5. fejezet

Sziasztok:D
Mivel, ma van a Boldogság Napja, gondoltam, hogy hozok nektek egy meglepi fejezetet :D
Boldog Boldogság Napot nektek, és ma van tavasz első napja is, hurrá
éééés a tavaszi szünet vészesen közeleg. :33
és tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

I’m Happy For You 

Dev szemszöge

Már majdnem 3 hónapja, hogy leléptem Deanéktől. És azóta semmit nem hallottam fiúk felől, már abba se voltam biztos, hogy még vadásznak vagy egyáltalán élnek. Főleg, úgy, hogy hívtam őket és nem vették fel, s vissza sem hívtak. Miközben ezeken merengtem megérkeztem Dubaiba. Innen már nem lesz könnyű telefonálgatni, jelenleg nincs pénzem se semmim. Tipikus Winchester családba illő kép. Ha jól érzed magad lépj le. Gratulálok Dev! Az első utam egy kaszinóba vezetett egy póker asztalhoz. 

-Állj! –kötöttek belém. -Nő, nem ülhet le pókerezni.

-Mitől féltek? Hogy mindent megnyerek? Csak azért mert nő vagyok ne ítélkezz, Bunkókám! –fiúk között nőttem fel, és amikor unatkoztunk pókereztünk. Még a híres John Winchestert is egymás után 5ször legyőztem.

-Jó! Rendben! –mondták.

Leültem a srácok közé, és hát megtörtént amitől féltek… egy ismeretlen lány vitte az összes pénzt.

-Hogy? –akadtak ki.

-Nem szeretem, ha gyengének és ostobának néznek! –hagytam ott őket, és kerestem egy olcsóbb hotelt, ahol megszállhattam. Nos ez Dubaiba lehetetlenek tűnt, ezért úgy döntöttem, hogy megkeresem Garthot, aki ideköltözött. Szereztem információkat, és megkerestem a házát. Majd kopogtam.

-Ki az? –nyitott ajtót. –Dev?! Te nem lehetsz!

-De Garth én vagyok az!

-Gyere be! –mondta.

Beléptem és egy vödör szentelt vizet kaptam a nyakamba.

-Nem vagyok démon!

-Fő a biztonság. –rántott elő egy kést.

-Bízzatok már meg az emberekbe! –léptem hátrébb.

-Nem!

-Jó, akkor kérem! –megfogtam a kést. –Látod? Semmi!

-Dev! –ölelt át.

-Szia! Lehetne egy nagy kérésem?

-Persze! –adott egy plédet.

-Nem fázok! –mosolyogtam.

-Leléptem világot látni, és mire ide értem, le nullázódtak a hitelkártyáim. Most is pókeren nyertem. Lakhatnék nálad?

-Persze. De, hogy hogy leléptél?

-Dean… megsérült miattam.

-De Dean egyfolytában megsérül. De gyere csinálok egy teát, és mond el!

-Rendben!

-Mi történt?

-Alakváltó,és hát én nyitottam ki a házat, Dean berontott és nem voltam elég gyors. Ő neki a falnak, beleeresztettem egy tárat, de semmi nem történt. Sam oldotta meg az ügyet. Én meg csak embernek segítettem.

-M a mottótok?

-Emberek menteni, lényekre vadászni, ez a családi vállalkozás.

-Tudod te! –mosolygott rám.

-Amúgy nem tudsz valamit a srácokról? Három hónapja nem hallottam felőlük, és kezdtek aggódni.

-Hát nem sokat. Engem se hívtak. Azt se tudtam, hogy jössz!

Szétnéztem a házba és megláttam Dean kését. Felpattantam az asztaltól.

-Ez Deanné! Hol van? Garth miért hazudsz nekem? 

-Miért hazudnék?

-Azt mondat, hogy nem tudsz semmit, erre itt van  Dean kése!

-Tényleg nem tudok róluk sokat, mert előtted egy pár perccel érkeztek meg.

