24. fejezet

Sziasztok!
Tudom, hogy kedd van és iszonyatosan sajnálom, hogy nem volt se szombaton se... értitek a lényeget :D
Most, hogy itt a nyár... itt a nagy takarítás is és lassan másfél hete festünk meg pakolgattunk, de itt a fejezet meg az új blog az Every Thing NOT What It Seems is íródik és bővül folyamatosan és hát nem is húzom tovább a dolgokat
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :D

tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

   

Highway To Hell 

Dev szemszöge

Deannek elment a józan esze. Ericet vadászni vinni, nem jó ötlet.

-Devonne!  Indulunk! –kopogtatott be Dean.

-Felveszem a kabátom és megyek.

-Jó!

Felvettem a kabátom, de még berohantam a szobámba és az ágyam alól kivettem a fegyveremet és rohantam Deanekhez. Megláttam Ericet.

-Én vezetek! –vettem ki Dean kezéből a kulcsot, majd Sammel beültünk előre.

-Hát ez nagyszerű lesz. –jegyezte meg Sam.

-Megtennéd, hogy befogod? –fordultam felé.

-Dev… -szólalt meg Eric.

-Inkább ne! –hallottam meg Deant.

-Mi van? –válaszoltam ingerülten.

-Mi bajod van?

-Hm, hogy itt vadászgatsz.

-Hát jó. –nézett ki az ablakon.

Annyira szerelmes vagyok, de ez most nem mutatathatom ki. Utálnom kell őt, mert ha nem tenném túlságosan is a szeretettem irányítaná minden tettemet felé. Nem is értettem z az egész nagy közös utazást, hiszen Dean nem engedd be ide senkit. Ez privát és veszélyes. Nem akar senkit bántani, és Crowleyhoz megyünk…. nem teszik ez nekem. Féltem Ericet, hogy mi lesz ebből.

-Dev, megjöttünk! –mondta Dean.

-De nem is itt van!

-Sétálunk! –mondta Sam.

-Mi van? –akadt ki Eric.

-Sétálunk!

-Hát jó! –egyezett bele.

Elkezdünk sétálni és egy jó pár mérföld után megérkeztünk.

-Csak óvatosan! –mondta Dean. –Eric, tudsz lőni?

-Azt, hiszem. –mondta meglepődve.

Bementünk a házba, ahol az öregedő pokol királya ült. 

-Kedveseim! –fordult meg a székével.

-Crowley! –lépett elém Dean.

Dean szemszöge  

Ránéztem Devre, aki egy pillanatra megtorpant. Rámosolyogtam.

-Hm! Devonne! Milyen jó látni….

-Crowley! –rántotta elő a fegyverét.

-Nem kellenek ide játékok! –hajította neki Devet a falnak.

-Dev!

-Álljatok meg! –vette el Dev fegyverét, és Samre célzott.

-Crowley, ne!

-Hm! Orosz rulett. –szedte ki a tárat és csak egy golyót rakott vissza.

-Crowley, ne! –ült fel Dev.

-Mert! Ebbe se volt semmi! Jöjjön a következő. –célzott Samre, de abba már volt töltény és eltalálta Sammyt. És Erickel meg kitörte az ablakot.

-Ha még egyszer találkozzunk, megöllek!!!!

-Rendben! –tűnt el.

-Devonne! Dev? –rohantam oda hozzá. -Feltudsz állni?

-Fel!

-Gyere! Segítek! –húztam fel.

-Köszönöm! Megyek Ericért! –ment el.

-Sammy! –térdeltem mellé. Ránéztem a sebre és nagyon csúnya volt. –Fájni fog! De ki kell vennem a golyót. Ne haragudj! 

-Csak csináld már!

Lefertőtlenítettem a kezem és elkezdtem keresni a töltényt. Sammy ordított.

-Ne haragudj! Ki viszlek innen!

-Megígéred?

-Meg, Dev tud járni.

-Ha Eric jobban megsérült vigyétek őt.

-Felejtsd el! Oké!

-Srácok! Eric nincs túl jól! –jött be Devonne.

-Basszus! Rátudsz állni a lábadra?

-Rá! Hát fáj, de megoldom.

-Jó, hát én viszem Sammyt, te meg Ericet menni fog?

-Persze! Megoldjuk!

Felsegíttetem Sammyt, Dev meg Ericet.

-Mehetünk? –néztünk össze.

-Persze!

Elindultunk az impala felé, kétszer annyi idő alatt értünk vissza. Beültettük őket az autóba.

-Srácok, jól vagytok? –nézett hátra Dev.

-Igen! Csak menjetek már! –mondta Eric.

-Mindjárt ott vagyunk! Tartsatok ki! –mondtam könnyes szemekkel.