34. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

Tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥
 

I’ll Be Good 

Dean szemszöge

Reggel hányingerrel keltem. Szétnéztem a szobába és még mindenki aludt. Felültem az ágyba és csak néztem magam elé. Már megint ittam. Egyszerűen csak csalódást okozok.

-Dean?! –szaladt oda hozzám Devonne.

Ráült az ágyra és szorosan megölelt.

-Jó reggelt! –mosolyogtam rá.

-Neked is. Hogy érzed magad?

-Nem jól. Nagyon sokat ittam. De megyek iszok valamit. –álltam fel.

Egy üveg sörrel tértem vissza.

-Dean? –nézett rám Dev.

-Neked hoztam.

-De én nem iszok.

-Tudom! –tette le. –Ne haragudj. Ezt annyira elcsesztem. Tudod, amíg bent voltam a rehabon mi fordult meg a fejembe.

-Mi?

-Hogy mennyire jó, hogy te vagy nekem.

-Dean… -ölelt át.

-Csináljuk meg a nagy balhét Apának… aztán hagyjuk ezt abba. Sam visszamehet a jogra… te állhatsz megint a csillogásba én meg elvonulok rehabra és újra kezdem Lisával. Castől visszakérem az emlékeit is én meg visszaállok az építő iparba, vagy indítok egy kis autószerelő műhelyet.

-De ha vége kiszállunk ebből örökre?

-Bele fáradtam Dev.  Soha nem szeretem ezt csinálni. Persze jó érzés volt embereket menteni és segíteni rajtuk. De annyiszor kerültünk már húzós helyzetbe, hogy nem éri meg a kockázatot. Talán ha ez sikerül, akkor akár mi is nyugodtan hajthatjuk álomra a fejünket, de ha meg nem, annyi embert mentettünk meg, hogy talán jó lesz a lelki ismeretem.

-De együtt maradunk, ugye?

-Ez nem kérdés! –öleltem át.

-Mi lesz most?

-Hazamegyünk. Keltsél mindenkit.

-Rendben!

Ekkor ránk törték az ajtót ránk a tegnapi fészek életben maradtai. Devet elkapták.

-Meg  vagy! –mondták.

-Devonne! –álltam fel. –Miattam letettek kevesebben anno. Nem a lány miatt.

-Nem is engem intéztél el.

-Ne csináld! –szólalt meg Eric. –Szeretem őt.

-Szereted? Akkor vámpírként is szeretni fogod.

-Mi?

-Hagyjátok őt békén!!! –jött be Crowley

Elengedték Devonnet és leléptek.

-Ez mi volt? –kérdezte Dev. –Crowley mit tervezel?

-Semmi közötök hozzá. -tűnt el.

-Dev. –szaladt oda Eric.

-Jól vagyok.

-Menjünk haza! –mondtam.

Összepakoltunk és indultunk haza. Dev és Eric a forddal ment.

Megérkeztünk a bunkerhez és bementünk.

-Devonne, hol voltatok? –jött oda Apa.

-Devet elrabolták a vámpírok! –mondta Eric.

-Kicsim?! –nézett rá az anyukája.

-Csak benéztem. Nem történt semmi. De most se ti jöttetek, hanem Sam és Dean. Hagyjatok egyedül! –szaladt el.

-Dev! –ment utána Eric.

Dev szemszöge

Beszaladtam a lőterembe, és elvettem Dean egyik fegyverét.

-Dev. –hallottam meg Eric hangját. –Mit akarsz csinálni azzal a fegyverrel?

-Gyakorolni. Nem ment el az eszem. Vadász vagyok.

-Lőhetek veled?

-Azt hittem irtózol a fegyverektől.

-Hát igen. De érted megéri. –csókolt meg.

-Eric? –kérdeztem meglepődve.

-Ne haragudj. Szeretlek! Nem bírom ezt tovább.

-Én is szeretlek. De nem az ott egy levél.

Devonne

Örülök, hogy megtaláltad a levelet, akkor valószínűleg Eric csókolgat ha idenéztél. Hallottam, hogy ha a Johnos balhét megoldjátok kiszálltok… sok sikert hozzá.

Egy kis segítség: 1. nem én állok minden mögött

2. sokkal hatalmasabb mint én

3. a kis barátodat megszállták

Bácsikád Crowley

-Mióta bácsikám?

-Mi van? –lépett oda Eric.

