29. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

Lionhearts

Dev szemszöge

Levágtam Dean csuklójáról a kötelet.

-Mennünk kell! -segítettem fel őt az ágyról.

-Mi?

-Crowley elrabolt minket, és téged egy dzsinn elkapott.

-Tudok róla. De hol vagyunk?

-Egy padláson. Ott egy ablak.

-Nem kell, hogy legyen egy másik ki út.

-De nincs! Hidd el!

Ekkor nyitódott az ajtó.

-Hova hova? –lépett be rajta Crowley.

-Ablak?! –néztem Deanre.

Elkezdtünk futni és neki ugrottunk az ablaknak, ami ki is tört.

-Jól vagy? –húzott fel Dean.

-Jól! Tűnés.

-Tudod merre kell vissza jutni?

-Persze! Gyere! Évekig itt éltem. Ez a szomszéd épület.

-De…

-A hátsó udvar.

-Nagyon kreatív.

Bementünk a másik épületbe.

-Nem hiszem el, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy órákra eltűntünk.

Felértünk. Dean elkezdte verni az ajtót.

-Engedjetek be!!!

Ekkor nyílt az ajtó, és Sammy állt ott.

-Hol voltatok?

-Crowley elrabolt minket.

-Valaki visszarakná a vállam. –mondta Dean.

-Aha. –mondta Sam. –Háromra.

-Oké!

-Egy! –és már vissza és rántotta.

-Azta a rohadt! –egyenesedet ki.

-Hol vannak? –kérdezte Apa.

-Szomszéd épület.

-Jó, mi megyünk négyen. Ti ketten pihenjetek.

-Ez mi? –akadtam ki.

-Crowley túl nagy veszély faktor rátok. Nem mehetek oda. –jött oda John.

-De nem érdekel! –mondtam.

-De Dev igazuk van! Maradnunk kéne, és pihenni.

-Jó! –egyeztem bele.

Apáék elmentek, s bezártuk az ajtót.

 Dean szemszöge

Nem nagyon tudtam aludni. A többiek elmentek kicsit nyomozgatni, míg Dev aludt a másik ágyon. Odaültem mellé, és csak néztem ki a fejemből. Megtette… kilépett ebből az egészből, volt egy boldog gondmentes élete, amíg fel nem tűntünk. És vissza nem jött. Még mindig Devonne Love a legjobb női vadász. Erős, gyönyörű és bevállalós. Mindig mindent jól csinál. Ha ma ő nincs ott velem nem tudok egyedül kiszabadulni.

-Dean? –ült fel Dev.

-Igen?

-Mi a baj?

-Semmi! –mosolyogtam rá.

-Dean… ismerlek!

-Tudom, de ami baj, azt már nem tudom vissza csinálni.

-De a vadászatok…

-Nem vadászat.

-Akkor Lisa és Ben?

Csak lenéztem a földre.

-Szóval igen?

-Igen!

-Miért töröltedet ki Lisa emlékeit?

-Azért mert miattam sérült meg.

-Dean… ez hülyeség. Nem a te hibát. Lisát megszállták. Nem tehettél ellene semmit.

-De ha nem kezdem el mondani nem történt volna meg.

-Dean

-Ne próbáld meg elmagyarázni, hogy nem az én hibám.

-De hiszen nem a te hibád. –ölelt át Dev.

-De… -néztem rá könnyes szemekkel.

-Kérsz egy sört?

-Devonne. Próbálok leszokni.

-Adagot akartál csökkenteni egy sörtél nem lesz bajod.

-Jó!
Dev kivett egy sört és egy teát a hűtőből és felbontotta.

-Köszönöm! –vettem fel.

Ekkor megcsörrent a telefonom.

Sammy

-Igen?

-Poughkeepsie. –nyomta ki.

-Dev! –néztem fel. –Hol az impala kulcsa?

-A kabátodba.

-Ebbe?

-Aha.

-Jó! Meg van! Nyisd az ablakod indulunk.

-Mi van?

-Crowley és az emberei a nyomunkba.

Kinyitottam az ablakot és rohantunk le a tűzlépcsőn.

28. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥
 

Keep Holding On 

Dean szemszöge

Csendben ültünk az impalába.

-Dean? –szólalt meg Sam.

-Igen…

-Menni fog? Biztos vagy magadban?

-Igen, teljesen.

Hátra néztem a visszapillantó tükörbe, és meg megláttam, hogy Dev az ablaknak borulva alszik.

-Betakarod? –néztem Sammyre.

-Aha. –nyúlt hátra és rátette a kabátomat Devre.

-Ébren vagyok.

-Az jó, mert megérkeztünk.

-De New York 1 nap. Meg ez a régi vadászház.

-Bobbynak kell innen valami. Azt felveszi és megyünk is tovább.

-Ja jó.

Egy fél óra után indultunk is tovább. Majd egy napnyi autókázás után megérkeztünk Dev régi lakásához.

