33. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

Tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥
 

 

Catch Me

Dev szemszöge

A farakások mögött lapultunk.

-Dean… Dev hoztam meglepetést. –mondta az egyikük. -Szólalj meg!

-Dev! –hallotam meg Eric hangját. 

-Dean! -néztem fel.

-Meg ne!

-De Eric!

-Tudom… de várj!

-Dean, ebből baj lesz! –ugrottam elő.

-Devonne!

-Itt vagyok! Engedjétek el.

-Dev, ne! –jött ki Sam is.

-Sajnálom srácok! Kérlek szépen, engedd el őt. Ő csak egy civil nem is ismerem… sőt senki csak mi vagyunk 3-an akik ellenségek.

-Ja persze! –szegezte Eric nyakának a kését.

-Kérlek! Engedd el! Oda adom a fegyverem. –dobtam el a kést a kezemből. 

-Rendben! –ekkor Dean támadta meg hátulról.

-Dev! –nézett rám Eric.

-Vérzik a nyakad! Bántottak?

-Nem… tudom! –nézett rám.

-Keressünk egy motelt és ott lepihennünk. –mondta Sam.

-Rendben.

Az első motelnél leálltunk. Eric és Sam kiszállt.

-Srácok?

-Pillanat. –mondtam.

-Akkor kiveszek egy szobát.

-Rendben.

-Dean? –néztem rá.

-Nem szabadott volna megtörténie ennek. Nem kellett volna, hogy elengedjelek.

-Dean…

-Hagyj mondjam végig…

-Jó!

-Dev, te mindig is kiváló… komolyan fantasztikus vadász voltál. De mindent végig kelet nézned… azt a mumusos melót is,
-Dean. Rossz vadászat volt… nagyon is. De sokszor történt már ilyen. Mindig megoldottuk és meg is fogjuk. Hiszen ez a mi dolgunk.

-Igazad van… de én most elmennék egy kicsit furikázni.

-Erre semmi szükség. Pihenjünk le.

-Te hogy vagy?

-Megijjedtem. De jól. Dean, nem voltam arra felkészülve, hogy Eric lesz a fegyver ellenem… és hamar fedtem fel magam.

-De jó voltál.

-Ez nem igaz.

-De igaz.

-De Dean… ha nem jöttél volna. Istenem… Dean… köszönöm, hogy vagy nekem.

-Devonne…. –ölelt magához. –De viszont elmegyek furikázok egyet és aztán jövök.

-Rendben. Vigyázz magadra!

-Ti is! –kiszálltam a kocsiból, s Dean elhajtott.

Dean szemszöge

Dev is kiszállt a kocsimból és elindultam, hogy autókázok egyet… de már a 3. kocsma mellett elhaladva újra feltámadt bennem  a volt szokásom. Inni akartam. És be is mentem  abba kocsmába.

-Két erőset! –kértem a pultos lánytól.

-Két erőset? Inkább egy beszélgetésre lenne szükséged.

-Jó lesz a két erős. Köszi.

-Hát, te tudod.

-Igen! –odahozta az italokat és egymás után lenyomtam, majd kértem egy újabb kört s egy újabbat. Egészen addig amíg be nem rúgtam megint.

-Most már beszélgetünk? –ült le mellém a pultos lány. –Leila!

-Dean!

-Mi kikészített ki?

-Az FBI-nál dolgozom és a társaimnak volt egy nagyon húzós helyzetük, ami miattam keletkezett. És lelki ismeretfurdalásom van… én vagyok a hibás.

Beszélgetünk és egyszer csak ráborultam az asztalra.

Leila szemszöge

Dean elaludt a bárpultnál, és nekem zárnom kéne így hát jobb ötlet híján átkutattam a zsebeit és felhívtam a telefonján a legutolsó hívott számot.

Dev

Egy nagyon kedves hanggal rendelkező lány vette fel.

-Szia, Dean! Merre vagy?

-Szia, Leila vagyok. Gondolom te vagy Dev.

-Szia. Igen, Dev vagyok! Mi van Deannel?

-Jól van csak elaludt a bárpultnál. És zárnom kéne.

-Megyek érte. Melyik kocsmába dolgozol?

-Leila’s.

-Megyek. Köszi.

Dev szemszöge

-Megyek Deanért. -csókoltam meg Ericet és egy puszit nyomtam Sam arcára.

-De mivel?

-Tolvaj kulcs és egy kocsi.

