2016. szeptember 17., szombat

32. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

Tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥



Bad Hunt 

Dev szemszöge
Kimentem a konyhába, ahol Dean és Eric beszélgettek.
-Miről dumcsiztok? –öleltem át hátulról Ericet.
-Semmiről. –mondta Dean.
-Izgi. Na de megyek kicsit pakolgatok.
-Rendben.
Elmentem pakolni, de találtam egy ügyet. Valami támadást indított egy 3 órányira innen. Nem tűnt túl komolynak… gondoltam egyedül is elintézem. Írtam egy levelet.
2 nap múlva jövök… 3 órányira az első motelbe megtaláltok.
Nem lesz semmi bajom.
Vigyázzatok magatokra.
Szeretlek titeket. D.
Bepakoltam a bőröndbe és kiszaladtam a fordhoz, hogy minél előbb tudjak indulni. Kimentem Kansas szélére és ott az első motelba bementem.
-Jó napot, Hölgyem! Miben segíthetek? –kérdezte egy középkorú férfi.
-Jó napot! Egy szobát szeretnék kivenni.
-Egy főre?
-Igen.
-Rendben, itt az első szoba az önné.
-Köszönöm! –vettem el a kulcsot és fizettem.
Természetesen kézpénzzel, mert ha rájönnek, hogy eltűntem Dean  azonnal a mobilomat és a bankkártyámat figyeli.
Bementem a szobámba és ledobáltam az ágyra mindent. Leültem az asztalhoz és elkezdtem nyomokat keresgélni. Gyorsan átöltöztem és rohantam a rendőr őrsre.
-Jó napot! Mibe segíthetek?
-Darwin, FBI. –mondtam kifejezéstelen hangon.
-Jöjjön kisasszony.
-Köszönöm.
-Mi történik itt mostanában?
-Emberek tűnnek el. Vadállat támadások. Meghasonlók.
-Értem. Megnézhetek pár akták?
-Persze, jöjjön Kisasszony!
-Köszönöm.
Leültem az egyik irodába és neki estem az olvasni valónak. Már órák óta ültem egy helybe és még mindig semmi nyomot nem találtam egészen idáig. Itt van egy bár neve Kígyó.
Az áldozat elmondása szerint valamit beszedetek vele. Aminek folyékony állaga volt piros színe és rossz íze. Ezek után elkezdte hallani az ember szívdobogását, már félutcányiról is. Május 2-án azaz ma egy nagy szabású parti lesz ott.
-Vámpírok! –álltam fel az asztaltól. Kimentem az ajtón. –Köszönöm, Sheriff! –hagytam el az őrsöt.
Elmentem a bárba, ahova kezdtek beszivárogni az emberek. Bementem és leültem egy székre.
-Szia, Édes! –fogta meg a combom egy ismeretlen férfi. –Van itt számodra valamim.
-Szia. Igen… és mid van?
-Kint van a kocsiba. Megmutathatom, ha érdekel. Érdekel?
-Persze, minden.
Kimentünk a kocsijához.
-Mid van?
Ekkor többen nekem támadtak.
-Nem hitted, hogy nem ismerünk fel egy vadászt. Túl magabiztos vagy.
Megkötözték a kezeimet. Nem hiszem el, megint ez történik.
-Kijöttél a gyakorlatból, mi? –ütött meg.
-Max. Elég!
Berángattak a furgonjuk hátuljába.
-Hol van a csapatod?
-Engedj el!
-Nem!
Megálltunk egy fél óra autókázás után.
-Vacsora, srácok!
-Mi? –néztem körbe.
-Sajnálom! Egyedül vagy. Devonne!
Dean szemszöge  / 8 órával ezelőtt /
Eric ott hagyott, hogy ő megy fürödni.
-Dean! Ezt találtam Devék szobájába. -jött be Sam.
Elolvastam a levelet.
-Mi van Kansasbe? –néztem fel.
-Már utána néztem. Szerintem vámpírtámadások, és Dev a fészket indult felszámolni.
-Nagyszerű! Hozd a fegyverek, indulunk!
-Rendben.
Sam elszaladt a fegyveréért, én addig megmostam az arcom, és felvettem a kabátomat.
-Hol van Dev? –kérdezte Eric.
-Haver, fedezz nekünk! Elment kiirtani egy egyedül. Ha a szülők kérdezik kocsmába vagyunk, neked meg fáj a fejed. Egyedül Bobby tudhatja. Érted?
-Igen. Csak hozzátok haza.
-Azon vagyunk.
-Mehetünk! –jött Sam.
-Rendben.
Elindultunk Devonne után.
-Dean, én félek. Mi van, ha elkapták?
-Nyugi. Nem lesz semmi baja!
-Hogy lehetsz, ebben ennyire biztos.
-Nem tudom! Érzem.
-Legyen igazad!
A városba mutogattuk Devonne képét. Nagy nehezen találtunk valakit aki elmondta, hogy hol látták utoljára. Bementünk a bárba, ahol látták őt utoljára. Feltörtük a biztonsági kamerákat.
-Ott van, Dev! De ki az a srác?
-Az egy vámpír. –mondta Sam.
-Akkor kövessük őket. Bekapcsolom Dev GPS-ét.
-Meg van! Induljunk.
Elindultunk és egy sikátornál megszakadt a jel.
-Dean… Dean! Ott a furgon.
-Mentsük meg Devet!
Dev szemszöge
-Hol van, Dean? –ordítottak.
-Nem!
-Utoljára kérdezem Devonne.
-Mégis mit? Hogy hol van Dean? Akkor se mondanám el ha átváltoztatsz, vagy megetetsz ezzel a mocsokkal. Hajrá!
Ekkor láttam meg a háta mögött, hogy behozzák Deant.
-Srácok!
-Sajnálom! –nézett rám Dean.
-Kötözétek meg őket!
Az külön oszlopnak neki kötöztek minket, és ránk kapcsolták a villanyt.
-Dean, erre mit lépsz? –nyomott hozzá egy kést a nyakamhoz.

