23. fejezet

Sziasztok!
Elhiszitek ezt, hogy végre szombaton hozok fejezetet? Tudom, hogy hihetetlen, de igen végre pontos vagyok. :)
Van két hírem
1. Lassacskán annyira klasszak leszünk a nyárhoz, hogy vége lesz ennek a blognak
2. de még klasszabbak leszünk, mert elkezdtem dolgozni egy új történeten, amit még nyáron megírok,hogy akinek van szabad ideje tudjon olvasni :D (igen kitalálhatáttok, hogy májusban érettségizek és arra fogok gőz erővel tanulni ;) )

És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :D

tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

 

 

Stone Cold 

Eric szemszöge

Reggel aránylag korán keltem. Devonne még mellettem aludt.

-Szia, Kincsem! –pusziltam meg az arcát.

-Eric! –nézett fel. –Szia… -mosolyodott el.

-Jobban vagy? –kérdeztem.

-Egy kicsit. Kialudtam magam.

-Annak örülök! Nem akarunk valamit ketten csinálni?

-Kicsim, köröznek. Tudod?

-Igen. De úgy gondoltam, hogy itt. –csókoltam meg.

-Ja. Oké!

-Devonne.

-Igen?

-Kicsim…- fogtam meg a kezét. –Én, tudom hogy mennyire nehéz ez az egész. Hogy a családod egész nap a nyakadon lóg. Hogy Dean ennyire ki van még mindig. Te erős és független lány vagy és azt is tudom, hogy mennyire nehéz magad elkötelezni. De én nagyon- nagyon szeretlek.

-Jaj, Eric! Én is nagyon szeretlek. És bocsi, hogy le léptem de nekem most ez a munkám, hogy embereket mentsek. Deannel és Sammel.

-Tudom. Annyira tehetséges vagy benne. Szenvedéllyel csinálod.

-Eric!

-Devonne. Hagyj mondjam végig. Szeretlek, de elmegyek. Neked ezt kell csinálnod. Én nem vagyok ide elég.

-Viccelsz, ugye?

-Nem! –gördült le egy könnycsepp az arcomon.

-Eric! Kérlek…. ne haragudj. Tudom, hogy mióta itt vagyunk elhanyagoltalak.

-De Eric… innen nem mehetsz el.

-Akkor átmegyek egy másik szobába, ha már nyakig belerángatattok.

-De…

-Sajnálom Dev. –csókoltam meg.

Kimentem a szobából.

Dev szemszöge

Eric szakított velem. Igaza volt Deanek vagy ez vagy az én életem, és feladtam mindent ezért itt.

Kimentem a szobából és megkerestem Deant, aki a szobája padlóján ült és pakolgatott.

-Dean? –remegett a hangom.

Rám emelte smaragd zöld szemeit.

-Devonne?

-Eric szakított velem. –sírtam el magam. 

-Mi? Miért?

-Sok volt neki ez.

-Megmutattom, hogy mi neki a sok. –ölelt át.

-Dean, ne tedd, kérlek!

-Rendben! Dev.

-Itt lehetek veled?

-Persze.

-Mit csinálsz?

-Csak pakolgatok.

-Ugye nem vesztettek össze Sammel?

-Nem! Amióta nem iszok nem.

-Büszke vagyok rád.

-Dev, ne kérlek.

-A te életedet is majdnem tönkre tettem.

-De nem. És az a lényeg.

-Devonne.

-Dean, kérlek bízz bennem!

-Hát jó!

Ledőltem az ágyra és amíg néztem Deant elnyomott az álom.

Dean szemszöge

Már egy ideje csend volt. Megfordultam és megláttam, ahogy Dev ében fekete haja az arcába omlik és, hallottam, hogy halkan szuszog.

-Dev. –pusziltam meg a homlokát, és betakartam a plédemmel, ami az ágy szélére volt dobva.  –Pihend ki magad, Kicsi! – mentem ki a szobából és behúztam rá az ajtót.

-Dean! –futott oda Sam. –Devonne? 

-Alszik.

-Mi történt?

-Eric! Kidobta.

-És te?

-Megkeresem Mr. Saadet.

-Ne bántsd őt…

-Nem fogom. Nyugi!

Odaértem Eric szobájához. Azzal a szándékkal, hogy megverem, de Dev miatt inkább nem tettem meg.

-Eric?! –mentem be a szobájába. 

-Igen? Devonne, hogy van?  -kérdezte.

-Alszik. Miért szakítottál vele?

-Dean, én imádom Devet, de nekem ez sok. Ez az egész! A vadászat meg minden.

-De miért Devet kell megbántani?

-Nem akartam, de nekem ez nem megy máshogy.

-Jó, akkor ismerd meg, hogy kit is dobtál ki.

-Hogy érted?

-Találd ki!

-Dean, mégis mit jelentsen ez?

-Este vadászunk! Várlak! –dobtam oda neki a nadrágomba dugott pisztolyt.

-Jól vagy?

-Nincs benne tár. Nyugi. –hagytam ott.

Sam szemszöge

Dean Eric szobájából jött ki. Kicsit vártam, amíg odébb ér.

-Dean?! –nyomtam neki a falnak.

-Öcsi! Nyugi! –mondta.

-Mit kerestél ott?

-Beszéltem Erickel.

-És te vagy az öklöd beszélgetett vele. Sam esküszöm, hogy őt nem ütöttem meg, de téged megfoglak, ha nem engedsz el.

-Haver, nyugi! –engedtem el.

-Csak megkérdeztem, hogy miért szakított Devvel. Apropó megyek is és csinálok neki egy teát. –hagyott ott Dean.

-Dean? Ne már! –mentem utána.

Végre beértem, és éppen vizet melegített.

-Az árnyékom leszel?

-Jó bocsi. Csak beszélgetni akartam.

-Ja, vannak hírek Crowley felől… este vadászunk. És Eric is jön.

-Mi van?

-Megmutatjuk neki milyen is a vadászat.

-Dean???

-Csak Dev miatt.

Dev szemszöge

Dean ágyába keltem fel.

-Dean?! –ültem fel az ágyba.

A pléd amit rám tett, olyan volt mint egy nagy ölelés, ami egész éjszaka tart.

-Dev. –jött be mosolyogva. –Hoztam teát!  -adtam oda. -És este elmegyünk vadászni.

-Jól van! Oké. Dean, itt lehetek ma nálad? –kérdeztem halkan.

-Persze! –ölelt át. 

-Köszönöm.