40. fejezet

Sziasztok! :D 
Megérkezett a Cool For The Summer utolsó fejezete, de ma még nézzetek be az Everything Is Not What It Seems-re, hiszen az csak ma indul és a legeslegújabbhoz befejezem ma a harmadik fejezetet. 

Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

Tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
És csekkoljátok a legfrissebbhez a legfrissebb oldalt :D 
http://everytingisnotwhatitseems.blogspot.hu/
xx♥ 

Unbreakable

Dean szemszöge

-Dean, merre? –nézett rám Dev.

-Nem tudom, csak menjünk. –mondtam.

-Dean? –nézett rám.

-Mi van? Nem vagyok térképész, hogy tudjam merre kell menni.

-Gyere velem! –ragadott karon Dev, és hátra húzott.

-Mi van? –néztem rá értetlenül.

-Teljesen szét vagy esve. Én értem, hogy örülsz…

-Dev… 29 év… -folyt végig az arcomon egy könnycsepp. –Nem értheted… ne haragudj!

-De Dean értem.

-Mi?

-Azért értem mert veled voltam az elmúlt 16 évben.  Dean, minden rosszon rosszban segítettem.  Ki volt ott amikor Sammy lelépett ? John? Még csak a közeledbe se láttam. Talán Sammy? Ja nem, ő egyetemen volt. Ki hagyott ott mindent érted? Én!

-Dev… köszönöm! Köszönök mindent. Imádom, hogy velem voltál, vagy és leszel. Soha nem tudok ezért elég hálás lenni… de Devonne ő az anyukám.

-Tudom, csak nem szeretem, soha sem szerettem amikor egyik percbe még te kötsz bele mindenkibe, aztán meg nem tudod, hogy mit akarsz. Azt se, hogy ki vagy. Dean… Winchester a legnagyszerűbb ember akit ismerek. Ha kijutottunk innen összeomolhatsz… sőt kell is, hogy megtedd… Túl sok teher van rajtad. De most szedd össze magad!

-De nem megy!

-Winchester! –nyomott a falnak Dev. –Elég legyen! Szedd össze magad!

-Rendben! Nyugi! Megcsinálom!

Előre mentünk.

-Mindenki utánam. Anya maradj középen! Dev, gyere előre!

-Sam, Apa hátra!

-Rendben! Ja és futva megyünk. Rick, Bobby oldalra. Csinálhatjuk?

-Csináljuk!

Magam mellé néztem és láttam, hogy Devonne büszkén mosolyog rám vissza.

-Köszönöm! –indultunk el.

-Kapjátok el őket!  -hallottunk meg egy ismerős hangot.

-Menjetek! –állt meg anya.

-Mi? Nem!

-Dean kérlek!

-Anya, nem veszíthetünk el még egyszer, kérlek menj Sammyékkel. Majd gyertek vissza!

-Menjünk! –mondta apa.

Sam szemszöge

Elindultunk kifelé, szerencsére semmi nem akadályozta az utunkat, és sajnos van fogalmam, hogy miért volt túl könnyű.

-Apa, vidd őket biztonságba. Gyere Dev!

Visszamentünk és amit láttuk az lesokkolt minket. Dean arca tiszta seb volt.

-Dev, te Deanhez én intézkedek! 

-Oké!

Dev szemszöge

Amíg Sammy elterelte a figyelmüket, addig próbáltam Dean kezét kibogozni.

-Őrült vagy, hogy visszajöttél! –nézett rám.

-Te vagy az, hogy maradtál! Na gyere! –húztam fel.

-Merre? –kérdezte Dean.

-Nem tudom! De hol van Sam?

-Itt vagyok! –jött oda.

-Dean?! –fogta meg Sam aggódva a bátyja arcát.

Az arcán látszott minden amit érzett. 

-Jól vagyok! Menjünk innen!

Felálltunk és elindultunk kifele.

-Álljatok meg! –mondta Dean és letérdelt.

-Mi a baj?

-Csak fáj!

-Menjünk mi előtt többen is ideérnek.

-Rendben!

Nagy nehezen kiértünk.

-Hogy állítsuk meg ezt itt? –kérdezte Bobby.

-Van itt szentelt víz? –kérdezte Dean belénk kapaszkodva.

-Van. –mondta John.

-Locsold körbe Apa. Dev? Sammy?

-Igen?

-Segítsetek beülni.

-Rendben!

Beültettük az impala hátsó ülésére.

-Devonne, ülsz mellém?

-Persze! 

-Megyek megnézem apát! –mondta Sammy.

-Rendben.

-Dev, arra gondoltam, hogy feladom magam.

-Dean, most kaptad vissza Lisat és Bent. Ne csinálj hülyeséget! Légy inkább tanár.

-Tanár? Én? Örülök, ha valami betaníthatóra felvesznek.

-De Dean ennél jobbat érdemelsz, mert jobbat tudsz.

-Tévedsz! Tudod, hogy milyen úgy felnőni, hogy ha bármit hibáztam apám nem szólt hozzám.

-De hogy tévedek. Kérlek, bízz bennem. Tudod, ebbe a csajok jobbak.

-Hogy?

-A véleményekbe.

-De ti mindenbe jobbak vagytok. Tudod, hiszen simán lefutsz.

Odaértek a többiek.

-Mehetünk? –kérdezte Apa.

-Aha!

Végül is Anya ült be mellém és a lábára dőltem.

-Jól vagy, angyalom?

-Persze! –mosolyogtam amennyire bírtam.

Sam leparkolt a garázsba.

-Dean! –futott oda Lisa. –Szívem, az arcod?!

-Szia, jól leszek. Anya ő itt Lisa.

-Lisa, Mary.

-Anya? –nézett rám. –Nagyon örülök! –mosolyogtak egymásra.

Végre anya is itthon van. És minden a legnagyobb rendben. Úgy, hogy végre valóra válthatom a legnagyobb álmomat.

-Lisa? –térdeltem le elé.

-Dean? Mit szeretnél?

-Hozzám… hozzám jössz feleségül?

-Hozzád megyek! –csókoltuk meg egymást.

Végre annyi év után végett értek a szenvedéseink. Annyira jó, hogy végre vége ennek az egésznek. Ott hagytuk a bunkert meg mindent és kiköltöztünk a kertvárosba, mint szomszédok.

Sam a közeli gimnáziumba lett tanár, én visszamentem az építőiparba, míg Dev pultosként dolgozik az Eric által vezetett klubban.