Felmentünk az alatta lévő házba.

-Dev, meg van még a kulcs? –kérdezte Apa.

-Meg. Bemenjek?

-Nem mehetsz egyedül. –mondta Bobby.

-Megyek vele. –álltam fel.

-Vigyázzatok  magatokra. –mondta Sam.

-Rendben.

Elindultunk a lépcsőházba felfele.

-Devonne. –fogtam meg a kezét.

-Igen?

-Ugye menni fog?

-Dean, te vagy a legjobb.

-Köszönöm.

Dev szemszöge

Megálltunk az ajtó előtt, s halkan benyitottam. Bementem és nem volt ott senki.

-Dean…

-Igen? –léptem mögé. –Úristen.

-Mit csinálnak ezek?

-Nem akarom tudni, ez nagyon undorító.

-Dean… -néztem fel be a hálóba és egy megkötözött lány volt ott. –Gyere, gyorsan!

Dean leöntötte őt szentelt vízzel, és a lány felkelt.

-Segítsetek! –sírta el magát.

-Ne aggódj! –vettem el Dean kését.

Levágtam róla a kötelet.

-Ki hozott ide? –kérdezte Dean.

-Egy ember csillogó kék szemei vannak.

-Dean, ez nem Crowley.

-Igazad van. –hallottunk meg egy ismeretlen hangot. A lány megijedt. –Dzsinnek vagyunk, akik Crowleynak dolgoznak.

Hátra néztem és Dean mozdulatlanul feküdt az ágyon.

-Mit tettél vele?

-Csak alszik.

-Egy valótlan valóságba taszítottad.

-De okos vagy, Devonne. –esett nekem.

-NEM! –síkítottam, de csak arra emlékszem, hogy Dean kezét megfogom.

Rick szemszöge

Aggódtam nagyon Deanért és Devért már órák óta nem jelentkeztek.

-Nyugi, lehet, hogy csak beültek sörözni, Dev volt munkahelyére.

-Nem. Akkor felvenné a telefont.

-Mondjuk.

Dev szemszöge

Pár óra után magamhoz tértem, de már egészen máshol voltunk, és meg voltunk kötözve. A kezem a fejem fölé volt kötve valami vasrúdon. 

-Dean! –szóltam hozzá. –DEAN.

De meg se mozdult.

-Francba! Dean!

-Csh! –jelent meg Crowley.

-Mi van, Deannel?

-Csak alszik.

-Beszélni akarok vele.

-Ez nem a bíróság, hogy ki dumáld magad. Nem vagy te itt olyan ártatlan.

-Pont te mondod?

-Pont én. Tudod, hogy mennyire szeretem az ilyeneket.

Dean szemszöge

Egy álomba vagyok. Az álmomba vagyok. Apával ülünk az impalába és éppen vezetni tanulok.

-Ehhez kicsit, te nem vagy öreg? –mosolygott rám Apa.

-Á! Egy kis tanulás sosem árt.

-Igazad van.  –mondta.

-Na tartsd a szemed az úton.

-Rendben.

Lelassítottam a családi ház előtt. Anya ott várt.

Ez nem lehet a valóság. Ez egy álom ha balesetek ér felébredek. Megvártam amíg kiszálltak az autóból s én gázt adtam az utca végén lévő villanyoszlop volt a célom, majd neki is mentem.

-Dean! DEAN? –hallottam meg Dev hangját. –Kérlek, szépen!

-A francba! 

Dev szemszöge

Crowley már egy ideje nem ült bent velem, ezért elkezdtem rángatni a rácsot, amihez oda voltam kötve. Gyerünk már! Gyerünk! Megrántottam erőből és  a kötél elszakad.

-Végre! –lélegeztem fel.

Odaszaladtam Deanhez, aki ájultan és megkötözve lógott.

-Dean! Édesem! –vettem ki a nyakából a tűt. –Ne csináld ezt velem!

Gyorsan kerestem egy kést és elvágtam a kötelet. Dean nekem dőlt.

-Dean! –ráztam meg őt.

-Igen? –nézett fel.

-Gyere menünk kell!

-Mi történt?

-Elkapott egy dzsinn és amint kiderült Crowleyval együtt dolgoznak.

-De jó.

Segítettem neki felállni és elkezdtük keresni a kivezető utat.

27. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

Bad Blood

John szemszöge

Nagyon aggódtam Deanért, és egyszerűen aludni se bírtam.  Nem tudtam, hogy mi ez az egész, de legalább az meg nyugtat, hogy Devonne ott alszik vele.

-John! –jött be Dev apukája, Rick a szobámba.

-Igen? –ültem fel.

-Friss nyomom van.

-Ne! –keltem fel.

-Gyerünk! Kelts, mindenkit indulunk.

-Rendben! –benyomtam a riasztót, s pár másod percen belül mindenki az étkezőben volt.

-Apa, mi van? –akadt ki Sam, aki elsőre ért oda.

