2016. június 16., csütörtök

19. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet;), ami több dolgot is jelent
1. júniusba hetente két fejezet jön :D
2. szeptember- október környékén indul egy új blog és tele lesz izgalmakkal :D
Jó olvasást♥ 


És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :D

tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥
 
Soul Stealer 

Dev szemszöge
Már lassan 4 napja, hogy Dean az elvonón van.
-Dev, Kicsim! –ült le mellém Eric.
-Igen? –néztem rá.
-Mi a baj?
-Csak gondolkodtam.
-Eric! Dev! Mehetünk? –jött be Sam.
-Aha! –álltunk fel.
-Valaki még akar velünk jönni? –kérdeztem.
-Mehetek? –kérdezte John.
-Persze, gyere!
Beültünk az autóba és indultunk.
-Remélem, Dean, jól van! –mondta John.
-Apa, ismerjük Deant.
-Tudom.
Dean szemszöge
Tűnek el vadászok innen, és senki nem érti, hogy mi történik itt. Senki nem találkozott még ehhez hasonlóval. 
-Dean… -jött oda hozzám Tone. –Találtál valamit?
-Semmit, Tone! Szükségem van a családomra, hagy oldjam meg velük.
-Garantálod a sikert?
-Igen, biztosan.
-Rendben. Most szóltak, hogy megjöttek.
-Dev, Sammy, Apa! –öleltem át őket. –Eric!
-Jól vagy? –kérdezte Dev.
-Dolgunk van!
-Még itt is vadászol? –kérdezte Apa.
-Tűnek el a vadászok, és senki nem látott még ilyet, vagy ehhez hasonlót.
-Érdekesen hangzik. –mondta Sam.
-De megcsináljuk? –kérdeztem.
-Még szép! Hova pakolhatunk le? –kérdezte Apa.
-A szobámba.
-Gyerünk!
Bementünk a szobámba és lepakoltunk.
-De mi történik a vadászokkal? –kérdezte Dev.
-Fogalmam sincs. De ijesztő.
-Srácok, hoztam könyveket? –mondta Apa.
Sam a laptop elé ült le, Dev a földön fetrengett a könyvel, én meg az ágyon ültem, míg Apa az asztal mellett.
John szemszöge
Ültem az asztalnál, és azt vettem észre, hogy csak egyedül olvasok. Sammy az asztalra borulva aludt. Felálltam és rátettem a kabátomat. Devonne feje alá meg betettem a pulcsimat, és Deanre meg ráhúztam a takarót. Én meg visszaültem és folytattam a kutatást, nem sokára találtam is valamit egy lélek lopót… elpusztíthatóak, de csak a testvérpár oldhatja meg.
-Srácok! –ráztam fel őket. –Találtam valamit.
-Mit?
-Egy lélek lopóval van dolgunk… de van egy kis bökkenő.
-Mi? –kérdezte Dean.
-Csak egy testvér pár tudja megoldani, az egyikük itt míg a másik a fészekbe rajzolja a fal másik félére a szimbólumot.
-Én nem megyek! –mondta Dean.
Majd felnőttesen … kő-papír-ollóval megoldották és végül is Dean győzött.
-Soha többé, semmit nem döntünk el ezzel a hülye játékkal. –mondta morcosan.
-Rendben!
-Dev? –ült le mellénk Eric.
-Mi mit csinálunk itt kint?
-Várjuk Deant!
-Remek! Azt hiszem. –mondta.
-Kell hozzá vér, és itt van a jelkép! –adtam oda nekik.
Lekapcsolódtak a lámpák, és Dean hallottuk. Dev kifutott és meglátta Deant. Segítettem neki behozni a szobába.
Dean szemszöge
Egy sötét és undorító helyre kerültem a főbejárathoz. Elindultam keresni a szobát, de rettenetesen sok időbe telt, mire megtaláltam. Rémes dolgokat láttam. Végre meg találtam a falat és elkezdtem rajzolni.
-Szép! –hallottam meg egy ismerős hangot.
-Lisa?
-Nem, igazából csak a képzetedet vagyok.
-Hogy érted?
-A lélek ezeket tárja eléd. Hiszen Dean egy lopó fészkében vagy.
-Igen, ott vagyok.
-Okos! –lépett közelebb.
-Mit akarsz?
-Szia Dean! –jelent meg Devonne.
-Mit keresel itt?
-Csak játszik veled.
-Már mint?
-Lisa, én… ki lesz a következő, aki megjelenik előtted.
-Nem értelek!
-Csak siess, mi előtt több lelket lop.
-Igazad van.
Neki fogtam gyorsabban festeni, és mikor végeztem egy kéz ért hozzám.
Sam szemszöge
Elkezdtem festeni a jelet a falra. Apa és Eric elmentek az irodába egyedül Dev volt ott velem.
-Basszus! –állt fel Dev.
-Mi van?
-Dean, felállt és fehér a szeme.
-Devonne! –szólalt meg.
-Tartsd fel, én sietek! –mondtam.
-Mit akarsz? –kérdezte.
Dev szemszöge
-Semmi különöset.
-Dean, vagy ki vagy állj! Tudom, hogy ott vagy HARCOLJ ELLENE!!!
Ekkor nekem rontott.
-Basszus! –kaptam el a karját, és neki löktem az asztalnak.
Megfordult és megláttam a kést a kezébe.
-Jaj, Dean ne már! –rúgtam őt kézen, de semmi.
-Sam! Segíts! –hátráltam. –Dean, kérlek hallgass rám.
-Bírod még? –kérdezte Sam.
-Hol tartasz?
-Pillanat!
-Á! –Dean megütött.  –Sammy!
Sam odafutott és ketten voltunk már Dean ellen. De Sam megunta és neki lökte az asztalnak, ahonnan a földre esett, és rádobtunk egy széket.
Már majdnem kész volt Sam, amikor Dean fel állt és elindult.
-Dean! Ne! –kaptam el őt hátulról.
-Sammy???
-Kész vagyok!
Dean szemszöge
A földön tértem magamhoz.
-Dean, jól vagy? Jól vagy? Foglak! –hallottam meg Sam hangját.

