2016. október 22., szombat

37. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

Tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON

És csekkoljátok a legfrissebbhez a legfrissebb oldalt :D 
http://everytingisnotwhatitseems.blogspot.hu/
xx♥ 



Same Old Love

Cas szemszöge
Miután Abaddon eltűnt John beszélt a fiával, aki egy üveg sörrel indult el aludni.
-Dean, ezt add ide! –vette ki a kezéből Dev és egy pohár vizet adott a kezébe.
-Tényleg?
-Igen, Dean tényleg. Te akarsz leszokni.
-Jó! Köszönöm. –nyomott egy puszit az unokahúga homlokára. –Igazad van.
-Jó éjt!
-Jó éjt!
-Kicsim… -jött oda Eric. –Mehetünk aludni?
-Persze!
-Cas? –nézett rám.
-Megkeresem Lisat.
-Mi van?
-Megkeresem a volt szerelmét.
-Mindjárt megyek, Eric.
-Rendben.  –ment el.
-Castiel, ha megkeresed Lisát és nem jön össze, akkor tudod, hogy letöri az orrodat.
-Tudom, de biztos Lis még ugyan úgy érezz.
-Hát, legyen neked igazad. És Ben?
-Remélem  Lisa szeretne vele újra találkozni és nem felesleges tépek fel annyi sebet.
-Én is remélem Castiel. De vigyázz Deanre, tudod, hogy mennyire szereti ezt a lányt és még most is azt mondja, hogy tudja, hogy sok dolgot elszúrt, de ezt bánja a legjobban.
-Miről beszélgettek? –jött be John.
-Semmiről. –mondta Cas. –Csak arról, hogy Devonne megy aludni. 
-Igen, megyek. Szia Cas! Jó éjt, uram!
-John.
-Szia John.
Dev elment és én is elmentem aludni.
Lisa szemszöge
Reggel fejfájással keltem meg egy ismerőssel a szobámba.
-Cas? –néztem fel.
-Ne haragudj, nem tudom tovább nézni, hogy Dean szenved.
-Hogy ki? –tette a kezét a homlokomra.
-Mi van Deannel? Castiel, mesélj! Mi van vele?
-A bunkerbe van. Hol van Ben?
-A szobájába. De miért?
-Ő se emlékszik rá.
-Cas, még ne. Először én akarok vele beszélni.
-Jó, akkor gyere velem.
-Jó.
Átmentem Benhez.
-Kisfiam, elmentem egy barátomhoz estére itthon leszek.
-Oké, Anya. Szeretlek.
-Szeretlek.
Visszamentem Cashez és fél perc múlva a bunkerbe voltunk. 

-Lisa? –állt fel Devonne és odaszaladt hozzám.
-Szia, Dev.
-Hát te?
-Cas, visszahozta az emlékezetemet. Mindenre emlékszek Deannel kapcsoltban.
-Fog neked örülni.
-Jó reggelt, Édesem! –jelent meg Dev mögött egy fiatal srác.
-Szia!
-Eric, Lisa. Lisa, Eric! –mutatta be.
-Szia! –köszöntem.
-Na de hol találom Deant?
-Lisa? –hallottam meg egy ismerős hangot.
-Szia, Sam!
-Lisa! –ölelt át.  –Ben?
-Otthon van.  Casszel jöttem.
-Á! Értem!
-Hol van Dean?
-A szobájába.
-Köszönöm! –indultam el.
Odaértem Dean szobájához, és bementem.
-Dean? –ültem rá az ágyára.
Dean szemszöge
Egy kellemes ismerős hangra keltem.
-Dean? –simogatták a karom.
Kinyitottam a szemem és megláttam Lisat.
-Lis! Hát te? –ültem fel. –Szia!
-Cas, visszahozta az emlékezetemet.
-Mindenre emlékszel?
-Igen, onnantól, hogy találkoztunk, addig amíg a kezedben ki nem vittél a kocsihoz. És azt akarom, hogy tud… pfúú de nehéz kimondani.
-Igen? –fogtam meg a kezét. 

