2016. július 5., kedd

21. fejezet

Sziasztok.
Megérkezett a következő fejezet, remélem tetszeni fog.
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :D


tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥
  
Escape

Dean szemszöge
Felállítottak és elvittek egy cellába. Hát úgy látom, ezt nem úszom meg, akár hogy is akarom. Nem értem meg, de legalább remélem, hogy Dev és Sam már haza fele tart. De tévedtem… ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Samet hozták.
-Sam! –rontottam neki a rácsnak. –Sam!!!
Nyitották az ajtót, és nekem lökték a kis öcsémet.
-Sammy, jól vagy? –fogtam meg az arcát.
-Igen. Dev, hol van? –kérdezte.
-Nem tudom. Pedig beszéltem vele.
-Mikor?
-Kiharcolta, hogy beszélhessen velem.
-Lehet, hogy mást is sikerült kiharcolnia.
-Hát, lehet. Hiszen az unokatesónk és azért elég jól tud beszélni.
-Az egyszer már biztos! –mosolyodtam el.
Dev szemszöge
Untam már egy helyben üldögélni.
-Dev, kérsz valamit? –jött egy újonc, vagy mi.
-Szeretnék hazamenni.
-De…
-Nem csináltam semmit, és ezt tudják nagyon jól, azt akarják, hogy Sam és Dean Winchester ellen tanúskodjak.
-Honnan, tudod?
-Egyik ismerősöm jogra járt.
-És szabad lábon akarsz védekezni? És tudod, hogy ha ellenük tanúskodsz, pénzbírsággal megúszod.
-Pontosan.
Ekkor bejött egy másik ember.
-Henriksen.
-Devonne Love!
-Mit szeretne?
-Nézze, én ebben áldozat vagyok. Nincsenek ellenem bizonyítékok. És ha szabadlábon védekezhetek, sőt ejtik a koholt vádakat tanúskodok Sam és Dean Winchester ellen.
-Szavad adod?
-Igen.
-Rendben, szabadon távozhatsz. Ha…
-A tárgyalás napján megjelenek és tanúskodok ellenük.
-Pontosan! Várom!
-Ne aggódjon! –sétáltam ki.
Az első utam vissza a motelbe vezetett. Szerencsére nem kutatták fel, és az impala is kint áll a helyén. Odasiettem és megnéztem, hogy történt-e valami, de nem. Bementem a szobába, és kiszedtem a párnák és az ágyak alól a srácok fegyvereit. Meg a ruhákat összekapkodtam egy bőröndbe. Minden, ami ránk utalhatott volna kivittem a kocsihoz, és rendet hagytam még a szemetet is kidobtam. Szétnéztem mindenhol. Természetesen zárt ajtók és sötétített ablakok előtt. De nem találtam semmit. Kijelentkeztem és elhajtottam onnan.
Meg tudtam John forrásaiból, hogy Garth erre lakik. Elmentem hozzá.
-Devonne! –nyitott ajtót.
-Szia! Gáz van! Segíts!
-Honnan….
-Nem egyik sem vagyok. Rosszabb vagy, mint Dean.
-Mi van?
-Sam és Dean börtönben vagy hol van. Ki kéne őket szabadítani.
-Rendben. Mi kell?
-Egy kocsi. Azért Baby elég feltűnő. A régi autóm… meg van?
-Meg!
-Az impala, hol fér el?
-A garázsba!
Beálltam. Majd megláttam a legelső autómat. Egy ford volt. De szerettem.
-Mi kell még?
-Egy ügyvéd szerkó, és egy paróka.
-Van minden! Gyere! –bementem
Átöltöztem és a ruháimat bedobtam az impala hátsó ülésére.
-Na? –mentem oda Garthoz.
-Gyönyörű, okos, és félig ügyvéd.
-Mondjuk azt, hogy tisztába vagyok ezekkel a dolgokkal.
-Hozd haza a fiúkat.
-Meglesz. Köszönöm.
-Menj, már!
Elindultam a fiúkért. Megérkeztem a rendőrség épülete elé.
-Bela Talbot! Sam és Dean Winchester kirendelt ügyvédje. –mutatkoztam be.
-Jöjjön kis asszony! –kísértek be a fiúkhoz.
Megláttam, ahogy alszanak egymásnak hátal fordulva.
-Ébresztő! –ordítottak rájuk.
Mire Dean leesett az ágyról, majdnem elnevettem magam, de most nem lehetett.
-Miss Talbot, bemegy?
-Igen, szeretnék.

