4. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a 4. fejezet, amiben Dev haza utazik Kansasbe Deanhez és Samhez.
Remélem tetszeni fog:D
Kövesettek Kövessetek TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

Set Me Free 

Dev szemszöge

Hajnalban indultam el otthonról, és egy idegenre jó nem egészen idegenre hagytam a házamat az exével. Hátra néztem Kiara és Batman összebújva aludt a hátsó ülésen. Minden a kocsiba van, több napnyi ruha, laptop könyvek és minden más. Olyan 1 napnyi autókázás után Kansasbe a régi bunkerhez. Amikor odaértem, Dean éppen akkor állt ki. 

-Hát ezt nem hiszem el. Amikor megláttam a szappantartót tudtam, hogy te jössz! –ölelt át.

-Így is lenyomlak!

-Kipróbáljuk! –nevettem.  –De hogy-hogy itt?

-Sammel beszéltem meg, hogy eljövök és meglátogatlak titeket.

-Aha! Örülök, hogy itt vagy. De mi ez a sok cucc?

-Kicsit berendezkedek itt.

-Csomagtartó?

Kinyitottam Deanek a csomagtartómat és meglepődött.

-Mi ez a sokasság? Nem az van, hogy már nem vadászol?

-De Dean az van, de bármikor bármi lehet az én közelembe is és mi van ha nem vagytok itthon.

-Jó igazad van.

-Hé! –jött ki Sam, és magához ölelt. 

-Sammy!

-Mi ez a sok cucc?

-Ruhák. Még meg van a régi szobám?

-Pont a kettőnk között.

-Nagyszerű. Segítettek bevinni?

-Inkább álljunk be előbb. –mondta Dean.

-Oké! Akkor én addig bemegyek.

-Oké!

Beálltunk a garázsba és Sam már várt minket.

-Na segítettek?

-Persze! –vették ki a bőröndjeimet.

Én meg fogtam a laptop táskát és a kistáskámat.

-Batman, Kiara! Gyertek!

-Köszönöm! Ugye szabadon járkálhatnak?

-Persze!

-Kérsz egy sört? –kérdezte Dean.

-Lepakolok! És inkább egy whiskeyt.

-Oké!

Kimentem a konyhába.

-Itt van! –adta a kezembe Dean.

-Köszi!

Megittuk a pohár italt.

-Én megyek… hátha találok valamit. –mondta Sam.

-Oké!

-Dean! Bemehetnénk a szobádba?

-Persze!

Bementünk Dean szobájába és megláttam,hogy minden tele van piás üveggel.

-Dean?

-Volt pár rossz éjszakám…

-De ennyi?

-Igen ennyi.

-Sam mondta, hogy van egy visszatérő álmod.

-Dev, ezzel neked nem kell törődnöd.

-De az unokatesóm vagy, és érdekel, hogy mi van veled.

-Dev… -ült le mellém az ágyra. –Nem tudok erről beszélni.

-De Dean ez nem így működik.

-Könnyű neked a csodálatos életeddel. Gondok nélkül.

-Dean, vannak gondjaim.

-Mik?

-Sok, tudod van aki dolgozik is, és igen veszélyes vinni bármi féle helyet néha egyedül, de muszáj. Neked itt van Sam! De nekem!

-Mindig itt vagyunk neked, Dev!

-Dean…

-Kire hagytad a házat?

-Arra pasira akivel múlt éjszaka…

-Wow!

-Mi van?

-Könnyen ment.

-Mi?

-Valakibe beleesni.

-Nem… dehogy is. Még egyszer nem! Jó nekem szingliként.

-Jaj, de rossz Winchester duma.

-De Dean!

-Mi van? –jött Sam.

-Dev és egy srác… múlt éjszaka, ha érted! –kacsintott.

-Mi van vele?

-Vigyázz a házra! –mondtam.

-De megbízol az emberekbe, csak nem jártok?

-Mi? Nem! Dehogy.

-Tetszik?

-Jó parti volt.

-Jaj, de aranyos!

-Na jó talán tetszik.

-És ezért?

-Dean nem 16 vagyok már.

-Dev és egy srác… Dev és egy srác… Dev és egy srác –énekelték.

-Őrültek vagytok! –nevettem és ott hagytam őket.

Dean szemszöge

Egyedül maradtam a szobámba. Majd kivettem az ágy alól egy üvegsört, majd átmentem Devhez, aki már aludt.

-Dev! –ültem le az ágyára és megpusziltam a homlokát.

-Mi van? –riadt fel ijjedten.

-Hékás! –öleltem át.

-Dean! –nyugodott meg. –Miért vagy itt?

-Az álom miatt.

-Sam mondta, hogy miről álmodsz, és tudom, de Casszel azóta beszéltél?

-Beszéltünk, de nem mondott arról semmit.

-És Bennyvel?

-Benny felszívódott.

-De hol lehet?

-Talán Nebraska. Vagy máshol. Nem tudom.

-De téged ez nyomaszt nem?

-De nyomaszt, de mit tudok vele csinálni… csak egy vadász vagyok. Embereket mentek, lényekre vadászok… ez a családi vállalkozás. Sam meg próbál megvédeni, de nem tudja, hogy mit érzek legbelül. Nem akarsz visszaköltözni?

-Dean… a munkám. Nem hagyhatom ott.

-Tudom! Felejtsd is el. Ne haragudj, hogy felkeltettelek.

-Dean…

-Mindegy!

-Átakarlak ölelni. –szaladt utánam. –Tudod azért hiányoznak a régi szép idők, amikor összetoltuk a motelszobába az ágyakat és mindig mind a két ágyon aludtam, csak hogy tuti nem férjünk el.

-Igen. De régen is volt az. De jó éjt! –öleltem át.

-Jó éjt!

Eric szemszöge

Dev alig mondott valamit és lelépett itt hagyva rám a lakását. Itt maradtam az exemmel aki azt se tudja, hogy itt vagyok.  Csináltam magamnak egy teát és leültem a kanapéra tv-t nézni.

-Dev… szia! Ne haragudj kicsit hosszúra sikeredet a péntek délután.

-Szia. –álltam fel.

-Eric? Dev, hol van? És te miért vagy itt?

-Igen én.. Hát Dev Kansasbe… és hát volt egy kis kalandunk….