-Hívok egy taxit  ne lopj!

-Csak kölcsön veszem.

-Ne légy Winchester!

-Nyugi! –hagytam ott.

Végül is hívtam egy taxit, hiszen az impalát is haza kell hozni.

Elindultam Deanért. Már megint az alkohol. Csak az alkohol. Nem hiszem, hogy ez a járható út.

Megérkeztem a Leila’s- hoz.

-Szia! Devonne Love! –mentem be.

-Leila Richmond. Barátod?

-Nem unokatesóm. Köszönöm, hogy figyeltél rá.

-Ugyan.

-De nincs benne a munkaköri leírásodba.

-Ezt nem tudják mások csak

-Aki pultos volt. Üdv a klubban. De aki szimpatikus volt arra figyeltem. Most például az egyik ilyen estémmel alkotok egy párt.

-De az FBI?

-Tizennyolc voltam és kellett a pénz.

-Oh!

-De biztos fáradt vagy, úgyhogy felkeltem és megyünk.

-Rendben. Addig átöltözök.

-Rendben! Dean! –ráztam meg a karját. –Dean! Gyerünk!

-Igen? –nézett fel.

-Menjünk haza.

-Rendben! –támaszkodott fel.

-Héj! Sziasztok! -jött oda Leila.

-Leila, megadod a számod? Holnap Dean felfog hívni és megköszöni, amit érte tettél.

-Jaj…

-De fontos! Már egyszer volt rehabon, de ez nem jó hír, hogy ivott.

-Nem tudtam!

-Nem neked kellett ráfigyelned… ő nem tud magára.

-Itt a számom!

-Köszi! Holnap jelentkezik.

-Rendben! Sziasztok!

-Szia! –tettem be Deant az impalába.

És elindultunk a motelba vissza.

Sam szemszöge

Eric elment fürdeni én meg csak ültem a széken amikor szaladt be Dev szétázva, hogy segítsek.

Mind a hárman bőrig áztunk az ajtótól az impaláig akkora zivator volt.

Deant leültettük az ágyra és amíg kerestem neki ruhákat, Dev áttörölgette. Segítettem neki felöltözni, amíg Dev ellátta Eric sérüléseit.

-Jó éjt, Szívem! –takarta be Ericet és egy puszit adott a hátára. –Jó éjt Dean! –puszilta meg az arcát.

-Dev, beszélhetnénk?

-Persze!

Kiültünk a kocsiba.

-Igen? –nézett rám.

-Tudod, én igazából nagyon féltem Deant és ez az egészet egy buta ötletnek tartom. Beállni apáékhoz? Deanek pihenésre van szüksége és ránk. Nem a stresszes vadászatra.

-Igazad van. Nem ez jár neki. Meg ahogy John bánik vele. Ő egy olyan szeretetre méltó, okos, bölcs, segítő kész ember és erőn felül nagyszerű vadász.

-Nem tudom azon se túl tenni magamamit múltkor mondott nekem Apa Deanről.

-Mi volt az?

-Dean remek ember, de a bátyád egy fegyver… már nem vadász hidegvérrel ront neki a dolgoknak.

-Sok minden történt velünk, Sam. Mi is változtunk. Nem csak ő! Dean nem egy hidegvérű gyilkos. Láttam őt.. láttam a szemét reggel. Megviselte. De nagyon fáradt vagyok… úgy hogy menjünk aludni.

-Rendben!

Bementünk majd gyors fürdés után Devonne Eric mellé feküdt. Én meg a kanapéra.

Eric szemszöge

Dev lefeküdt én meg oda bújtam hozzá.

-Rendben vagy?

-Igen. -mondtam.

-Jó éjt! –csókoltam meg.

-Jó éjt!

32. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

Tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

Bad Hunt 

Dev szemszöge

Kimentem a konyhába, ahol Dean és Eric beszélgettek.

-Miről dumcsiztok? –öleltem át hátulról Ericet.

-Semmiről. –mondta Dean.

-Izgi. Na de megyek kicsit pakolgatok.

-Rendben.

Elmentem pakolni, de találtam egy ügyet. Valami támadást indított egy 3 órányira innen. Nem tűnt túl komolynak… gondoltam egyedül is elintézem. Írtam egy levelet.

2 nap múlva jövök… 3 órányira az első motelbe megtaláltok.

Nem lesz semmi bajom.

Vigyázzatok magatokra.

Szeretlek titeket. D.

