28. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥
 

Keep Holding On 

Dean szemszöge

Csendben ültünk az impalába.

-Dean? –szólalt meg Sam.

-Igen…

-Menni fog? Biztos vagy magadban?

-Igen, teljesen.

Hátra néztem a visszapillantó tükörbe, és meg megláttam, hogy Dev az ablaknak borulva alszik.

-Betakarod? –néztem Sammyre.

-Aha. –nyúlt hátra és rátette a kabátomat Devre.

-Ébren vagyok.

-Az jó, mert megérkeztünk.

-De New York 1 nap. Meg ez a régi vadászház.

-Bobbynak kell innen valami. Azt felveszi és megyünk is tovább.

-Ja jó.

Egy fél óra után indultunk is tovább. Majd egy napnyi autókázás után megérkeztünk Dev régi lakásához.

Felmentünk az alatta lévő házba.

-Dev, meg van még a kulcs? –kérdezte Apa.

-Meg. Bemenjek?

-Nem mehetsz egyedül. –mondta Bobby.

-Megyek vele. –álltam fel.

-Vigyázzatok  magatokra. –mondta Sam.

-Rendben.

Elindultunk a lépcsőházba felfele.

-Devonne. –fogtam meg a kezét.

-Igen?

-Ugye menni fog?

-Dean, te vagy a legjobb.

-Köszönöm.

Dev szemszöge

Megálltunk az ajtó előtt, s halkan benyitottam. Bementem és nem volt ott senki.

-Dean…

-Igen? –léptem mögé. –Úristen.

-Mit csinálnak ezek?

-Nem akarom tudni, ez nagyon undorító.

-Dean… -néztem fel be a hálóba és egy megkötözött lány volt ott. –Gyere, gyorsan!

Dean leöntötte őt szentelt vízzel, és a lány felkelt.

-Segítsetek! –sírta el magát.

-Ne aggódj! –vettem el Dean kését.

Levágtam róla a kötelet.

-Ki hozott ide? –kérdezte Dean.

-Egy ember csillogó kék szemei vannak.

-Dean, ez nem Crowley.

-Igazad van. –hallottunk meg egy ismeretlen hangot. A lány megijedt. –Dzsinnek vagyunk, akik Crowleynak dolgoznak.

Hátra néztem és Dean mozdulatlanul feküdt az ágyon.

-Mit tettél vele?

-Csak alszik.

-Egy valótlan valóságba taszítottad.

-De okos vagy, Devonne. –esett nekem.

-NEM! –síkítottam, de csak arra emlékszem, hogy Dean kezét megfogom.

Rick szemszöge

Aggódtam nagyon Deanért és Devért már órák óta nem jelentkeztek.

-Nyugi, lehet, hogy csak beültek sörözni, Dev volt munkahelyére.

-Nem. Akkor felvenné a telefont.

-Mondjuk.

Dev szemszöge

Pár óra után magamhoz tértem, de már egészen máshol voltunk, és meg voltunk kötözve. A kezem a fejem fölé volt kötve valami vasrúdon. 

-Dean! –szóltam hozzá. –DEAN.

De meg se mozdult.

-Francba! Dean!

-Csh! –jelent meg Crowley.

-Mi van, Deannel?

-Csak alszik.

-Beszélni akarok vele.

-Ez nem a bíróság, hogy ki dumáld magad. Nem vagy te itt olyan ártatlan.

-Pont te mondod?

-Pont én. Tudod, hogy mennyire szeretem az ilyeneket.

Dean szemszöge

Egy álomba vagyok. Az álmomba vagyok. Apával ülünk az impalába és éppen vezetni tanulok.

-Ehhez kicsit, te nem vagy öreg? –mosolygott rám Apa.

-Á! Egy kis tanulás sosem árt.

-Igazad van.  –mondta.

-Na tartsd a szemed az úton.

-Rendben.

Lelassítottam a családi ház előtt. Anya ott várt.

Ez nem lehet a valóság. Ez egy álom ha balesetek ér felébredek. Megvártam amíg kiszálltak az autóból s én gázt adtam az utca végén lévő villanyoszlop volt a célom, majd neki is mentem.

-Dean! DEAN? –hallottam meg Dev hangját. –Kérlek, szépen!

-A francba! 

Dev szemszöge

Crowley már egy ideje nem ült bent velem, ezért elkezdtem rángatni a rácsot, amihez oda voltam kötve. Gyerünk már! Gyerünk! Megrántottam erőből és  a kötél elszakad.

-Végre! –lélegeztem fel.

Odaszaladtam Deanhez, aki ájultan és megkötözve lógott.

-Dean! Édesem! –vettem ki a nyakából a tűt. –Ne csináld ezt velem!

Gyorsan kerestem egy kést és elvágtam a kötelet. Dean nekem dőlt.

-Dean! –ráztam meg őt.

-Igen? –nézett fel.

-Gyere menünk kell!

-Mi történt?

-Elkapott egy dzsinn és amint kiderült Crowleyval együtt dolgoznak.

-De jó.

Segítettem neki felállni és elkezdtük keresni a kivezető utat.