Majd éreztem, hogy oda húz magához. Nagyon fájt mindenem így hát hozzá dőltem.
-Köszönöm! –mondtam halkan.
-Jól vagy?
-Igen. Azt hiszem. –szétnéztem a szobába, és megláttam Devet és hogy van egy lila folt a szeme alatt.
-Dean! –jött oda és megölelt.
-Mi történt? –kérdeztem.
-Te! Meg bocsi a székért!
-Ne haragudj! –pusziltam meg az arcát.
-Jól vagyok!
-Az a lényeg.
-Dean! –jött be Tone.
-Igen?
-Nagyon sok pozitív dolog van amibe változtál, ha megígéred, hogy otthon is ilyen maradsz és hónaponta egyszer beugrassz egy kávéra, az igazán jó lenne.
-Mindenkép. –mondtam.
-Sziasztok! –ment el.
Apa és Eric is visszajött.
-Na? –kérdezte Apa.
-Megcsináltuk és haza is mehetek.
-De jó! –ölelt át.
-Mivel jötettek?
-Impala. –mondta Dev.
-Én vezetek. –mondtam.

 

2016. június 12., vasárnap

18. fejezet

Sziasztok!

Tudom, tudom szombatonként szokott fejezet lenni, de egyszerűen képtelen voltam fejezetet kitenni és még mindig sokkol az amit tegnap olvastam, hogy a saját koncertjén lőtték le a gyönyörű tehetséges, fiatal Christina Grimmie-t. 
Rest In Peace Nightingale ♥ 

