36. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

Tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
És csekkoljátok a legfrissebbhez a legfrissebb oldalt :D 
http://everytingisnotwhatitseems.blogspot.hu/
xx♥ 

Confident

Castiel szemszöge

Mindenki elszaladt, kivéve egy embert, aki értetlenül, ledöbbenten,félve nézett rám.

-Castiel! –mosolyogtam rá.

-Eric! –nyújtott kezet.

-Mi vagy te?

-Egy angyal.

-Nem lehetsz.

-Miért nem? Mert nem hiszel bennünk? Nem kell… hidd el. Mi itt vagyunk veletek.

-De hiszek. Csak már annyi mindennel találkoztam. Nagyon kevés idő alatt.

-Tudom. Ezt igazából soha nem lehet megszokni.

-Dev?

-Hátra mentek Sammel és Deannel.

-Nem mehetek hátra?

-Szerintem nem kéne.

-Szerintem se! –nézett rám egy vörös hajú nő.

-Ki vagy?

-Rowena. Egy ősi kelta boszi. Nem nagy szám, csak átokok, varázslatok, meg a pokol királyának anyucija vagyok. 

-Igen a vörös kedves drága anyukám. –mosolygott rám egy szakálas ember. –Mellesleg a pokolkirálya.

-Na jó! Én most megyek. Egyedül kell lennem. –állt fel és hagyott ott minket.

-Ennek mi baja? –nézett rám Crowley.

-Szerinted. Boszi, Angyal, és te.

-Jó hát kicsit sokan vagyunk itt de a vadászok ismernek.

-De ő nem vadász. Ha nem Dev nagyon civil barátja.

-Basszus.

Ekkor valami megrázta a bunkert.

-Rowena… védelmet. MOST!

-Oké.

Dean szemszöge

Hátra mentünk Sammékkel és éppen fegyvereket kerestünk, amikor egyszer csak nem bírtam tovább leültem a földre és összetörten néztem fel Devre, aki már fogta a kezem, s küldte Sammyt vízért.

-Dean? –nézett rám Dev.

-Ezt neked nem kéne látnod.

-Sokszor van ez így? Hogy ennyire?  

-Mostanában egyre többször. Legyen már vége, és szeretnék normális életet élni. Belefáradtam, és nem akarok semmit se érezni. Bárcsak ne éreznék semmit.

-Dean?! –jött oda Sammy.

Devonne  és Sam ott ült mellettem és aggódva néztek rám. Nem hittem, hogy valamikor ez előfordulhat, hogy összeomlok. 5 éves korom óta minden felelősség az én vállamon volt és 2 évvel később ott volt Dev is akire még jobban oda kellett figyelnem, hiszen csak  egy ártatlan kislány volt. Akinek még most is ugyan az a báj ott van, annyi szörnyűség után. Devonne  még mindig képes minden után mosolyogni. És Sammy is még képes azt mondani, hogy ennek egyszer vége lesz. De én… én nem vagyok olyan, mint ők. Nem tudok másra gondolni,csak Lisara és Benre, akiket egy buta lépés miatt hagytam ott.

Pontosabban már nem is emlékeznek rám, amíg Cas vissza nem vonja a varázslatot, de már Dev mondta, hogy tudja merre járnak és fél óra alatt mindent lenyomoz nekem. A sok motelba várakozás meghozta a gyümölcsét. Devonne profi hacker lett. Már mint tényleg mindent telefont, számítógépeket, és úgy csap be embereket, hogy utána nem is emlékeznek rá. De ez a régi Devonne miután lelépett megváltozott. Lett normális munkája, karrierje. És most szerelmes. Ahelyett, hogy a szerelmével lenne, itt ült mellettem és aggódik.

-Dean, bemenjünk? –néztek rám.

-Nem! –keressünk tovább.

-Tuti?

-Igen. Csináljuk! –mondtam.

-Oké! –segítettek fel.

Dev szemszöge

Tovább kerestünk de egyszer csak egy nagy robajra lettünk figyelmesek. Vészriasztás volt. De nem akár milyen.