Bepakoltam a bőröndbe és kiszaladtam a fordhoz, hogy minél előbb tudjak indulni. Kimentem Kansas szélére és ott az első motelba bementem.

-Jó napot, Hölgyem! Miben segíthetek? –kérdezte egy középkorú férfi.

-Jó napot! Egy szobát szeretnék kivenni.

-Egy főre?

-Igen.

-Rendben, itt az első szoba az önné.

-Köszönöm! –vettem el a kulcsot és fizettem.

Természetesen kézpénzzel, mert ha rájönnek, hogy eltűntem Dean  azonnal a mobilomat és a bankkártyámat figyeli.

Bementem a szobámba és ledobáltam az ágyra mindent. Leültem az asztalhoz és elkezdtem nyomokat keresgélni. Gyorsan átöltöztem és rohantam a rendőr őrsre.

-Jó napot! Mibe segíthetek?

-Darwin, FBI. –mondtam kifejezéstelen hangon.

-Jöjjön kisasszony.

-Köszönöm.

-Mi történik itt mostanában?

-Emberek tűnnek el. Vadállat támadások. Meghasonlók.

-Értem. Megnézhetek pár akták?

-Persze, jöjjön Kisasszony!

-Köszönöm.

Leültem az egyik irodába és neki estem az olvasni valónak. Már órák óta ültem egy helybe és még mindig semmi nyomot nem találtam egészen idáig. Itt van egy bár neve Kígyó.

Az áldozat elmondása szerint valamit beszedetek vele. Aminek folyékony állaga volt piros színe és rossz íze. Ezek után elkezdte hallani az ember szívdobogását, már félutcányiról is. Május 2-án azaz ma egy nagy szabású parti lesz ott.

-Vámpírok! –álltam fel az asztaltól. Kimentem az ajtón. –Köszönöm, Sheriff! –hagytam el az őrsöt.

Elmentem a bárba, ahova kezdtek beszivárogni az emberek. Bementem és leültem egy székre.

-Szia, Édes! –fogta meg a combom egy ismeretlen férfi. –Van itt számodra valamim.

-Szia. Igen… és mid van?

-Kint van a kocsiba. Megmutathatom, ha érdekel. Érdekel?

-Persze, minden.

Kimentünk a kocsijához.

-Mid van?

Ekkor többen nekem támadtak.

-Nem hitted, hogy nem ismerünk fel egy vadászt. Túl magabiztos vagy.

Megkötözték a kezeimet. Nem hiszem el, megint ez történik.

-Kijöttél a gyakorlatból, mi? –ütött meg.

-Max. Elég!

Berángattak a furgonjuk hátuljába.

-Hol van a csapatod?

-Engedj el!

-Nem!

Megálltunk egy fél óra autókázás után.

-Vacsora, srácok!

-Mi? –néztem körbe.

-Sajnálom! Egyedül vagy. Devonne!

Dean szemszöge  / 8 órával ezelőtt /

Eric ott hagyott, hogy ő megy fürödni.

-Dean! Ezt találtam Devék szobájába. -jött be Sam.

Elolvastam a levelet.

-Mi van Kansasbe? –néztem fel.

-Már utána néztem. Szerintem vámpírtámadások, és Dev a fészket indult felszámolni.

-Nagyszerű! Hozd a fegyverek, indulunk!

-Rendben.

Sam elszaladt a fegyveréért, én addig megmostam az arcom, és felvettem a kabátomat.

-Hol van Dev? –kérdezte Eric.

-Haver, fedezz nekünk! Elment kiirtani egy egyedül. Ha a szülők kérdezik kocsmába vagyunk, neked meg fáj a fejed. Egyedül Bobby tudhatja. Érted?

-Igen. Csak hozzátok haza.

-Azon vagyunk.

-Mehetünk! –jött Sam.

-Rendben.

Elindultunk Devonne után.

-Dean, én félek. Mi van, ha elkapták?

-Nyugi. Nem lesz semmi baja!

-Hogy lehetsz, ebben ennyire biztos.

-Nem tudom! Érzem.

-Legyen igazad!

A városba mutogattuk Devonne képét. Nagy nehezen találtunk valakit aki elmondta, hogy hol látták utoljára. Bementünk a bárba, ahol látták őt utoljára. Feltörtük a biztonsági kamerákat.

-Ott van, Dev! De ki az a srác?

-Az egy vámpír. –mondta Sam.