-Nyomunk van.

-Mire?

-A nagy ügyre, ami miatt itt vagyunk.

Következőnek Dev és Dean ért oda.

-Mi van? –kérdezte Dean.

-Még várunk.

Lassan mindenki oda ért, és vártuk, hogy Rick elmondja, hogy mit talált.

-Van egy ügy, amin dolgozzunk. Tudjátok, hogy Crowleynak van egy nagy terve. Ami még nem tudjuk, hogy mit takar, de van egy nyomom, hogy hol van. Devonne a régi lakásodat vette ki. Vissza kell mennünk és az alatta lévő házat kibéreljük, de nem mehetünk mind. Ki jön?

-Ha nem baj, én nem mennék. –mondta Dean, és leült. 

-Mi? Normális vagy? Jössz! –mondta Dev.

-Devonne, nem megy.

-De megy! –mondtam. –Szeretünk fiam, és ott kell lenned, hogy visszaülj a nyeregbe.

-Igaza van, apának. –mondta Sam.

-Hát! Jó!Akkor megyek.

-Dev, rád számíthatunk?

-Persze!

-Dev. –nézett rá aggódóan Eric.

-Nyugodj meg! –ment oda hozzá. –Nem lesz semmi baj.

-Nagyon szeretlek!

-Szeretlek Eric!

-Sam?

-Persze! Még szép.

-Apa, ki lesz ott még?

-Andy és Rose.

-Ők jók. –mondta Sam.

-És Randy. –mondtam.

-Randy ki? –lepődött meg Dev.

-Miller.

-Nem! Ő nem lehet vadász. Akkor már tudom, hogy miért akart közel kerülni. Apa te küldted rám?

-Azt akartam, hogy valaki vigyázzon rád.

-Sam és Dean nem elég jók?

-De, csak ők messze voltak.

-Ezt nem hiszem el. Tudod, hogy mennyire jó vagyok.

-De egyedül voltál.

-És ment egyedül is.

-De a lányom vagy.

-Azért,  nevelt fel Bobby? Elég furán csinálod.

-Dev. Csak jót akartam.

-Jó. Mindegy! Csináljuk. Mentem pakolni.

-5 perc! –szóltam utána.

-Rendben!

Dev szemszöge

Befutottam a szobámba pakolni.

-Dev, Kicsim! –jött be Anya.

-Igen?

-Ne haragudj ránk.

-Nem azon akadtam ki, hogy vadásztatok, ha nem, hogy tudja. Tudja, hogy mennyire jó vagyok és nem bízik bennem.

-Kincsem, csak félt.

-Jó, én megértem. De egyedül is vadásztam és soha nem lett semmi.

-Mert jó vagy. De egy csapat jobb.

-Tudom, de ez nagyon nehéz. Amúgy Rufus bácsiról nem tudtok valamit?

-Rufusnak unokái lettek, és nyugdíjba vonult.

-Majd felhívom.

-Örülni fog neked.

-Végül is ő vette az első fegyveremet.

-Ami miatt Bobbyval össze is vesztek, hogy egy 15 éves lány kézébe ne adjon már semmilyen fegyvert

-De azt nem tudta, hogy Dean a régi fegyverét odaadta nekem.

-Mi?

-Dean már akkor régen tanított lőni.

-Ja. Rosszak vagytok.

-Mindig is azok voltunk, Anya.

-Tudom.

-Dev! –jött be Eric.

-Akkor magatokra hagylak. –ment ki.

-Szia, Anya.

-Sok sikert, Kicsim.

-Mi ez az egész? –kérdezte Eric.

-Csak egy tipikus démoni vadászat… semmi komoly.

-Ja… nem annak hangzik. És nekem miért kell itt maradnom?

-Mert nem vagy vadász, és civilek ne jöhetnek, és kellesz a kutató munkába.

-De énekes vagyok nem tudós.

-Csak könyveket kell olvasnod.

-Hát jó. És csak rád merem itt hagyni Batmant és Kiarát.

Miközben beszélgettünk lassan bepakoltam.

-Dev? –jött oda Dean.

-Igen.

-Mehetünk?

-Persze!

-Dean? –szólt Eric.

-Addig én megyek. Szia, Kicsim. –léptem oda Erichez.

Vigyázz magadra, Édesem. –csókolt meg.

-Vigyázok!

Dean szemszöge

Devonne egyedül hagyott minket.

-Igen?

-Csak arra akartalak kérni, hogy vigyázz rá. –mondta.

-Ne aggódj! Vigyázni fogok rá.

-Köszönöm.

-Ne…

-Dean… sajnálom ami ott történt, még jó, hogy Dev ott volt, és csak azt akarom, hogy tud nagyon büszke vagyok rád.

-Köszönöm.

Dev után mentem.

-Hát induljunk. –mondta Bobby.

Elköszöntünk és beültünk 3-an az impalába a többiek meg más autóval jöttek.