-Valaki behatolt! –kapott a kezébe Dean egy shotgunt.

-Mi? Ez lehetetlen! –néztünk össze Sammel.

-Ki juthat be ide? –kérdeztem.

-Nem tudom. –nézett fel Sam.

-Winchesterek! –jelent meg egy vörös hajú lány.

-Ki vagy? –lépett elém Dean.

-Abaddon.

-Mit keresel itt? –léptem elé.

-Ó te vagy az új hős, vagy mi? –rúgta ki a kezemből a fegyvert.

Dean szemszöge

Devonne fegyver nélkül állt a pokol lovagja előtt.

-És ki vagy te? Az új vadász, akinek volt normális élete, és elég hülye volt, hogy visszajöjjön.

-Nem! Te ezt nem érted. 

-Érzem rajtad a félelmet. Remegsz. Hm, milyen érdekes a Winchesterek és rokonaik mindig félnek mindentől. Igaz, Drágám? –lökte Devet a falnak.  -Szánalmasak!

-Dev! –futott oda Sam, én meg Abaddon felé indultam.

-Állj! –kapott el és térdre kényszerítet. 

-Mi akarsz? Miért pont Devet bántod? Ő nem tehet semmiről!

-Jaj, a nagybátyus Dean. De cuki, mindjárt hányok.

Sam szemszöge

Odaültem Devonne mellé, és megfogtam a kezét. 

-Dev, hé! Jól vagy? –fogtam meg a kezét.

-Igen? –nézett fel.

-Jól vagy?

-Aha! –állt fel.

-Hé! Abaddon! –sétált oda.

-Mi van? Szeretnél valamit? –rántotta maga elé Deant.

Pár másodperc alatt Dean már előtte térdelt.

-Szaladjatok! –mondta.

-Menjetek csak!

Dean szemszöge

 Ott maradtam a pokol lovagjával.

-Tudod, mindig is azt hittem, hogy ti Winchesterek okosak vagytok, főleg te. Amióta megláttalak megőrülök érted. Őszintén szólva mint minden lánynak csúnya dolgok jutnak eszébe amikor rád nézz, mint akárcsak nekem.

-Azt elárulnád, hogy most verekszünk vagy csókolózunk, mert nem igazán tudom eldönteni.

-Dean,  Dean, Dean… annyira aranyos vagy.

-Engedd el a fiam! –jött be Apa.

-John! –nézett fel ijedten.

Elengedett és eltűnt.

John szemszöge

Letérdeltem Dean mellé.

-Kimennétek? –nézett fel.

-Persze! –hagytak ott minket.

-Dean… -ültem le mellé.

-Tudom, tudom. Csalódtál. Rossz vadász vagyok.

-Jaj, Dean nem. Dehogy is…  sőt ellenkezőleg.

-Mi?

-Jól hallottad. Nagyon jól csináltad.

-Apa… tudod, hogy mi a legnagyobb vágyam….

-Persze! –fojtotta belém a szót. –Lisához és a fiához Benhez vágysz vissza, és őszintén meg is értelek. amikor Sam mondta, hogy családba éltek olyan büszke voltam. Végre ott hagytátok ezt és Devre is büszke vagyok, mert civilt választott, aki tud neki segíteni kilépni.

-Szeretnék visszamenni.

-Dean, kisfiam… amint, befejezzük bezárjuk ezt és keresünk házakat. Ahova mehetek Lisaval. Gondolom Cas visszadja az emlékezetét.

-Ebben egyeztünk meg anno.

-A legjobbakat kívánom majd neked. De mivel most eltűnt ez a valami gyere igyunk egy kávét.

-Rendben.

Ahogy kiértünk Dev felpattant Eric öléből és odarohant Deanhez és megölelte.

-Jól vagy? –fogta meg az arcát.

-Igen. Kértek kávét?

-Aha.

-Akkor főzök egyet. –mondta Dean.

-Rendben. Köszi.