-Bármit odaadok!
-Az jó! Pihenjetek, aztán falatozzunk. –ment el.
-Van késed?
-Nincs.
-Dean… sajnálom.
-Majd megbeszéljük.
Ekkor felkapcsolódtak a lámpák.
-Sammy! –nézett fel Dean. –Mi történt?
-Ez a fészek már nincs! –engedett el minket.
-Dev! –ölelt át Dean.
-Sajnálom!  De Sam a többiek nincsenek itt. Három ember marad itt általában.
-Nincs semmi baj. Berozsdásodtál. Jöttünk, ahogy Sam hozta a levelet a szobátokból. Jó akkor bújunk el.
-Megjöttek! –mondtam.

Elbújtunk egy farakás mögé.
 

2016. szeptember 11., vasárnap

31. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

Tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥



Colors 

Dev szemszöge
Ahogy tudtunk azonnal indultunk vissza Kansasbe. Hosszú és unalmas út volt, hiszen mind tudtuk. Ott hagytuk Crowleyt. Minden dologgal együtt.
-Dev? –nézett hátra Sam.
-Igen?
-Pihenj egy kicsit.
-Nem, kell. Dean vezessek?
-Sam vezet. Mindjárt helyet cserélünk.
Lehúzódott az útról. Sam átült a volán mögé és indultunk tovább. 