-Crowley! Nem hiszem el. Nem ő áll ez mögött, akkor már értem.

-Én nem!

-Mindegy! Én igen. Most el kell mennem. Ott hagytam Ericet a szobába, de rázártam az ajtót.

-Dean! –rohantam ki szobákhoz. –Dean!

-Dev! –szaladt oda. –Mi van?

-Eric! –hadartam el neki.

-Mi van?

-Olvasd el! –nyomtam a kezébe a papírt.

Dean szemszöge

Elvettem a lapot és átöltem Devet.

-Nyugi! Mindent rendbe lehet hozni. –suttogtam.

-Ezt nem hiszem. Olvasd már!

-Jójó!

Elkezdtem olvasni és teljesen ledöbbentem.

-Hol van Eric?

-A fegyvereknél.

-Jó. Beszélek vele, te maradj itt.

-Nem, Dean… nem! Veszélyes és nem akarom, hogy bajod essen vagy akár Ericnek. Ugye tudod, hogy mennyire szeretjük egymást.

-Tudom. Ne aggódj. Nem fogom bántani. Dev vadász vagyok, nem egy hidegvérű gyilkos.

-De a pecsét?

-Már nincs rajtam. Nem működik rajtam már az az átok. Kincsem… nyugalom. 

-Jó, de megyek veled.

Hátra mentünk és megláttuk Ericet. Csak ült a földön és nézett maga elé.

-Maradj itt. –mondta Dev.

-Nem gondolod? Megyek veled.

-Jó!

Bementünk Erichez.

-Srácok?! –mosolygott ránk.

Erre Dev leöntötte szentelt vízzel, erre Eric felordított. Majdvörös szemmel nézet ránk vissza.

-Olyan kényelmes! –mosolyodott el.

-Crowley! –rontott neki Dev, de elkaptam és megfordultam vele.

-Devonne nyugi! Ne bosszantsd fel!

 -Jó!

Dev leült az egyik székre.

-Kérlek, engedd el! Crowley… ne okozz Devnek fájdalmat. Hiszen te is szereted őt.

-Igen szeretem. De nem érdekel. Egy újabb test.

-Ő nem csak egy test. Az unokahúgom barátja. Kérlek!

-Nem! –indult felém és egy éles tárgyat vett a kezébe.

Ekkor jelent meg.

-Eric?

-Ő Crowley! –mondta Dev.

-Srácok, kéne egy kis segítség. –mondtam.

-Engedd el őt Crowley! –ordított rá Dev és közbe a kezébe szorongatta a kést.

-Mert mi lesz?

-Kérlek… engedd el őt. Olvastam mindent Crowley. Segítünk! Csak engedd el őt. 

-Midenben? Dean, Sam, John?

-Te mit keresel itt? –kérdezte apa meglepetten.

-Barátokat! Meg egy kis segítséget. Ha segítettek nem esik baja Ericnek.

-Nem! –mondta határozottan és Devre emelte a szemét.

-John! Ericről van szó. Nem mondok neki nemet. 

-Biztos vagy benne?

-Igen. Ő is tart valamitől és segítséget kér tőlünk. Segítsünk! Dean, Sam velem vagytok?

-Természetesen! –mondta Dean és átölelt.

 -Hát jó! –Eric kinyitotta a száját és gomoly füstbe távozott Crowley.

-Eric! –szaladt oda Dev, hogy elkapja.

Eric szemszöge

-Már megint? –néztem Devre.

-Igen. –puszilta meg a homlokomat. –Mi most elmegyünk aludni.

-Várj segítek! –jött oda Sam.

-Bent találkozzunk.

Dev szemszöge

-Köszönöm! –öleltem át könnyes szemekkel Deant.

-Menj… legyél nagyon nagyon szerelmes és legalább legyél boldog.

-Szeretlek Dean.

-Én is Manó!

Elindultam a hálóba de Sammy jött velem szembe.

-Szeretlek. –öleltem át.

-Én is Kincs! De most menj Erichez.

-Rendben.

Beszaladtam a hálóba, ahol Eric üldögélt az ágyon.

-Jól vagy?

-Persze. De hála annak, hogy ott voltatok. Feküdjünk le.

-Rendben.

Befeküdtünk az ágyba és Eric magához ölelt.

-Jó éjt! –nyomta az ajkait a homlokomra.

-Jó éjt!