22. fejezet

Sziasztok! 

Megérkezett a következő fejezet, de először is. 

Tegnap ért véget az Európa- Bajnokság és hatalmas gratuláció Portugáliának. Cristiano sérülése mellett is nyertek, és szerintem a srácok érte is küzdöttek, meg hát na nem azért a világ egyik legjobb focistája, mert olyan könnyen feladja. Neki jobbulást. ♥ 

És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :D

tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

 

 

Homecoming

Sam szemszöge

Éjszaka se hogy se bírtam elaludni. Csak az járt a fejembe, hogy hogyan fogunk felszívódni a városból.

-Srácok! –jött be Garth.

-Igen? –nézett fel Dean.

-Benne vagytok a tv-be és keresnek titeket.

-Francba! –kelt fel Dean.

-Devonne! –ült le mellé.

-Igen? –nézett fel.

-Kelj fel. Mennünk kell!

-Miért?

-Keresnek minket.

-Basszus! –kelt fel.

-Rendeltem egy olyan autót, amibe be tudtok állni az impalával, és Dev vezetheti.

-Nagyszerű. –mondtam.

-Majd megcsinálom az ágyakat, és majd hívjatok ha haza értetetek, hiszen bemérhetetlenek vagytok. Meg az erdőben álljatok meg, és onnan impalával majd haza mentek. Majd adjátok meg a koordinátákat.

-Rendben!

-Köszönjük Garth! –ölelte át őt Dev.

-Vigyázatok magatokra! Sziasztok.

-Szia! –ültünk be a kocsiba.

Dev beült a volán mögé.

-Hosszú utunk lesz.

-Nem, Devonne! Gyorsan kell mennünk. Minden rendőr minket keres Sammel, és nem akarjuk, hogy bajod essen miattunk. Sőt én visszamegyek.

-Mert?

-Sammy, Dev csak bajt hozok rátok.

-De ez nem igaz! –mondtam.

-De igaz! –mondta Dean.

-Jó! Jó! –lépett rá a gázra Dev és Dean beleesett az ülésbe.

-Dev!

-Ne gondolj rá! –mosolygott Dev. 

-Hát jó! –kötötte be magát.

Dean szemszöge

Dev tényleg úgy gondolja, hogy megváltoztam, és szeretném neki elhinni, és annyira azon vagyok, hogy ne kelljen csalódnia bennem.

-Dean? –éreztem Sam kezét a hátamon.

-Igen?

-Minden rendben?

-Igen.

-Biztos?

-Persze, Sam!

-Srácok! Itt megállok! –mondta Dev.

-Jó helyen vagyunk?  -kérdezte Sam.

-Igen!

Kiálltam az impalával. Sam és Dev bezárta kocsit, és beültek mellém. Amilyen gyorsan csak tudtam elhajtottam onnan.

Pár óra múlva már a bunkernél voltunk.

-Megcsináltuk! –öleltük át egymást a garázsba.

-Kicsim?! –jött be Eric.

-Eric! –szaladt oda Dev.

-Édesem mi történt?

-Hosszú!

-De elmeséled?

-El.

-Dev, Eric pihenjetek csak. Legyetek csak együtt. –mondtam.

-Dean! Köszi! –mosolygott rám.

Eric szemszöge

Nagyon örültem neki, hogy végre haza tértek.

-Na, mi volt? –kérdeztem Devet.

-Eric… én most nem mehetek sehova.

-Mert?

-Keresnek…

-Devonne, Édesem könyörgök ne harapó fogóval keljen kihúzni belőled…

-Jó hát Deant körözik és minket is lecsuktak Sammel, én ki tudtam beszélni magam, de Sam nem, így hát megszöktettem őket, és hát most már engem is.

-Kicsim! –öleltem át. –Megtudlak védeni?

-Nem kell! Itt jó helyen vagyunk, hiszen nem vagyunk bemérhetőek.

-Biztos?

-Igen. Nyugi. Aludhatunk?

-Persze!

Odabújtam Erichez, aki átölelt.

Eric szemszöge

Devet öleltem, amikor Dean lépett be a szobába.

-Eric… -jött oda Dean.

-Igen?

-Dev, hogy van?

-Beszélnél vele?

-Ha még nem alszik…

-Nem még nem alszok. –mondta Dev.

-Magatokra hagylak! –mondtam.

Dean szemszöge

Eric kiment a szobából, és leültem az ágyra Dev mellé.

-Igen?- ült fel.

-Sajnálom.

-Mi?

-Mindent. Az, hogy pusztítottam magam, meg hogy belekevertelek ebbe.

-Dean…

-Nem, Dev! Bele kevertelek! És folyton csalódást okozok.

-Mártír vagy.

-Devonne…

-Dean… én csak azt szeretném, hogy itt legyél velem velünk. Nem számít, hogy mibe keversz minket, mi mindig melletted állunk. Egy család vagyunk, nem?

-De, azok vagyunk.  –mosolyogtam Devre. –Te vagy az egyik ember, aki mindig fel tud vidítani. Köszönöm. –álltam fel.

-Dean! –szólt utánam.

-Igen?

-Szeretlek!

-Én is! Nagyon! –mentem el.

Dev szemszöge

Dean elment, és Eric visszajött.

-Megbeszéltétek? –bújt mellém.

-Igen. De aludjunk!

-Rendeben, Szívem!

-Jó éjt!

-Jó éjt!