-Dean?
-Igen?
-Helyet cserélnétek Johnnal?
-Persze.
Sam lehúzódott, és helyet cseréltek. Dean beült mellém.
-Igen, Édes?
-Ha odabújok hozzád átölelsz?
-Devonne, ez természetes.
Dean vállára dőltem és ő átölelt.
-Aludj csak, Dev!
Pár órával és mérfölddel később felébredtem.
-Kialudtad magad? –mosolygott rám Apa.
-Aha!
Ránéztem Deanre, aki még aludt. Előre néztem és John vezette az autót.
-Dean, jól van? –kérdeztem.
-Igen. –mondta Apa.
-Biztos?
-Igen, hidd el. De a vadászat.
-Erős srác. Túlteszi magát rajta.
Ezek után újra pár óra autózás jött, de legalább én vezettem. Végre beértünk Kansasbe, és onnan hazáig már Dean vezetett. Hazaértünk és beálltunk a garázsba. Kiszálltunk a kocsiból, és az első akit megláttam Eric volt. Odaszaladt hozzám és átölelt.
-Kicsim! –ölelt át. –Nagyon büszke vagyok rád.
-Eric! –öleltem át. –Miért vagy rám büszke?
-Anyud mindent elmesélt. Hihetetlen, hogy mennyire fiatalon nőttél fel. Nem tudtam. Miért nem mondtad el?
-Nem gondoltam, hogy fontos.
-De nagyon is fontos, Édesem. Ha tudom… akkor a kezdetektől fogva megértem.
-És nem csak Eric büszke rád! –hallottam meg Dean hangját. –Hanem én is. Csoda vagy! Köszönöm, hogy megmentettél.
-De most menjünk aludni. –monda John. –Mindannyian! –mosolygott ránk.
Bementünk a szobába.
-Hiányoztál! –puszilta meg Eric a homlokomat.
-Te is nekem!
Összebújva aludtunk el.
Eric szemszöge
Reggel amikor felkeltem Dev még édesen aludt mellettem.
-Szerelmem! –pusziltam meg az arcát.
Felkeltem mellőle és kimentem a konyhába csinálni egy teát nekünk és a többieknek lefőzni a reggeli kávét. Ahogy sétáltam a folyosón találkoztam Deannel.
-Jó reggelt! –ment el mellettem.
-Jó reggelt!
-Eric… megteszed, hogy beviszed ezt neki? A kedvenc csokija.
-Persze, de te is odaadhatod neki.
-Nem tudok a szemébe nézni.
-Mi történt ott?
-Megmentett, és
-És? Bajban voltál, Dev megmentetett, de te is segítettél már neki. Amikor összeverekedtél például egy fészeknyi vámpírral.
-Ez nem ugyan az Eric. Ha akar látni a szobámban vagyok. –ment el.
-Rendben.
Bementem a szobánkba,ahol Dev nem egyedül volt.
-Ez meg ki?
-Eric, ő itt Castiel.
-Cas, ő pedig a barátom Eric. –mondta Dev, és rám mosolyogtak.
-Szia! –nyújtottam kezet, erre meg csak megölelt.
-Ki vagy te?
-Dev? –nézett rám.
-Mindegy. Majd megtudod.
-Dean, küldött neked csokit. És azt üzeni, hogy nem tud a szemedbe nézni.
Dean szemszöge
Feldúlva sétálgattam a szobámba. Belenéztem a tükörbe, majd csak leültem az ágy mellé, és néztem a kedvenc képemet. Akkor készült, amikor Malibun nyaraltunk. Ott még minden olyan jó volt. Nyílt az ajtó, és én gyorsan elrejtettem. Devonne lépett be rajta.
-Dean. –ölelt át.
-Ne haragudj rám.
-Miért tenném? Dean fantasztikus vadász vagy. És ember.
-Nem, ez nem igaz.
-De az.
-Tudod, hogy hogyan érzem magam?
Csak rám nézett és megrázta a fejét.
–Mint amikor démon voltam, és Sammel segítettek.
-Azt is megoldottuk.
-Mindig megoldjuk, nem?
-Mindig.
-Figyelj itt van a csoki amit hoztál, köszönöm. Nem fogom vissza adni, de holnap ketten esszük meg.
-Oké.
-Ígéred?
-Ígérem.
-Most megyek Erichez. Szia! Jó éjt!
-Jó éjt!
Becsukta az ajtót, és én meg lefeküdtem aludni.
Eric szemszöge 

Kint ültem a konyhába és reggeliztem, amikor egyszer csak Dean ült mellém.
-Jó reggelt! –tett le elém, egy bögre kávét.
-Köszönöm. Jó reggelt!
-Beszélhetnénk egy kicsit? –nézett rám.
-Persze. Miről?
-Devről.
-Igen? 
-Eltudod hinni, hogy az a lány, aki most a terembe lövöldözik és gyakorol, hogy valamikor félt a fegyverektől.
-Mi?
-Igen. Amikor megmutattam neki a saját első fegyverét, sírva lökte vissza, hogy Dean én ezt nem használom.
-Tényleg?
-Igen. Dev, valamikor egy visszafogott csendes törékeny kislány volt.
-Ugyanarról a Devonneről beszélünk?
-Persze.
-Ki nevelte fel? Őszintén… nem fogok ítélkezni.
-Sammel együtt neveltem őket.
-Te?
-Igen. Apa vadászott, szülei vadásztak és Bobby úgy szintén.
-De hány éves voltál, amikor neked kellett mindnet csinálni?
-Amikor Samet kezdtem nevelni 8 és 15 voltam amikor Dev hozzánk került.
-Hogy bírtad egyedül végig csinálni?
-Tudod… mindig mindent elmondtam nekik. Együtt jártunk vadászni.
-Mi volt az első ügye?
-Egy wedingo vadászat. Tipikus három napos munka. Egyedül akart menni, és hát engedtem, aztán az első busszal mentem utána. Ez alatt Sam suliba volt, és Bobby is otthon volt. Ő figyelt rá. És hát bajba került, de még időbe odaértem. Sírva ült le a földre… odarohantam hozzá, és megnyugtattam. A következő egyedüli vadászat sima ügy volt. Aztán tudod, hogy miért lépett le. És a többinek már részese vagy.
-Dean… eddig nem értettem, hogy miért mondja Dev, hogy fantasztikus vagy. De igaza van. Még ilyen emberrel nem találkoztam, aki ennyire jó szívű lenne.
-Sziasztok! –jött be Dev. –Miről dumcsiztok? 