-Azt szeretném, hogy tud, hogy amikor mi először találkoztunk te voltál akire azt mondtam, hogy te leszel az igazi, aztán jött a telefon és te leléptél.
-Apa hívott.
-Csh!
-Igaz, hogy nagyon sok férfival voltam akkoriban, de
-Lis?
-Jaj, de nehéz. Szóval Ben a te fiad.
Tudtam, valahol belül mindig is éreztem, hogy amikor bekerültem az életükbe, hogy Ben és köztem valami apa fia kapcsolat van.
-Lis, tényleg?
-Ben neve, Ben Winchester. És Dean azt szeretném tőled kérni, hogy ha megoldottátok  ezt az ügyet. Költözz oda hozzánk és megint legyünk egy család.
-Rendben.
-Meg még egy kérésem lenne.
-Igen?
-Bennek is visszahozzuk az emlékezetét de hagy költözzünk ide. És kezdjük újra.
-Rendben van. Szeretlek!
-Szeretlek, Dean! 
-Beszélhetek majd Bennel?
-Persze, de adj időt neki.
-Mindenképpen.
Ben szemszöge / másnap/
Másnap anyával egy távoli helyre mentünk.
-Ez mi?
-Itt lakik az apukád.
-Apum?
-Igen.
Kiszálltam a kocsiból és ott állt Dean.
-Szia.
-Ben?
-Anya tényleg, Dean az apám? És miért vagyunk itt? Hiszen megbántott és fellökött.
-De már megbántam.
-Nem érdekel, Dean.
-Ben, beszélj vele rendesen. 

-Ha már ide költözünk remélem, Dev itt van. –mentem be.
-Ben? –jött oda Dev.
-Szia! –öleltem át.
-Szia! –mosolygott.
-Dev, te tudtad, hogy Dean az apám?
-Mi? Nem!
-Nézzünk egy filmet, majd?
-Persze, de keresd meg Samet.
-Rendben!
Dev szemszöge
Kimentem az utcára.
-Sziasztok. Lisa, csinos vagy!
-Te is, Dev.
-Köszi.
-Dean beszélhetnénk?
-Persze! –bementünk a garázsba.
-Dean… Ben a te fiad?
-Igen.
-De miért haragszik?
-Mikor List megszállták, akkor ott valami megtört benne velem szembe.
-Beszélj vele. Biztos nem tud rád örökké haragudni.
-Biztos vagy benne?
-Igen, Dean az vagyok.

2016. október 16., vasárnap

36. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

Tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON

És csekkoljátok a legfrissebbhez a legfrissebb oldalt :D 
http://everytingisnotwhatitseems.blogspot.hu/
xx♥ 




Confident

Castiel szemszöge
Mindenki elszaladt, kivéve egy embert, aki értetlenül, ledöbbenten,félve nézett rám.
-Castiel! –mosolyogtam rá.

-Eric! –nyújtott kezet.
-Mi vagy te?
-Egy angyal.
-Nem lehetsz.
-Miért nem? Mert nem hiszel bennünk? Nem kell… hidd el. Mi itt vagyunk veletek.
-De hiszek. Csak már annyi mindennel találkoztam. Nagyon kevés idő alatt.
-Tudom. Ezt igazából soha nem lehet megszokni.
-Dev?
-Hátra mentek Sammel és Deannel.
-Nem mehetek hátra?
-Szerintem nem kéne.
-Szerintem se! –nézett rám egy vörös hajú nő.
-Ki vagy?
-Rowena. Egy ősi kelta boszi. Nem nagy szám, csak átokok, varázslatok, meg a pokol királyának anyucija vagyok. 