De itt van a 18. fejezet, amihez jó olvasást kívánok♥

És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :D

tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥
 
 
Worth It

Dean szemszöge
Reggel amikor felkeltem, rettenetesen fájt a fejem.
-Jó reggelt! –jött be Sammy.
-Szia! –ültem fel.
-Jobban vagy?
-Ha az, hogy forog a világ, meg szétrobban a fejem az jó? Akkor minden a legnagyobb rendben. De miket csináltam tegnap?
-Kioktattál mindenkit.
-Nem hangzik túl jól. Sammy… tegnap Dev mondott valami kijózanító helyet.
-Igen?
-Igaza van. Nagyon sokat iszok és ez mindenkinek rossz.
-De Dean, ha  nem akarsz bemenni… akkor nem kell.
-De kell! Sammy kell. –néztem rá.
-Benne vagy a családi megbeszélésbe?
-Csak szeretnék lelépni, nem akarok csalódást okozni… senkinek.
-Dean, mindenki tud róla. Plusz itt voltam veled egész éjjel és mindent elmondtál. Az első vadászatodról és, hogy mibe sodortad magatokat. De megmentettél mindenkit. Kérlek, ne légy dühös, de nem okolhatod magad. Ugyan ezt mondtad Devnek is, anno.
-De akkor már felnőttek voltatok. És akkor nem tudtalak volna egyedül felnevelni benneteket.
-Mindenedet feláldoztad ezért a családért.
-Hogy érted?
-Lisa, Ben… a normális élet. Hiszen ez az amire vágsz.
-Igen ez, de fontosak vagytok.
Ekkor Dev nyitott be hozzám. Rá néztem és láttam, hogy könnyes a szeme.
-Dean!
-Devonne! –álltam fel.
Odaszaladt hozzám és megölelt.

-Hogy döntöttél?
-Beleegyezek.
-Tényleg?
-Dev, nem akarok már másokat bántani,azzal, hogy elviselhetetlen vagyok. És talán újra meg kéne ismernem Lisat.
-Cas, megtudja oldani, hogy emlékezzen.
-Tudom. De jelentsétek be, én meg addig összepakolok.
-Itt maradjak veled? –kérdezte Dev.
-Szükségtelen! De köszönöm!
-Rendben, akkor összehívom a gyűlést. –mondta Sammy.
-Segítek. –ment utána Dev.
Pár perc múlva szólt Sam, hogy menjek. Kimentem a nappaliba. De végig azon gondolkodtam, hogy napi egy pohártól, hogy juthattam el addig, hogy a szobám tele van üres sörös üvegekkel.
-Dean… -jött oda hozzám Apa.
-Igen? –néztem rá.
-Büszke vagyok rád, fiam.
-Ja, persze!
-Nem komolyan, Dean. Örülök, hogy beismerted, hogy segítségre van szükséged. És van ilyen vadászoknak is, szóval ott mesélhetsz a csajokról… az élményeidről, és hallhatsz újakat… új trükköket. Hallhatsz mindenről!
-És van jobb. –jött oda Dev.
-Mi?
-Csak az alkohol tilos, minden más szabad.
-Mi?
-Nem érted?!
-Ja! Meg van! Oké, Devonne! –nevettem.
-Na, ez az én Deanem.
-Na jó! -álltam fel egy székre. –Bejelenteni valóm van… Tudjátok, meg gyűlt a gondom az itallal, és a tegnapi nálam is elvette a sulykot, meg Dev is piszkált vele, így úgy döntöttem, hogy egy pár hétre elmegyek, egy alkohol nélküli helyre vadászoknak. Dev, tudja, hogy hol van, úgy hogy majd várlak benneteket, és most csak Devet és Sammyt kérem meg, hogy jöjjenek velem.
Mindenkit átöleltem, és elindultunk. Most kivételesen Sammy vezetett. 

-Dean, nyugi! –kezdte masszírozni a nyakam.
-Jó! Megpróbálok.
Pár óra kocsikázás után megérkeztünk.
-Itt vagyunk! –szállt ki Devonne.
-Igen. Bejöttök velem?
-Mi van? Csak nem félsz? –kérdezte Sam.
-Nem dehogy is!
Bementünk és egy kedves lány fogadott minket.
-Dean, ugye? –nézett rám. –Sziasztok! –nézett Samékre.
-Igen, és te?
-Tone. 

