2016. március 26., szombat

6. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem tetszeni fog.... :33
és tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥



Hunting Trip 

Molly szemszöge
-DEV!!! Megjöttem állati volt ez a két nap! –mentem be az ajtón, de egy nagy meglepetés várt.
-Dev elment. –mondta a volt barátom.
-És te miért vagy itt?
-Nagyon részeg voltam… aztán lefeküdtünk, kapott egy hívást és lelépett. Mondta, hogy itt maradhatunk. Legalább beszélgethetünk.
-Hova ment Dev?
-Kansas. 
-Akkor megyek szállodába.
-Nem beszélhetünk?
-Eric, nem!
-Miért?
-Megcsaltál Tonenal, aztán meg lefekszel a legjobb barátnőmmel.
-De nem Dev volt a hibás.
-Én Tonera se haragszok. Belőled van elegem. Hagyj békén!
-De Molly…
-Nem! –hagytam ott.
Bementem a szobámba és elkezdtem pakolni.
-De jól megy neki, hogy mindenkivel… nem hiszem el, hogy erre még egyszer képes volt.
-Molly… -jött oda.
-Nem!
-Oké, ne haragudj! –ment el.
Én meg csak tovább pakoltam. Egy jó fél óra múlva kész is lettem.
-Szia! Jó vigyázást! –csuktam be magam mögött az ajtót.
-Szia…
Dev szemszöge
Reggel arra keltem ,hogy Batman nyalogatja az arcom. 
-Elég lesz! –nevetve keltem ültem fel. 

Kimentem a konyhába, ahol Sam üldögélt a laptop előtt.
-Mit olvasol? –ültem le mellé Dean sörével.
-Az Deané…
-Majd veszek másikat.
-Ja, amúgy mintha egy ügy lenne. –tolta elém.
-Vámpírok?
-Nem tudom, de mintha azok lennének, csak sok a más fajta jel.
-Ne azokat nézz. Crowley óta minden hol van valami furcsa.
-Hát jó. Igazad lehet.
-Igazam van.
-Jó reggelt! –jött Dean álmosan ki.
-Dean… öhm… ki van szívva a nyakad? –kérdezte Sam.
-Ja, valentin nap van. Nem tehetek róla, hogy romantikus alkat vagyok.
-Ja, romantikus alkat… -nevettünk.
-Na de én megyek. Beszéljétek meg, hogy mi az ott, és menjünk.
-Külön kocsi?
-De hogy is szívesen elüldögélek az impala hátsó ülésén. Még mindig rádió, és rock?
-Fiatalok… a sofőr választja a zenét. –mondta Dean.
-Tudjuk!
-Na mivel van dolgunk? –húzta maga elé a laptopot. –Hát ja megyünk.
-Nem Dean, de most elmész zuhanyozni.
-Ennyire?
-Aha!
-Jó, akkor megyek…
Miután Dean kész lett, rá nem sokra megérkezett Cas is.
-Meddig mararadjak?
-Amíg haza nem érünk! –mosolyogtam rá.
-Ja… oké! Akkor vigyázok rájuk.
-Köszönöm! –öleltem át.
-Vigyázzatok magatokra. Sziasztok!
-Oké, szia! –indult el.
Beültünk az autóba és indultunk szerencsére csak Kansasbe kell nyomozni.
-Dev vegyél ki szobát, Sam viszi a cuccokat én pedig leparkolok, és ismerkedek.
-Dean… nem ismerkedünk dolgozzunk!
-Jó, fent találkozzunk!
-Na azért!
Kivettem egy három ágyas szobát, és felmentünk Sammel.
-Szerinted fél óra elteltével Dean nem talált parkolóhelyet, vagy a bármi fűzi a pultos csajt.
-Második. Hazahozom!
-Nem! Ülsz, és itt maradsz. Kutakodj, én nem ragadok ott.
-Hát jó!
Lementem a bárba, és megláttam Deant amint beszélget.
-Dean! –mentem oda.
-Igen? –mosolygott rám.

-Ez a szálloda?
-Nem…
-És mire kértelek?
-Szálloda?
-Szálloda!
-Megyek! Egy whiskeyt?
-Jó csak egyet!
Dean hozatott nekem egy whiskeyt. Miután megittuk visszamentünk Samhez.
-Na megjöttetek! Találtam valami izgit. Szerető volt a dologba.
-Boszorkány feleség?
-Jobb.  Kén!
-Démonok? –kérdeztem.
-Igen, vámpírfogakkal. Valószínű! –mondta Dean.
-Jó csak kérdeztem.
-Én azt mondom, hogy menjünk feküdjünk le. –mondta Sam. 