-Igen a vörös kedves drága anyukám. –mosolygott rám egy szakálas ember. –Mellesleg a pokolkirálya.
-Na jó! Én most megyek. Egyedül kell lennem. –állt fel és hagyott ott minket.
-Ennek mi baja? –nézett rám Crowley.
-Szerinted. Boszi, Angyal, és te.
-Jó hát kicsit sokan vagyunk itt de a vadászok ismernek.
-De ő nem vadász. Ha nem Dev nagyon civil barátja.
-Basszus.
Ekkor valami megrázta a bunkert.
-Rowena… védelmet. MOST!
-Oké.
Dean szemszöge
Hátra mentünk Sammékkel és éppen fegyvereket kerestünk, amikor egyszer csak nem bírtam tovább leültem a földre és összetörten néztem fel Devre, aki már fogta a kezem, s küldte Sammyt vízért.
-Dean? –nézett rám Dev.
-Ezt neked nem kéne látnod.
-Sokszor van ez így? Hogy ennyire?  
-Mostanában egyre többször. Legyen már vége, és szeretnék normális életet élni. Belefáradtam, és nem akarok semmit se érezni. Bárcsak ne éreznék semmit.
-Dean?! –jött oda Sammy.
Devonne  és Sam ott ült mellettem és aggódva néztek rám. Nem hittem, hogy valamikor ez előfordulhat, hogy összeomlok. 5 éves korom óta minden felelősség az én vállamon volt és 2 évvel később ott volt Dev is akire még jobban oda kellett figyelnem, hiszen csak  egy ártatlan kislány volt. Akinek még most is ugyan az a báj ott van, annyi szörnyűség után. Devonne  még mindig képes minden után mosolyogni. És Sammy is még képes azt mondani, hogy ennek egyszer vége lesz. De én… én nem vagyok olyan, mint ők. Nem tudok másra gondolni,csak Lisara és Benre, akiket egy buta lépés miatt hagytam ott.
Pontosabban már nem is emlékeznek rám, amíg Cas vissza nem vonja a varázslatot, de már Dev mondta, hogy tudja merre járnak és fél óra alatt mindent lenyomoz nekem. A sok motelba várakozás meghozta a gyümölcsét. Devonne profi hacker lett. Már mint tényleg mindent telefont, számítógépeket, és úgy csap be embereket, hogy utána nem is emlékeznek rá. De ez a régi Devonne miután lelépett megváltozott. Lett normális munkája, karrierje. És most szerelmes. Ahelyett, hogy a szerelmével lenne, itt ült mellettem és aggódik.
-Dean, bemenjünk? –néztek rám.
-Nem! –keressünk tovább.
-Tuti?
-Igen. Csináljuk! –mondtam.
-Oké! –segítettek fel.
Dev szemszöge
Tovább kerestünk de egyszer csak egy nagy robajra lettünk figyelmesek. Vészriasztás volt. De nem akár milyen.
-Valaki behatolt! –kapott a kezébe Dean egy shotgunt.
-Mi? Ez lehetetlen! –néztünk össze Sammel.
-Ki juthat be ide? –kérdeztem.
-Nem tudom. –nézett fel Sam.
-Winchesterek! –jelent meg egy vörös hajú lány.
-Ki vagy? –lépett elém Dean.
-Abaddon.
-Mit keresel itt? –léptem elé.
-Ó te vagy az új hős, vagy mi? –rúgta ki a kezemből a fegyvert.
Dean szemszöge
Devonne fegyver nélkül állt a pokol lovagja előtt.
-És ki vagy te? Az új vadász, akinek volt normális élete, és elég hülye volt, hogy visszajöjjön.
-Nem! Te ezt nem érted. 
-Érzem rajtad a félelmet. Remegsz. Hm, milyen érdekes a Winchesterek és rokonaik mindig félnek mindentől. Igaz, Drágám? –lökte Devet a falnak.  -Szánalmasak!
-Dev! –futott oda Sam, én meg Abaddon felé indultam.
-Állj! –kapott el és térdre kényszerítet. 