-Semmiségekről! –mondta mosolyogva Dean.

2016. szeptember 3., szombat

30. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

Tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥



Part Of Me

Sam szemszöge
Csapdába estem. Mert a saját hülyeségem miatt egyedül jöttem be a házba. Elkezdtem kiutat keresni miután hívtam Deant.
-Sam! –jelent meg Crowley.
-Mi ez a szörny hadsereg?
-Szörnyek? Ők a barátaim.
-Barátok?
-Igen, vannak. És elég hatékonyan csináljuk az új hobbinkat.
-Vadászok elkapása? Nagy hobbi.
-Igen. Együtt nyomjuk.
-Nagyszerű. –hátráltam.
Dean szemszöge
Elkezdtünk rohanni a tűzlépcsőn.
-Dev? –néztem hátra.
-Menj! Valamit fent hagytam.
-Dev. –fogtam meg a kezét. –Nem! Nem, engedlek vissza. Felejtsd el.
-Dean, kérlek bízz bennem jó vagyok. És erre nincs időnk.
-Devonne!
-Sajnálom! –tépte ki a kezét a kezemből.
-Devonne! –öleltem át hátulról és úgy vittem le a lépcsőn.
-Jó! Megyek! Csak tegyél le! –mondta.
-Jó!
Letettem és rohantunk tovább. Beültünk az impalába.
-Én vezetek, te kapcsold be a GPS figyelőt Sam telefonjára.
-Rendben!
Megjelent két démon a kocsi mögött.
-Indulj! –mondta Dev.
Egyből nyomtam a gázt.
-Merre? –néztem Devre.
-Keressük meg Samet, aztán lépjünk le innen.
-Oké!
-Meg van a telefonja! –kiáltott fel Dev.
-Remek.
Elindultunk a telefon után. És egy régi elhagyatott házat találtunk.
-Fegyvered? –néztem rá.
-Nálam van! Menjünk!
Kiszálltunk a kocsiból, és próbáltunk bemenni az ajtón, ami zárva volt.
-Nem hiszem el. –mondta.
-Nyugi. Kirúgjuk.
-Tudom!
Devvel kirúgtuk az ajtót, ami mint a régi szép időkben semmi megakadás nélkül kidőlt. Megláttuk Samet egy székhez kötözve.
-Dean, Dev! Állj! Csapda.
-Mi? –ekkor elkaptak minket.
Ketten ugrottak ránk … elszedték tőlünk a késeket.
-Dean… -nézett rám Dev.
-Ne haragudj! –tátogtam.
Rám kacsintott. Majd megfordult és lerúgta magáról a támadóját, s én követtem amit tett. Levágtam Samről a kötelet.
-Apáék, hol vannak? –néztem rá. 

-Bent a szobába Crowleyval.
-Mi? –kérdeztem.
-Fiúk! És Dev! –nyitotta ki az ajtót Crowley. –Gyertek be. 
-Kösz nem! –mondta Sam.
-De hát mi olyan jó cimbik vagyunk.
-Hát, nem! –mondta Dev.
-Engedd el őket.
-Srácok, tűnés! –mondta Rick.
-Apa! Nem megyünk sehova nélkületek.
-Menjetek!
-Nem! –lökte odébb Crowleyt.
Dev szemszöge
Bementem és elvágtam a köteleket.
-A kocsinál találkozzunk. –nyitottam ki az ablakot.
John kiugrott.
-Vigyázz magadra, Kicsim! –mondta Apa. 

-Meglesz! Ne aggódj!
-Tudom hogy ügyes vagy. –ment el ő is.
-NA? –mentem ki. –Hova tűnt?
-Elment! –mondta Dean.
-Ráijesztettem. –mondta Sam.
-Ja! Mehetünk? –kérdezte.
-Persze. Mi van? –mosolygott rám Dean.
-Hiányzik Eric. –mondtam.
-Jó! Ne aggódj! Összepakolunk és megyünk.
-Köszönöm! –öleltem át.
Visszamentünk, s gyorsan összepakoltunk. És már este indultunk is vissza Kansasbe.