Kinyitotta a cellát és én bementem.
-Kimegyek, szóljon ha bármire szüksége van.
-Rendben köszönöm!
-Bela Talbot vagyok a kirendelt védő ügyvéd.
-Dean, és az öcsém Sam Winchester.
Meghallottam, hogy csukódott az ajtó.
-Sziasztok!
-Dev!  -mosolyodtak el.
-Be van kamerázva?
-Igen.
-Helyetes!!!
-Igen, kisasszony! –rohant be.
-Kikapcsolná a kamerát? Nem éppen a legfinomabb módszerek miatt vagyok jó.
-Hölgyem…
Dean mögé léptem és hátra csavartam a karját.
-Higgye el, hogy fáj! –mondta Dean.
-Persze! Már ki is van kapcsolva.
-Köszönöm.
Kiment a helyettes.
-Na mi van, nálam?
-A tolvajkulcsom? –kérdezte Dean.
-Még szép! –vettem le róluk a bilincseket. -Mióta volt rajtatok?
-Két és fél napja. –mondta Sam.
-De te?
-Majd… előbb tűnjünk el innen…
Dean szemszöge
Dev ezzel a húzásával teljesen lenyűgözött. Aki mindig csak a kocsiba ült egyedül és várt ránk, most ügyvédként jön a bíróságra. Kiváló pultos, csodálatos énekes, de ez nem neki való. Féltem, hogy lebukik és akkor hárman bukunk miattam. Sammy kinyitotta az ajtót és elindultunk.
-Hogy jutunk ki?
-Van alaprajzom.
-Oké! Megleptél.
-Tudom!
-Sam, Dean! Ablak!
Megfogtuk Sammel és kinyitottunk. Dev és Sam simán kijutott, de amikor én léptem ki a riasztó elindult.
-Srácok! Gyerünk! –mondtam.
Dev elkezdett rohanni a lépcsőn és utána mi is.
-Hol az impala? –akadtam ki. –Devonne, nem lehet itt fel ismerik!
-Nincs itt! Garthnál van.
-Ott a kocsim, gyerünk!
Beültünk, és Dev indított is. Garth garázsáig meg se álltunk.
-Srácok! –jött ki. Majd átölelt minket.
-Garth!
-Srácok, mi történt?
-Holnap nem lehetne? Nagyon fáradt vagyok! –mondtam.
-De! Menjetek, fürödjetek. Aztán gyertek vacsizni és pihenjetek le.
-Köszi!
Dev elkezdte a fürdést, aztán Sam és a végén én mentem. Garth csinált nekünk bundás kenyeret, amit meg ettünk utána mentünk aludni.
-Jó éjt! –mondtam.
-Jó éjt! –válaszoltak egyszerre.

2016. június 27., hétfő

20. fejezet

Sziasztok!
Tudom, megint késtem a fejezettel.


“ A belgák a győzelmet ünnepli, a magyarok azt, hogy van csapatuk”

Szép volt fiúk! Nekünk ti vagytok a győztesek!
Az éjjel soha nem érhet véget, varázsolj nekünk valami szépet.  (még csak most kezdődött) Ezen túl soha senki nem nézi le a magyar csapatot.
Köszönjük az élményt! ♥
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :D

tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥
  

Unbroken 


Sam szemszöge
Mióta Dean kijött a rehabról a dolgok javulni kezdtek. Nem ittunk annyit. Dean nyugodtam volt, és jobban átlátta a helyzeteket, és a hangulata is javulni kezdett.
-Ügyünk van! –ült le Dean az asztalhoz egy bögrével.
-Mi? –kérdezte Dev. –És te teázol?
-Igen.
-Jó! De mi az ügy?
-Alakváltó. Nem messze innen.
-Majd én intézem! –mondta Apa.
-Nem, ti dolgozzatok más ügyön. Hiszen ez a munkák, és velem meg jön Sam és Dev.
-Rendben! –mentek el.
-Na? Srácok?
-Oké! –néztük rá Devvel.
Összepakoltunk és elindultunk. Kansas másik végébe volt az ügy, így hát kivettünk egy szobát. Nem hiszem el, hogy Dean ennyire megváltozott. Évek óta nem volt ilyen jó kedve, mint ma. Büszke vagyok rá.
Dev szemszöge
Nagyon örülök, hogy Dean jól döntött. Annyi mindenen keresztül ment már, és mindig nagyon mélyre csúszott, és próbálta elmagyarázni,hogy az ital az egyetlen megoldás egy jobb dolog felé, de remélem most már belátja, hogy ez a jó. És nagyon örülök, hogy keresi az ügyeket meg, hogy rám is számít, de nekem ott van a civil életem, amitől ez nagyon messze van, és ott van Eric is aki mindig nem érti mi történik vele. De hát van ami utolér… engem a család. És ahhoz képest, hogy úgy jöttem el, hogy soha semmikor, most még is keményen itt vagyok a közepébe.
Dean szemszöge
Hálás vagyok azoknak az embereknek, akik körülöttem vannak.  Nélkülük nem tudtam volna letenni a piát.
-Dean! –jött oda hozzám Dev.
-Igen?
-Büszke vagyok rád!
-Miért is?
-Szerinted?
-Ezért ne legyél rám büszke. Előbb be kellett volna ismernem, hogy segítségre van szükségem.
-Dean… de fel is merted.
-Dev, kérlek hagyd abba… -öleltem meg.
-Srácok! Baj van! –jött be Sam.
-Mi? –kérdeztem.
-Voltam boltba, és mindenhol zsaruk és Dean Winchestert keresik.
-Miért? Ne! Nem!
-Volt már ilyen… nagyon régen. Ki nem állhatom az alakváltókat. De mindegy. Dev, Sam! Tűnjetek el!
-Felejtsd el! Együtt csináljuk! –mondta Dev.
-Igaza van! –mondta Sam.
-Srácok! Nem! Menjetek el. Engem keresnek. Nem titeket. Kérlek… ha le is csuknak legalább ti legyetek ott, akiknek bármit elmondhatok és ha arról van szó sírhatok előttük.
-Dean, elég. Egy család vagyunk. –mondta Dev.
-Köszönöm! –öleltem át őket.
Ekkor betörték az ajtót.
-Jogukba áll hallgatni. Sam, Dean és Dev Winchester.
-Igazából Love! –mondta Dev.
-Tök mindegy!
-Hát jó!
-A lányt és Deant oda. Sam jön velem!
Devvel egy rendőrautóba kerültünk.
-Devonne! Nyugi! Itt vagyok… nem lesz semmi baj. Rendben?
-De Dean… tudom. Voltunk már ilyen helyzetbe.
-De könnyes a szemed.
-Majd meglátod, hogy miért.
-Devonne, ne!
-Nyugi!
Megérkeztünk az őrsre, és külön szobába vittek minket. Engem egyből az asztalhoz bilincseltek, szerintem nem vagyok elég szimpatikus.
-Dean… Dean… Dean… Szerinted ezt megúszod?
-Meg.
-Gyönyörű! Pimasz! Dean Winchester!
-Fogja már be! Úgy is kijuttok.
-Szép álmok. Készülj nagyon sok évre, fiam.
-Rendben. –hagyott ott.
Sam szemszöge
Egyedül üldögéltem, és roppantul dühös voltam. Mi ez az egész? 
-Sam Winchester. –jött be egy kedves középkorú nő.
-Mivel vádolják a bátyámat?
-Hitel kártyacsalás… betörések. Lopások és ez még nagyon kevés, de ezért is sokat kaphat. Meg hát ugye
-Nem történt semmi!
-Ja, persze!
-És megtudhatom, hogy mikor történtek ezek?
-Pár hónapja és forró nyom volt a mai.
-Valaki becsörgött, hogy Winchesteréket látta? Vagy mi?
-Ez pontosan így volt.
-Még hozzá a családotokból.
-Kizárt!
-Biztos!
-Ja, eléggé biztos!
-Gondolkozz még egy pár órát! Majd visszajövök.  –hagyott ott.
Dev szemszöge
Csak vártam és vártam. Órák óta ott ültem teljesen egyedül…
-Devonne! –jöttek be.
-Igen? –néztem el.
-Mit keresel te itt? Még csak 23 éves vagy.
-Én csak az unokatesóimmal eljöttem kikapcsolódni. És éppen a barátomhoz készültem.
-Nála laksz?
-Nem.
-Nincs bejelented címed. S ami volt az már nem a te tulajdonod. Nincs munkahelyed se.
-A szárnyaimat bontogatom.
-De, hol laksz?
-Az egyik ismerősömnél.
-Neve.
-Nem mondhatom meg. Meg ugye a motelek.
-Részt vettél a hitel kártyacsalásban?
-Nem! De mik ezek a kérdések? Láthatnám Deant, vagy Samet?
-Sajnálom, Szívem de nem!
-Kérem! –kezdtem sírni. –Rettenetesen félek, és attól, hogy nem láthatom egyiküket sem attól nem leszek jobban.
-Rendben. Beszélhetsz egy öt percet Deanel. Négy szem közt, de meg lesz bilincselve, ahogy te is. Tudom, hogy félsz, de velük voltál.
-Rendben.
Dean szemszöge 

Egyszer csak nyitódott az ajtót, és Dev jött be rajta egy rendőrrel.
-Kérem a kezét! –felemeltem és még szorosabbra tette a bilincset.
-Ez fáj! –nem szólt, csak leültette velem szembe Devet, hogy meg tudjam fogni a kezét, majd ki ment.
-Dev, mi történik? Bántottak? –töröltem le a könnyeit. –Devonne!
-Jól vagyok, csak valamit ki kellett találnom, hogy beszélhessünk.
-Dev, nem! Lépjetek le!
-Nem hagyunk itt.
-Megszökhetek.
-Biztos, hogy nem!
-Nem sodorhatod mind a hármunkat veszélybe. Elég, ha én vagyok itt.
-Nem tudhatod, hogy mi lesz?
-Ha lelépünk, hogy szívódunk fel évekre?
-Bunker, másik állam, új földrész! Dean, mindig megoldottuk. De lassan lejár az időnk.
-Jó! Dev, nyugi! Nem lesz semmi baj! Rendben leszünk.
-De mi van, ha lecsuknak?
-Vannak kapcsolataim… tudod jól. –simítottam végig az arcán.
Erre Dev elkezdett valóban sírni. 

-Dev, nyugodj meg! –fogtam meg a kezét. –Mindent megoldunk!
-Devonne, vége! –jöttek be.
-Dean?
-Ne aggódj! –mosolyogtam rá.
Becsukták az ajtót. Szegény Dev, nagyon meg van ijedve. Igaz, hogy mindennel szembe száll, de neki most nem kéne itt lennie. Lehajtottam a fejem az asztalra és elaludtam.