-Akkor kövessük őket. Bekapcsolom Dev GPS-ét.

-Meg van! Induljunk.

Elindultunk és egy sikátornál megszakadt a jel.

-Dean… Dean! Ott a furgon.

-Mentsük meg Devet!

Dev szemszöge

-Hol van, Dean? –ordítottak.

-Nem!

-Utoljára kérdezem Devonne.

-Mégis mit? Hogy hol van Dean? Akkor se mondanám el ha átváltoztatsz, vagy megetetsz ezzel a mocsokkal. Hajrá!

Ekkor láttam meg a háta mögött, hogy behozzák Deant.

-Srácok!

-Sajnálom! –nézett rám Dean.

-Kötözétek meg őket!

Az külön oszlopnak neki kötöztek minket, és ránk kapcsolták a villanyt.

-Dean, erre mit lépsz? –nyomott hozzá egy kést a nyakamhoz.

-Bármit odaadok!

-Az jó! Pihenjetek, aztán falatozzunk. –ment el.

-Van késed?

-Nincs.

-Dean… sajnálom.

-Majd megbeszéljük.

Ekkor felkapcsolódtak a lámpák.

-Sammy! –nézett fel Dean. –Mi történt?

-Ez a fészek már nincs! –engedett el minket.

-Dev! –ölelt át Dean.

-Sajnálom!  De Sam a többiek nincsenek itt. Három ember marad itt általában.

-Nincs semmi baj. Berozsdásodtál. Jöttünk, ahogy Sam hozta a levelet a szobátokból. Jó akkor bújunk el.

-Megjöttek! –mondtam.

Elbújtunk egy farakás mögé.

 

31. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

Tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

Colors 

Dev szemszöge

Ahogy tudtunk azonnal indultunk vissza Kansasbe. Hosszú és unalmas út volt, hiszen mind tudtuk. Ott hagytuk Crowleyt. Minden dologgal együtt.

-Dev? –nézett hátra Sam.

-Igen?

-Pihenj egy kicsit.

-Nem, kell. Dean vezessek?

-Sam vezet. Mindjárt helyet cserélünk.

Lehúzódott az útról. Sam átült a volán mögé és indultunk tovább. 

-Dean?

-Igen?

-Helyet cserélnétek Johnnal?

-Persze.

Sam lehúzódott, és helyet cseréltek. Dean beült mellém.

-Igen, Édes?

-Ha odabújok hozzád átölelsz?

-Devonne, ez természetes.

Dean vállára dőltem és ő átölelt.

-Aludj csak, Dev!

Pár órával és mérfölddel később felébredtem.

-Kialudtad magad? –mosolygott rám Apa.

-Aha!

Ránéztem Deanre, aki még aludt. Előre néztem és John vezette az autót.

-Dean, jól van? –kérdeztem.

-Igen. –mondta Apa.

-Biztos?

-Igen, hidd el. De a vadászat.

-Erős srác. Túlteszi magát rajta.

Ezek után újra pár óra autózás jött, de legalább én vezettem. Végre beértünk Kansasbe, és onnan hazáig már Dean vezetett. Hazaértünk és beálltunk a garázsba. Kiszálltunk a kocsiból, és az első akit megláttam Eric volt. Odaszaladt hozzám és átölelt.

-Kicsim! –ölelt át. –Nagyon büszke vagyok rád.

-Eric! –öleltem át. –Miért vagy rám büszke?

-Anyud mindent elmesélt. Hihetetlen, hogy mennyire fiatalon nőttél fel. Nem tudtam. Miért nem mondtad el?

-Nem gondoltam, hogy fontos.

-De nagyon is fontos, Édesem. Ha tudom… akkor a kezdetektől fogva megértem.

-És nem csak Eric büszke rád! –hallottam meg Dean hangját. –Hanem én is. Csoda vagy! Köszönöm, hogy megmentettél.

-De most menjünk aludni. –monda John. –Mindannyian! –mosolygott ránk.

Bementünk a szobába.

-Hiányoztál! –puszilta meg Eric a homlokomat.

-Te is nekem!

Összebújva aludtunk el.

Eric szemszöge

Reggel amikor felkeltem Dev még édesen aludt mellettem.

-Szerelmem! –pusziltam meg az arcát.

Felkeltem mellőle és kimentem a konyhába csinálni egy teát nekünk és a többieknek lefőzni a reggeli kávét. Ahogy sétáltam a folyosón találkoztam Deannel.

