39. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

Tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
És csekkoljátok a legfrissebbhez a legfrissebb oldalt :D 
http://everytingisnotwhatitseems.blogspot.hu/
xx♥ 

(már csak egy hét , és új történet :D )  

Off: a legeslegújabb is irodik ;)  

Running

Dev szemszöge

Hárman ültünk az impalában, mint a régi szép időkben. Bobby, John és apa előttünk ment egy furgonnal.

-Dev? –nézett hátra Dean.

-Igen?

-Beszéltem Bennel és kibékültünk .

-Örülök. –fogta meg a vállam.

-Amúgy tudjátok, hogy hova megyünk? –kérdezte Sam. –És, hogy miért?

-Szerintem eddig. -húzódtam le apáék után. –Hogy miért azt meg nem tudom.

Kiszálltunk az autóból, de nem kis meglepetés várt ránk.

-Pokolkutyák! –mondta Andy.

-Okos! –jelent meg Crowley. –De csak egy. Csibész! Kapd el őket, de kaptok időt. 

3!

-Futás! –mondta Dev.

-2!

-Ott egy ház! –mutatott Selena előre.

-Gyerünk!

-1!-hallottuk.

Andy és Sam támasztotta az ajtót,amíg Dean szórt sót én meg összelakatoltam.

-Ablakok megvannak! –jött oda Selly.

-Rendben! –leültünk a földre.

-John, valami terv? Téged hajt már csak ez! –mondtam.

-Elég legyen Dev! Ha nem akartok itt lenni lépjetek le. De ha fontos a család egy kicsit is segítettek.

-Apa, de mi ilyen fontos? –kérdezte Sam.

-Lényegtelen.

-Ha lényegtelen, akkor beszélünk Crowleyval és lelépünk. –mondta Dean.

-Anyátok.

-Mi? Anya itt van?

-Abaddonnál van.

-Mi van? Anya a városba van? És te tudtál róla? És miért ne szóltál?

-Dean… ne légy dühös.

-Még is mióta?

-Amióta felhívtalak, azóta tudom.

-Srácok! Az ajtó! –mondta Sam.

-Álljatok mögém! –mondta Dean.

-Nem képzeled…- léptem mellé.

-Szemüvegeket fel. Rick ajtó!

-Nem lehet! –mondta John.

-Miért nem? –néztem hátra dühösen. –Apa, kérlek ne hazudj!

-Azért mert fél! –jelent meg Abaddon. 

-Mi? –néztem hátra.

-Abaddon, mi a fenéről beszélsz?

-Tűnjünk  innen! –csettintett és egy teljesen másik épületbe találtuk magunkat.  –Ha szökni próbáltok elkapnak titeket.

-Rendben! –egyeztünk bele.

-Hozzátok!

Mary megjelent az ajtóba.

-Anya! –indult el Dean.

-Állj meg! –vágta a falhoz Deant.

Dean nehezen ült fel.

-Jól vagy? –ültem le mellé.

-Aha!

-Hagyjátok itt! –ment el Abaddon és az ajtót becsukódtak.

-Mary! –szaladt oda John.

-Ne érj hozzám! –mondta Mary.

-De Szívem!

-Ne nyúlj hozzám John!

Odajött Deanhez.

-Sam gyere ide!

Sam is odajött és leült.

-Akkor én megyek. –mondtam.

Dean szemszöge

Felszabadító volt, hogy végre ott volt Anya, aki nézte a sérüléseimet, és csak egy puszit nyomott a homlokomra. 

-Kisfiam! –fogta meg a nyakam. –Sammy, Dean! –ölelt át minket. –Sajnálom, hogy nem voltam ott nektek, amikor kellettem. Sajnálom, hogy vadászok letettek. Sajnálom Sammy, hogy nem mehettél jogra és Dean sajnálom,hogy nem tudtál már első osztálytól tanulni, hiszen olyan okos vagy.

-Anya… elég! Mi így is jól vagyunk. Van családom! –mondtam.

-És ez az utolsó vadászat, utána abba hagyjuk.

-Ez remek! –mosolygott ránk.

-Lépjünk meg! –mondta Andy.

-Rendben! Dev? –nézett Devre Selly.

-Csináljuk! Srácok, apa?

-Mehet! –álltunk fel.

-Terv szerint? –kérdezte John.

-Mint mindig.

-Mary! –adott egy fegyvert Apa Marynek

Egyszerre kezdtük lőni a lakatot, ami tartotta az ajtót.

Felvettük a szemüvegeket és indultunk kifelé.