-Jó! –mondtam.
-Benne vagyok! –mondta Dean.
Lefürödtünk aztán mindenki bebújt a saját ágyába.
-Holnap mi lesz? –kérdeztem.
-Nyomozgattunk! –mondta Sam.
-Ja… jó.
-Jó éjt! –mondta Dean.
-Jó éjt!

 

2016. március 20., vasárnap

5. fejezet

Sziasztok:D
Mivel, ma van a Boldogság Napja, gondoltam, hogy hozok nektek egy meglepi fejezetet :D
Boldog Boldogság Napot nektek, és ma van tavasz első napja is, hurrá
éééés a tavaszi szünet vészesen közeleg. :33
és tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥


I’m Happy For You 


Dev szemszöge
Már majdnem 3 hónapja, hogy leléptem Deanéktől. És azóta semmit nem hallottam fiúk felől, már abba se voltam biztos, hogy még vadásznak vagy egyáltalán élnek. Főleg, úgy, hogy hívtam őket és nem vették fel, s vissza sem hívtak. Miközben ezeken merengtem megérkeztem Dubaiba. Innen már nem lesz könnyű telefonálgatni, jelenleg nincs pénzem se semmim. Tipikus Winchester családba illő kép. Ha jól érzed magad lépj le. Gratulálok Dev! Az első utam egy kaszinóba vezetett egy póker asztalhoz. 

-Állj! –kötöttek belém. -Nő, nem ülhet le pókerezni.
-Mitől féltek? Hogy mindent megnyerek? Csak azért mert nő vagyok ne ítélkezz, Bunkókám! –fiúk között nőttem fel, és amikor unatkoztunk pókereztünk. Még a híres John Winchestert is egymás után 5ször legyőztem.
-Jó! Rendben! –mondták.
Leültem a srácok közé, és hát megtörtént amitől féltek… egy ismeretlen lány vitte az összes pénzt.
-Hogy? –akadtak ki.
-Nem szeretem, ha gyengének és ostobának néznek! –hagytam ott őket, és kerestem egy olcsóbb hotelt, ahol megszállhattam. Nos ez Dubaiba lehetetlenek tűnt, ezért úgy döntöttem, hogy megkeresem Garthot, aki ideköltözött. Szereztem információkat, és megkerestem a házát. Majd kopogtam.
-Ki az? –nyitott ajtót. –Dev?! Te nem lehetsz!
-De Garth én vagyok az!
-Gyere be! –mondta.
Beléptem és egy vödör szentelt vizet kaptam a nyakamba.
-Nem vagyok démon!
-Fő a biztonság. –rántott elő egy kést.
-Bízzatok már meg az emberekbe! –léptem hátrébb.
-Nem!
-Jó, akkor kérem! –megfogtam a kést. –Látod? Semmi!
-Dev! –ölelt át.
-Szia! Lehetne egy nagy kérésem?
-Persze! –adott egy plédet.
-Nem fázok! –mosolyogtam.
-Leléptem világot látni, és mire ide értem, le nullázódtak a hitelkártyáim. Most is pókeren nyertem. Lakhatnék nálad?
-Persze. De, hogy hogy leléptél?
-Dean… megsérült miattam.
-De Dean egyfolytában megsérül. De gyere csinálok egy teát, és mond el!
-Rendben!
-Mi történt?
-Alakváltó,és hát én nyitottam ki a házat, Dean berontott és nem voltam elég gyors. Ő neki a falnak, beleeresztettem egy tárat, de semmi nem történt. Sam oldotta meg az ügyet. Én meg csak embernek segítettem.
-M a mottótok?
-Emberek menteni, lényekre vadászni, ez a családi vállalkozás.
-Tudod te! –mosolygott rám.
-Amúgy nem tudsz valamit a srácokról? Három hónapja nem hallottam felőlük, és kezdtek aggódni.
-Hát nem sokat. Engem se hívtak. Azt se tudtam, hogy jössz!
Szétnéztem a házba és megláttam Dean kését. Felpattantam az asztaltól.
-Ez Deanné! Hol van? Garth miért hazudsz nekem? 

-Miért hazudnék?
-Azt mondat, hogy nem tudsz semmit, erre itt van  Dean kése!
-Tényleg nem tudok róluk sokat, mert előtted egy pár perccel érkeztek meg.
-Mi?
-Szia, Devonne! –lépett elő Dean.
-Dean! Sam! –öleltem át őket.
-Szia! –mondták egyszerre.
-Te repültél? –néztem Deanre.
-Ne tud meg… -mondta.
-Sam?
-Végig picsogta az utat. –mondta Sam.
-De, hogy-hogy itt?
-Hát nem gondolod, hogy dubait kihagynánk! –nevettek.
–Repülő? 
-Ez övön aluli volt! –mondta Dean.
-Na menjetek szórakozni! –mondta.
-A-a! Nem gondolod, hogy itthon hagyunk? –néztünk rá Garthra.
-De! Semmi de!
-Jó! –adta be a derekát.
-De jó!
Dean szemszöge
Lementünk a partra. 