-Jó reggelt! –ment el mellettem.

-Jó reggelt!

-Eric… megteszed, hogy beviszed ezt neki? A kedvenc csokija.

-Persze, de te is odaadhatod neki.

-Nem tudok a szemébe nézni.

-Mi történt ott?

-Megmentett, és

-És? Bajban voltál, Dev megmentetett, de te is segítettél már neki. Amikor összeverekedtél például egy fészeknyi vámpírral.

-Ez nem ugyan az Eric. Ha akar látni a szobámban vagyok. –ment el.

-Rendben.

Bementem a szobánkba,ahol Dev nem egyedül volt.

-Ez meg ki?

-Eric, ő itt Castiel.

-Cas, ő pedig a barátom Eric. –mondta Dev, és rám mosolyogtak.

-Szia! –nyújtottam kezet, erre meg csak megölelt.

-Ki vagy te?

-Dev? –nézett rám.

-Mindegy. Majd megtudod.

-Dean, küldött neked csokit. És azt üzeni, hogy nem tud a szemedbe nézni.

Dean szemszöge

Feldúlva sétálgattam a szobámba. Belenéztem a tükörbe, majd csak leültem az ágy mellé, és néztem a kedvenc képemet. Akkor készült, amikor Malibun nyaraltunk. Ott még minden olyan jó volt. Nyílt az ajtó, és én gyorsan elrejtettem. Devonne lépett be rajta.

-Dean. –ölelt át.

-Ne haragudj rám.

-Miért tenném? Dean fantasztikus vadász vagy. És ember.

-Nem, ez nem igaz.

-De az.

-Tudod, hogy hogyan érzem magam?

Csak rám nézett és megrázta a fejét.

–Mint amikor démon voltam, és Sammel segítettek.

-Azt is megoldottuk.

-Mindig megoldjuk, nem?

-Mindig.

-Figyelj itt van a csoki amit hoztál, köszönöm. Nem fogom vissza adni, de holnap ketten esszük meg.

-Oké.

-Ígéred?

-Ígérem.

-Most megyek Erichez. Szia! Jó éjt!

-Jó éjt!

Becsukta az ajtót, és én meg lefeküdtem aludni.

Eric szemszöge 

Kint ültem a konyhába és reggeliztem, amikor egyszer csak Dean ült mellém.

-Jó reggelt! –tett le elém, egy bögre kávét.

-Köszönöm. Jó reggelt!

-Beszélhetnénk egy kicsit? –nézett rám.

-Persze. Miről?

-Devről.

-Igen? 

-Eltudod hinni, hogy az a lány, aki most a terembe lövöldözik és gyakorol, hogy valamikor félt a fegyverektől.

-Mi?

-Igen. Amikor megmutattam neki a saját első fegyverét, sírva lökte vissza, hogy Dean én ezt nem használom.

-Tényleg?

-Igen. Dev, valamikor egy visszafogott csendes törékeny kislány volt.

-Ugyanarról a Devonneről beszélünk?

-Persze.

-Ki nevelte fel? Őszintén… nem fogok ítélkezni.

-Sammel együtt neveltem őket.

-Te?

-Igen. Apa vadászott, szülei vadásztak és Bobby úgy szintén.

-De hány éves voltál, amikor neked kellett mindnet csinálni?

-Amikor Samet kezdtem nevelni 8 és 15 voltam amikor Dev hozzánk került.

-Hogy bírtad egyedül végig csinálni?

-Tudod… mindig mindent elmondtam nekik. Együtt jártunk vadászni.

-Mi volt az első ügye?

-Egy wedingo vadászat. Tipikus három napos munka. Egyedül akart menni, és hát engedtem, aztán az első busszal mentem utána. Ez alatt Sam suliba volt, és Bobby is otthon volt. Ő figyelt rá. És hát bajba került, de még időbe odaértem. Sírva ült le a földre… odarohantam hozzá, és megnyugtattam. A következő egyedüli vadászat sima ügy volt. Aztán tudod, hogy miért lépett le. És a többinek már részese vagy.

-Dean… eddig nem értettem, hogy miért mondja Dev, hogy fantasztikus vagy. De igaza van. Még ilyen emberrel nem találkoztam, aki ennyire jó szívű lenne.

-Sziasztok! –jött be Dev. –Miről dumcsiztok? 

-Semmiségekről! –mondta mosolyogva Dean.