29. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

Lionhearts

Dev szemszöge

Levágtam Dean csuklójáról a kötelet.

-Mennünk kell! -segítettem fel őt az ágyról.

-Mi?

-Crowley elrabolt minket, és téged egy dzsinn elkapott.

-Tudok róla. De hol vagyunk?

-Egy padláson. Ott egy ablak.

-Nem kell, hogy legyen egy másik ki út.

-De nincs! Hidd el!

Ekkor nyitódott az ajtó.

-Hova hova? –lépett be rajta Crowley.

-Ablak?! –néztem Deanre.

Elkezdtünk futni és neki ugrottunk az ablaknak, ami ki is tört.

-Jól vagy? –húzott fel Dean.

-Jól! Tűnés.

-Tudod merre kell vissza jutni?

-Persze! Gyere! Évekig itt éltem. Ez a szomszéd épület.

-De…

-A hátsó udvar.

-Nagyon kreatív.

Bementünk a másik épületbe.

-Nem hiszem el, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy órákra eltűntünk.

Felértünk. Dean elkezdte verni az ajtót.

-Engedjetek be!!!

Ekkor nyílt az ajtó, és Sammy állt ott.

-Hol voltatok?

-Crowley elrabolt minket.

-Valaki visszarakná a vállam. –mondta Dean.

-Aha. –mondta Sam. –Háromra.

-Oké!

-Egy! –és már vissza és rántotta.

-Azta a rohadt! –egyenesedet ki.

-Hol vannak? –kérdezte Apa.

-Szomszéd épület.

-Jó, mi megyünk négyen. Ti ketten pihenjetek.

-Ez mi? –akadtam ki.

-Crowley túl nagy veszély faktor rátok. Nem mehetek oda. –jött oda John.

-De nem érdekel! –mondtam.

-De Dev igazuk van! Maradnunk kéne, és pihenni.

-Jó! –egyeztem bele.

Apáék elmentek, s bezártuk az ajtót.

 Dean szemszöge

Nem nagyon tudtam aludni. A többiek elmentek kicsit nyomozgatni, míg Dev aludt a másik ágyon. Odaültem mellé, és csak néztem ki a fejemből. Megtette… kilépett ebből az egészből, volt egy boldog gondmentes élete, amíg fel nem tűntünk. És vissza nem jött. Még mindig Devonne Love a legjobb női vadász. Erős, gyönyörű és bevállalós. Mindig mindent jól csinál. Ha ma ő nincs ott velem nem tudok egyedül kiszabadulni.

-Dean? –ült fel Dev.

-Igen?

-Mi a baj?

-Semmi! –mosolyogtam rá.

-Dean… ismerlek!

-Tudom, de ami baj, azt már nem tudom vissza csinálni.

-De a vadászatok…

-Nem vadászat.

-Akkor Lisa és Ben?

Csak lenéztem a földre.

-Szóval igen?

-Igen!

-Miért töröltedet ki Lisa emlékeit?

-Azért mert miattam sérült meg.

-Dean… ez hülyeség. Nem a te hibát. Lisát megszállták. Nem tehettél ellene semmit.

-De ha nem kezdem el mondani nem történt volna meg.

-Dean

-Ne próbáld meg elmagyarázni, hogy nem az én hibám.

-De hiszen nem a te hibád. –ölelt át Dev.

-De… -néztem rá könnyes szemekkel.

-Kérsz egy sört?

-Devonne. Próbálok leszokni.

-Adagot akartál csökkenteni egy sörtél nem lesz bajod.

-Jó!
Dev kivett egy sört és egy teát a hűtőből és felbontotta.

-Köszönöm! –vettem fel.

Ekkor megcsörrent a telefonom.

Sammy

-Igen?

-Poughkeepsie. –nyomta ki.

-Dev! –néztem fel. –Hol az impala kulcsa?

-A kabátodba.

-Ebbe?

-Aha.

-Jó! Meg van! Nyisd az ablakod indulunk.

-Mi van?

-Crowley és az emberei a nyomunkba.

Kinyitottam az ablakot és rohantunk le a tűzlépcsőn.