-Mi akarsz? Miért pont Devet bántod? Ő nem tehet semmiről!
-Jaj, a nagybátyus Dean. De cuki, mindjárt hányok.
Sam szemszöge
Odaültem Devonne mellé, és megfogtam a kezét. 
-Dev, hé! Jól vagy? –fogtam meg a kezét.
-Igen? –nézett fel.
-Jól vagy?
-Aha! –állt fel.
-Hé! Abaddon! –sétált oda.
-Mi van? Szeretnél valamit? –rántotta maga elé Deant.
Pár másodperc alatt Dean már előtte térdelt.
-Szaladjatok! –mondta.
-Menjetek csak!
Dean szemszöge
 Ott maradtam a pokol lovagjával.
-Tudod, mindig is azt hittem, hogy ti Winchesterek okosak vagytok, főleg te. Amióta megláttalak megőrülök érted. Őszintén szólva mint minden lánynak csúnya dolgok jutnak eszébe amikor rád nézz, mint akárcsak nekem.
-Azt elárulnád, hogy most verekszünk vagy csókolózunk, mert nem igazán tudom eldönteni.
-Dean,  Dean, Dean… annyira aranyos vagy.
-Engedd el a fiam! –jött be Apa.
-John! –nézett fel ijedten.
Elengedett és eltűnt.
John szemszöge
Letérdeltem Dean mellé.
-Kimennétek? –nézett fel.
-Persze! –hagytak ott minket.
-Dean… -ültem le mellé.
-Tudom, tudom. Csalódtál. Rossz vadász vagyok.
-Jaj, Dean nem. Dehogy is…  sőt ellenkezőleg.
-Mi?
-Jól hallottad. Nagyon jól csináltad.
-Apa… tudod, hogy mi a legnagyobb vágyam….
-Persze! –fojtotta belém a szót. –Lisához és a fiához Benhez vágysz vissza, és őszintén meg is értelek. amikor Sam mondta, hogy családba éltek olyan büszke voltam. Végre ott hagytátok ezt és Devre is büszke vagyok, mert civilt választott, aki tud neki segíteni kilépni.
-Szeretnék visszamenni.
-Dean, kisfiam… amint, befejezzük bezárjuk ezt és keresünk házakat. Ahova mehetek Lisaval. Gondolom Cas visszadja az emlékezetét.
-Ebben egyeztünk meg anno.
-A legjobbakat kívánom majd neked. De mivel most eltűnt ez a valami gyere igyunk egy kávét.
-Rendben.
Ahogy kiértünk Dev felpattant Eric öléből és odarohant Deanhez és megölelte.
-Jól vagy? –fogta meg az arcát.
-Igen. Kértek kávét?
-Aha.
-Akkor főzök egyet. –mondta Dean.
-Rendben. Köszi.

2016. október 7., péntek

35. fejezet



Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

Tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

Let It Go 

John szemszöge
Dean ott maradt velem a garázsba Bobbyval.
-Hogy képzelted, hogy egyedül elengedted Devet egyedül? –kaptam el az ingjét és megrángattam. –Régen vadászott és szerelmes!
-Uram, Dev a legjobb vadász. Még mindig… bármi is történt ma.
-Nem érdekel! Felelőtlen vagy.
-Apa… 



-Elég legyen! Menj innen.
-Uram?
-Dean, nem.
-De, hiszen Dev lépett és nem lehet a nyoméba mindig.
-Ajtókat zárni kell.
-Mit érek vele? Tudja a kódokat.
-Új kódok.
-Feltöri.
-Kitanította meg ezt neki?
-A csodabogár,
-Ki?
-Sam.
-Dean egyedül szeretnék maradni.
-Megértem. –indult el kifelé.
Dean szemszöge
Tajtékozva hagytam ott Apát.
-Dean… -állt meg velem szembe
-Bobby?
-Igen? Mi történt?
-Gyere beszélgessünk.
-Rendben. –követtem őt a konyhába.
Leültem az asztalhoz Bobby kivett egy doboz sört magának nekem meg egy teát.
-Hé!
-Bocsi, Kölyök.
-Tudom. De mi van Bobby? 