-Na milyen? –kérdezte Dev.
-Gyere vissza. –néztem rá.
-Nem lehet.
-Miattam? Azért mert megsérültem?
Dev csak rám nézett.
-Nem vehetsz mindent ennyire fel. Sokkal jobban is megsérülhettem volna, és akkor nektek marad Sammel, hogy ne adjátok fel.
-Dean!
-Gyere igyunk meg valamit. –mondtam.
-Gyertek! álltunk fel, és kiáltott Dev.
Odaértünk és rendeltünk, éppen vettem volna elő a kártyámat, amikor Dev mondta, hogy ő majd fizet.
-Mivel?
-Nyertem pókeren.
-Hogy játszottál? –kérdeztem nevetve.
-Ahogy tanítottál. Mindenkin átláttam.
-Büszke vagyok.
Dev fizetett és leültünk enni.
-Srácok, mi nem jó ott? –mutatott Garth egy emberre.
-Füstölög a napon? –nézte Sam.
-Igen.
Ekkor elkapott egy embert és eltűnt.
-Mióta vadásznak a vámpírok nappal? –kérdeztem.
Szétnéztem és láttam, hogy Dev máris utána eredt.
-Devonne! Szerintetek normális?
-Ugyan ezt megcsináltad, amikor ennyi idős voltál, mert Apa megsebesült. –mondta Sam.
-Utána! –kezdtünk el futni.
Mikor odaértünk, csak Devonnet lehetet hallani.
-Engedj el!
-Engedd el a lányt! –léptem elé.
Erre a vámpír a fogait Devonne-nak szegezte.
-Engedd el! –dobtam oda Devonne elé egy kést.
Ügyesen felvette és a vámpírra fogta.
-Nem árthat!
-Szerintem igen! –mondta Dev, és a karjába vágta, amitől el engedte.
Sam és Garth hátulról elkapta.
-Megharapott? –néztem rám.
-Nem!
-Jól van! De úgy is sötétedik menjünk pihenjünk le.
A többiek beleegyeztek és visszamentünk Garth házához. Este sört iszogatunk és pitét ettünk, meg beszélgettünk. Olyan boldog voltam, hogy Dev még mindig ennyire belevaló és tudja, hogy mit kell csinálnia.
Sam szemszöge
Furcsa végig nézni, hogy a bátyád és az unokahúgod, hogy követi el ugyan azt a hülyeséget. És te mind a kettőnél ott vagy, és segítesz nekik. Nem kéne nekünk ezt csinálni, de ez a családi vállalkozás, és csak hárman vagyunk olyan jók, hogy tovább vigyük.

-Na menjünk aludni!
-De srácok, csak egy szobám van 3 ággyal.
-Az pont jó! –mondta Dean.
Felmentünk a szobába.
-Enyém a középső ágy! –mondta Dev.
-Enyém az ajtó melletti! –mondta Dean.
-Hurrá az ablak! –mondtam.
Lefeküdtünk aludni.
-Jó éjt! –mondta Dev.
-Jó éjt Köcsög! És Dev! –mondta Dean.
-Jó éjt Dev, és Ribi. –mondtam.

2016. március 18., péntek

4. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a 4. fejezet, amiben Dev haza utazik Kansasbe Deanhez és Samhez.
Remélem tetszeni fog:D
Kövesettek Kövessetek TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥



Set Me Free 

Dev szemszöge
Hajnalban indultam el otthonról, és egy idegenre jó nem egészen idegenre hagytam a házamat az exével. Hátra néztem Kiara és Batman összebújva aludt a hátsó ülésen. Minden a kocsiba van, több napnyi ruha, laptop könyvek és minden más. Olyan 1 napnyi autókázás után Kansasbe a régi bunkerhez. Amikor odaértem, Dean éppen akkor állt ki. 

-Hát ezt nem hiszem el. Amikor megláttam a szappantartót tudtam, hogy te jössz! –ölelt át.
-Így is lenyomlak!
-Kipróbáljuk! –nevettem.  –De hogy-hogy itt?
-Sammel beszéltem meg, hogy eljövök és meglátogatlak titeket.
-Aha! Örülök, hogy itt vagy. De mi ez a sok cucc?
-Kicsit berendezkedek itt.
-Csomagtartó?
Kinyitottam Deanek a csomagtartómat és meglepődött.
-Mi ez a sokasság? Nem az van, hogy már nem vadászol?
-De Dean az van, de bármikor bármi lehet az én közelembe is és mi van ha nem vagytok itthon.
-Jó igazad van.
-Hé! –jött ki Sam, és magához ölelt. 