-Mi?

-Szia, Devonne! –lépett elő Dean.

-Dean! Sam! –öleltem át őket.

-Szia! –mondták egyszerre.

-Te repültél? –néztem Deanre.

-Ne tud meg… -mondta.

-Sam?

-Végig picsogta az utat. –mondta Sam.

-De, hogy-hogy itt?

-Hát nem gondolod, hogy dubait kihagynánk! –nevettek.

–Repülő? 

-Ez övön aluli volt! –mondta Dean.

-Na menjetek szórakozni! –mondta.

-A-a! Nem gondolod, hogy itthon hagyunk? –néztünk rá Garthra.

-De! Semmi de!

-Jó! –adta be a derekát.

-De jó!

Dean szemszöge

Lementünk a partra. 

-Na milyen? –kérdezte Dev.

-Gyere vissza. –néztem rá.

-Nem lehet.

-Miattam? Azért mert megsérültem?

Dev csak rám nézett.

-Nem vehetsz mindent ennyire fel. Sokkal jobban is megsérülhettem volna, és akkor nektek marad Sammel, hogy ne adjátok fel.

-Dean!

-Gyere igyunk meg valamit. –mondtam.

-Gyertek! álltunk fel, és kiáltott Dev.

Odaértünk és rendeltünk, éppen vettem volna elő a kártyámat, amikor Dev mondta, hogy ő majd fizet.

-Mivel?

-Nyertem pókeren.

-Hogy játszottál? –kérdeztem nevetve.

-Ahogy tanítottál. Mindenkin átláttam.

-Büszke vagyok.

Dev fizetett és leültünk enni.

-Srácok, mi nem jó ott? –mutatott Garth egy emberre.

-Füstölög a napon? –nézte Sam.

-Igen.

Ekkor elkapott egy embert és eltűnt.

-Mióta vadásznak a vámpírok nappal? –kérdeztem.

Szétnéztem és láttam, hogy Dev máris utána eredt.

-Devonne! Szerintetek normális?

-Ugyan ezt megcsináltad, amikor ennyi idős voltál, mert Apa megsebesült. –mondta Sam.

-Utána! –kezdtünk el futni.

Mikor odaértünk, csak Devonnet lehetet hallani.

-Engedj el!

-Engedd el a lányt! –léptem elé.

Erre a vámpír a fogait Devonne-nak szegezte.

-Engedd el! –dobtam oda Devonne elé egy kést.

Ügyesen felvette és a vámpírra fogta.

-Nem árthat!

-Szerintem igen! –mondta Dev, és a karjába vágta, amitől el engedte.

Sam és Garth hátulról elkapta.

-Megharapott? –néztem rám.

-Nem!

-Jól van! De úgy is sötétedik menjünk pihenjünk le.

A többiek beleegyeztek és visszamentünk Garth házához. Este sört iszogatunk és pitét ettünk, meg beszélgettünk. Olyan boldog voltam, hogy Dev még mindig ennyire belevaló és tudja, hogy mit kell csinálnia.

Sam szemszöge

Furcsa végig nézni, hogy a bátyád és az unokahúgod, hogy követi el ugyan azt a hülyeséget. És te mind a kettőnél ott vagy, és segítesz nekik. Nem kéne nekünk ezt csinálni, de ez a családi vállalkozás, és csak hárman vagyunk olyan jók, hogy tovább vigyük.

-Na menjünk aludni!

-De srácok, csak egy szobám van 3 ággyal.

-Az pont jó! –mondta Dean.

Felmentünk a szobába.

-Enyém a középső ágy! –mondta Dev.

-Enyém az ajtó melletti! –mondta Dean.

-Hurrá az ablak! –mondtam.

Lefeküdtünk aludni.

-Jó éjt! –mondta Dev.

-Jó éjt Köcsög! És Dev! –mondta Dean.

-Jó éjt Dev, és Ribi. –mondtam.