-Apadról van szó.
-Mi van vele?
-Tudod, hogy megmentett?
-Tudom, Bobby… de
-Mit de? Dean, John nem volt túl jó az apaságban, de nagyon szeret titeket. Főleg téged, Dean.
-Engem? Az lehetetlen.
-Dean, ne csináld ezt.
-Mégis mit, Bobby? Azt, hogy nem függök tőle…
-Dean… tudom, hogy milyen jó vagy.
-Bobby… miért nem tudja soha mondani, hogy büszke rám?
-Mert Winchester?
-Nem igaz… én Samnek és és Devnek számtalanszor mondtam, hogy mennyire büszke vagyok rájuk.
-Dean, tudom. De John ő egy másik eset. Nehezebb. Önfejű.
-De még így 30 évesen is fáj.
-Tudom, Dean. De én mindig is itt voltam, és leszek neked. Nektek.
-Köszi, de most megyek lefekszem.
-Rendben. Jó éjt!
Bementem a szobámba és ráfeküdtem az ágyba, majd perceken belül el is nyomott az álom.
Sam szemszöge
Megvártam, amíg mindenki elalszik, majd elindultam a megbeszélt helyre, ahol Selena és Andy várt. Egy fél óra kocsikázás után megérkeztem a találkozóra.
-Sziasztok! –mentem be.
-Késtél! -nézett rám Andy.
-Dean és Bobby sokáig beszélgetek.
-Ja.
-De mit találtatok?
-Ómenek a közeli kis városokba. Főleg itt a közelbe. –mondta Selly.
-Köszönöm. Tudjátok tovább folytatni? Fontos lenne.
-Persze.
-De nem itt.
-Ha nem?
-Velünk a bunkerbe és még Randy meg Molly, Tone meg Rose is. És természetesen Cas is.
-De ő nem vadász. –mondta Andy.
-De a legfőbb segítségünk. -mondta Selena.
-Igaza van. Akkor menjünk!
Összecsukta a laptopot majd a vállukra vették a táskát és beszálltak a kocsimba majd haza indultunk, ahol már mindenki várt rám.
-Sziasztok! –szálltam ki az autóból. –Gyertek be! Várjatok itt. Szólok a bátyámnak.
-Oké! –mondták.
Szívem szerint Devnek is szóltam volna, de most Eric mellett van a helye.  Bementem Deanhez aki a hasán fekve aludt.
-Dean! –ültem mellé és kezdtem bökdösni.
-Mi van?
-Gyere egy kicsit.
-Sammy, nem alszok.
-Fontos lenne.
-Oké. –sóhajtott fel.
Kimentünk az előtérbe.
-Sziasztok. –mondta Dean. -Sam! Te és én a konyhába. Most!
-Oké. –mentem utána.
-Sam, miért vannak itt?
-Segítség kell.
-Segítség? Az jó.  –hagyott ott. –Az csinálsz amit akarsz.
-Oké! –csaptam össze a kezem.
-Srácok… -mentem ki. –Dean rábólintott.
-Ez az! –mondták boldogan.
Megmutattam mindenkinek a szobáját, majd visszabújtam aludni.
Selena szemszöge
Letettem a táskámat a fal mellé és befeküdtem az ágyba. Nem tudom, hogy hogyan csinálják de az ágynemű mindig friss és jó illatú. Jó természetesen mióta Dev itt van azóta nagyobb a tisztaság. De ami fontosabb, hogy John és a két lökött mibe vágta a fejszéjét.
De ez már csak a jövő zenéje, most már nagyon későn van. 

Eric szemszöge
Éjszaka sehogy se bírtam aludni. Hol a párnámat gyűrtem a fejem alá, vagy éppen néztem magam elé a sötétben. Dev kezét fogtam, amire felébredt.
-Kicsim? –nézett rám.
-Nem tudok aludni.
-Miért?
-Ami ma történt az miatt.
-Próbálj meg aludni. –tette a kezét a szívemre, és hozzám bújt.
Becsuktam a szemem és aludtam is. Vagy is aludtam volna, de fura hangokat hallottunk meg egy fél óra múlva.
Dev szemszöge
Fura hangokat hallottam.
-Dev, ez mi? –kérdezte Eric.
-Nem tudom.
-Te vagy a vadász.
-Ilyet még én se hallottam.
-Dev, Eric! Gyertek ki! –szólt Anya.
-Ez mi? –kérdeztem.
-Nem tudom!
-Mi történik? –futott oda Selena.
-Selly!
-Dev! –öleltük meg egymást.
Sam és Dean is megijedve jött ki.
-Védelmet erősítsétek meg! –jelent meg Castiel.
-Mi történik?
-Boci, Mókus és szia Dev! Igaza van a szárnyasnak. Mindent zárjatok le se ki se be. –jelent meg Crowley és az anyja aki boszorkány Rowena.
-De mi ez? –kérdezte John dühösen.
-Abaddon! –mondta Cas.
-Hogy ki?
-A pokol utolsó élő lovagja vette ereje alá a bunkert. –mondta Cas.