-Szép neved van.
-Köszönöm!
-Te is vadásztál?
-Igen, de meguntam inkább ide jöttem a szüleimnek segíteni, és imádom. Sok mindent tudtam meg itt. A te történeteidet is szívesen végig hallgatom.
-Rendben! Köszi.
-Na de menj Dean, jobbra, mi meg Devékkel letesszük a táskáidat.
-Rendben. Köszi! –mondtam.
Elindultam, és az első ajtóban egy kedves lány mosolygott rám.
-Dean Winchester? –kérdezte.
-Igen!
-Gyere be, és foglalj helyet.
Bementem.
-Jennifer vagyok! –ült le velem szembe. –Mesélj magadról.
-Rendben.  A nevem Dean Winchester. Vízöntő vagyok. Szeretem a naplementét, hosszú sétákat a tengerparton és a vidám lányokat...
-Dean… komolyan?
-Ez teljesen komoly, ja és szerintem imádni való vagyok.
-Te mindig ilyen nehéz esett vagy?
-De ez nem nehéz esettség, ez vagyok én.
-Miért iszol?
-Hm!Amiért mindenki… túl sok munka, az anyám lelépett, amikor 4 éves voltam. Apám vadászott egy folytában Devonne szüleivel. Én neveltem fel mindkettőjüket, persze segítséggel. Bobbyval, akinél mindig volt mit enni, és gyakorolhatunk is.
-Singer?
-Igen, Bobby Singer.
-Na, de mesélj még.
-Volt egy két rosszul elsült ügy is, de ez vele jár.
-Figyelj Dean! Mivel itt mindenki vadász, így tudom, hogy nem kérhettem, hogy hónapokig pihenjetek. Két hetet kérek, és rendben leszel, nagyon kemény napok lesznek, de meg éri.
-Mint például?
-Ismerős a harmadnaposság?
-Mi?
-Hát akik ma jönnek azokkal leülünk és berúgunk, de úgy, hogy utána nem akartok a piára nézni, rendben?
-Öhm, azt hiszem, de ez nem leszoktató?  És után lehet még inni?
-De csak nincsenek hónapjaitok. Régen úgy kezdték, mindenki kivétel nélkül mindenki lelépet, és persze a célunk a csökkentés nem a megvonás, hiszen tudjuk, ezt pia nélkül nem csinálható.
-Van benne valami! –mondtam.
-Na de menj.. és pihenj.
Megkerestem a szobát, ahol Sammy és Dev várt.
-Mennyi?
-2 hét, és mehetek, de azt mondta, hogy kemény lesz.
-Nyilván, azért még is csak két hét kevesebb piával, és pia nélkül. Na de megyünk. Majd jövünk valamikor! –mondta Sammy.
-Majd hívj!
-Ti is amint hazaértetek! Szia Sammy. Szeretlek Dev!
-Tudom! Na szia! –hagytak ott.
Becsukták az ajtót, és ott maradtam egyedül. Lefeküdtem az ágyra és elaludtam.

2016. június 4., szombat

17. fejezet

Sziasztok!
Megérkezett a 17. fejezet, és hát tudjátok, hogy ez egy blog és a twittert szoktam minden féle kiírásra használni, de ezt nem tudom nem megosztani veletek.
Ma hajnalban Demi és Wilmer instagram oldalán az fogadott mindenkit, hogy majdnem 6 év után úgy döntöttek, hogy vége a kapcsolatuknak. Ők voltak azok, akiről mindenki elképzelte, hogy ebbe az évbe megkéri Wilmer Demi kezét és hosszú boldog házasság, gyerekek.


Majdnem 6 szerelmes és csodálatos év után együtt, úgy döntöttünk, hogy véget vettünk a kapcsolatunknak. Hihetetlenül nehéz döntés volt mindkettőnknek, de rájöttünk, jobban működik, ha csak legjobb barátok leszünk. Mindig támogatni fogjuk a másikat. Köszönjük mindenkinek, aki kedves volt és támogatta az éveket. 

Remélem, hogy tényleg legjobb barátok maradnak és jobban fog nekik működni, és hogy mind a ketten megtalálják az új szerelmet az életükbe. 

És ami még azt illeti Jó olvasást!♥
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :D

tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥
Fix A Heart 

Eric szemszöge
Éjjel felriadtam, de Dev nem volt mellettem. Hol lehet?  Csak körbe néztem és a falak néztek vissza rám. Sehol egy ablak, vagy valami. Akivel tudnék beszélni nincs itt, és senkivel nem jövök ki. Rémesen érzem magam. Ki keltem az ágyból és elindultam a konyhába, de ott csak a részeg Deanbe botlottam, aki alig állt meg a lábán.
-Dean!
-Mi van? –nézett rám.
-Neked nem kéne aludnod?
-Nem vagy az apám, hagyj egyedül!!! –ordított rám.
-Dean!
-Tünés! –mondta.
-Jó…
Otthagytam, de nem hagyhattam, hogy tovább igyon. Megkerestem azt a szobát, ahol az Édesapja alszik, és bekopogtam.
-Igen? –nyitott ajtót.
-Eric vagyok.
-John! De miért keresel?
-A fiad, Dean teljesen részeg.
-Jövök!
Visszamentünk a konyhába.
-Segítesz őt lefektetni?
-Persze!
Megfogtuk Dean és visszavittük a szobájába.
-Tudsz szólni Samnek és Devnek? –kérdezte.
-Persze! –szaladt el.
-Sam! –kopogtam.
-Igen? –nyitották ki Devvel.
-Kicsim! –ölelt át.
-Mi a baj? –kérdezte Sam. 

-Dean.
-Mi van vele? –futott el Dev.
Majd mi is utána.
-John, mi történt?
-Sokat ivott.  
-Dean. –ült le az ágyra.
Erre Dean felébredt.
-Hagyjatok! –ült fel.
-Fiam! Elég. Ez túl sok.
-Mi?
-Túl sokat iszol.
-Ja, és ha elmondom, hogy mit dolgozom örökre bezárnak egy pszichiátriának a gumi szobájába. Nem akarok ott lenni.
-Dean… van ilyen hely vadászoknak is.
-Persze, persze!
-Dean, nem hazudok! Van egy hely. Innen nem messze, kicsit lepukkantnak nézz ki de nem az.
-Dev…tudom, hogy hol van.
-Gyerekek! –jelent meg Bobby. –Majd ha Dean kijózanodott megbeszéljük. Menjünk aludni.
-Itt maradok Deannel! –mondta Sam.
-Rendben! –mondták.
Majd visszamentünk aludni.
-Eric, hogy vagy? –kérdezte Dev.
-Nem jól, de most Dean fontosabb.
-Nem igaz, és én téged is rendbe akarlak tudni.
-Dev. Hagyjuk! –feküdtem el.
-Eric. Nem! Ne haragudj! Mesélj!
-Kicsim… mégis miről? Megszálltak. Igen szarul vagyok.
-Érdekel, hogy Dean hogy érzi magát, az miatt ami történt? És tudod, hogy mit kaptunk ezért Johntól?
-Nem érdekel.
-De Eric rendben leszel! –puszilta meg a hátam. –És bocsi, hogy magadra hagytalak… a családi üzletről beszélgettünk.
A hátamra fordultam, és megragadtam Dev kezét.
-Érzed ezt? –szorítottam a kezét a szívemre.
-Ühüm.
-Érted ver! Szeretlek.
-Szeretlek! És tudod ennél szebb szerelmi vallomást sosem kaptam.
-De most aludjunk.
-Mindjárt jövök… még megnézem Sammyéket.
-Rendben.
Dev szemszöge

Átszaladtam még gyorsan Deanhez.
-Hogy van? –kérdeztem Samet.
-Alszik.
-Jó!
-Ne aggódj! Figyelek rá. Menj Erichez! Jó éj! –ölelt át.
-Jó éjt! –mentem el.
Visszamentem Erichez, aki még ébren volt.
-Hogy van?
-Alszik.
-Na az jó!
Összebújtunk, erre Dev elkezdett sírni.
-Dean miatt?
-Gyere feküdj ide…
Dev a mellkasomra feküdt.
-Ne aggódj, igent fog mondani. És nem lesz baja. Helyre fog állni.
-Biztos?
-Igen! Amúgy intéztem neked egy meghallgatást az álmod érdekében.
-Mi? Nem!
-De! –mosolyogtam rá.
-Te vagy a legjobb! –csókolt meg.
De ekkor kopogtak, és nyílt az ajtó.
-Devonne! –állt meg Dean.
-Hogy jutottál ki Samtől?
-Alszik! –nevetett. -Beszélhetnék?
-Dean… részeg vagy! Menj alud ki magad és majd holnap beszélgettünk. Megígérem.
-Köszönöm! –ölelt át. –Jó éjt!
-Jó éjt!
-Csodálatos családod van! –mondta Eric.
-Mindent egymásért.
-Szép. De aludjunk…
-Rendben, Édesem! –mondta, és magához ölelt.