-Sammy!
-Mi ez a sok cucc?
-Ruhák. Még meg van a régi szobám?
-Pont a kettőnk között.
-Nagyszerű. Segítettek bevinni?
-Inkább álljunk be előbb. –mondta Dean.
-Oké! Akkor én addig bemegyek.
-Oké!
Beálltunk a garázsba és Sam már várt minket.
-Na segítettek?
-Persze! –vették ki a bőröndjeimet.
Én meg fogtam a laptop táskát és a kistáskámat.
-Batman, Kiara! Gyertek!
-Köszönöm! Ugye szabadon járkálhatnak?
-Persze!
-Kérsz egy sört? –kérdezte Dean.
-Lepakolok! És inkább egy whiskeyt.
-Oké!
Kimentem a konyhába.
-Itt van! –adta a kezembe Dean.
-Köszi!
Megittuk a pohár italt.
-Én megyek… hátha találok valamit. –mondta Sam.
-Oké!
-Dean! Bemehetnénk a szobádba?
-Persze!
Bementünk Dean szobájába és megláttam,hogy minden tele van piás üveggel.
-Dean?
-Volt pár rossz éjszakám…
-De ennyi?
-Igen ennyi.
-Sam mondta, hogy van egy visszatérő álmod.
-Dev, ezzel neked nem kell törődnöd.
-De az unokatesóm vagy, és érdekel, hogy mi van veled.
-Dev… -ült le mellém az ágyra. –Nem tudok erről beszélni.
-De Dean ez nem így működik.
-Könnyű neked a csodálatos életeddel. Gondok nélkül.
-Dean, vannak gondjaim.
-Mik?
-Sok, tudod van aki dolgozik is, és igen veszélyes vinni bármi féle helyet néha egyedül, de muszáj. Neked itt van Sam! De nekem!
-Mindig itt vagyunk neked, Dev!
-Dean…
-Kire hagytad a házat?
-Arra pasira akivel múlt éjszaka…
-Wow!
-Mi van?
-Könnyen ment.
-Mi?
-Valakibe beleesni.
-Nem… dehogy is. Még egyszer nem! Jó nekem szingliként.
-Jaj, de rossz Winchester duma.
-De Dean!
-Mi van? –jött Sam.
-Dev és egy srác… múlt éjszaka, ha érted! –kacsintott.
-Mi van vele?
-Vigyázz a házra! –mondtam.
-De megbízol az emberekbe, csak nem jártok?
-Mi? Nem! Dehogy.
-Tetszik?
-Jó parti volt.
-Jaj, de aranyos!
-Na jó talán tetszik.
-És ezért?
-Dean nem 16 vagyok már.
-Dev és egy srác… Dev és egy srác… Dev és egy srác –énekelték.
-Őrültek vagytok! –nevettem és ott hagytam őket.
Dean szemszöge

Egyedül maradtam a szobámba. Majd kivettem az ágy alól egy üvegsört, majd átmentem Devhez, aki már aludt.
-Dev! –ültem le az ágyára és megpusziltam a homlokát.
-Mi van? –riadt fel ijjedten.
-Hékás! –öleltem át.
-Dean! –nyugodott meg. –Miért vagy itt?
-Az álom miatt.
-Sam mondta, hogy miről álmodsz, és tudom, de Casszel azóta beszéltél?
-Beszéltünk, de nem mondott arról semmit.
-És Bennyvel?
-Benny felszívódott.
-De hol lehet?
-Talán Nebraska. Vagy máshol. Nem tudom.
-De téged ez nyomaszt nem?
-De nyomaszt, de mit tudok vele csinálni… csak egy vadász vagyok. Embereket mentek, lényekre vadászok… ez a családi vállalkozás. Sam meg próbál megvédeni, de nem tudja, hogy mit érzek legbelül. Nem akarsz visszaköltözni?
-Dean… a munkám. Nem hagyhatom ott.
-Tudom! Felejtsd is el. Ne haragudj, hogy felkeltettelek.
-Dean…
-Mindegy!
-Átakarlak ölelni. –szaladt utánam. –Tudod azért hiányoznak a régi szép idők, amikor összetoltuk a motelszobába az ágyakat és mindig mind a két ágyon aludtam, csak hogy tuti nem férjünk el.
-Igen. De régen is volt az. De jó éjt! –öleltem át.
-Jó éjt!
Eric szemszöge
Dev alig mondott valamit és lelépett itt hagyva rám a lakását. Itt maradtam az exemmel aki azt se tudja, hogy itt vagyok.  Csináltam magamnak egy teát és leültem a kanapéra tv-t nézni.
-Dev… szia! Ne haragudj kicsit hosszúra sikeredet a péntek délután.
-Szia. –álltam fel.
-Eric? Dev, hol van? És te miért vagy itt?
-Igen én.. Hát Dev Kansasbe… és hát volt egy kis kalandunk….