8. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem tetszeni fog.... :33
és tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

Coming Home

Dev szemszöge

Másnap reggel pakoltam össze a cuccaimat, amikor Dean rám nyitott. 

-Hát te?

-Megyek haza!

-De nem maradsz itt velünk. Annyira élvezted a vadászatot.

-Igen, élveztem… de Dean már nem ez a munkám.

-Nem hagyhatlak egyedül… a felelőségem vagy.

-Dean… tudok magamra vigyázni.

-Crowley megtalálhat, és az emberei is

-És?

-Mi Dev?

-Te nem ilyen vagy.

-Szerinted nem tudom őket egyedül elintézni.

-Dean, ha van valami téged hívlak először,meg ígérem.

-Meg?

-Meg.

-Rendben!

-Meg ott hagytam a lakásom… örülök ha még a kulcsom ott van.

-Elmegyek veled.

-Dean… 23 vagyok,  haver.

-Jó. De mindig is a kis

-Tudom. Csh!

-Rendben… akkor várunk kint.

Összepakoltam és mentem bepakolni a kocsimba, ami kicsit szét volt szedve és Sam gurult ki alóla. 

-Adj 5 percet kutakodok.

-Sam, van rá egy varázslat.

-Mi?

-Várj!

Elszaladtam a raktárba és összeszedtem pár dolgot, majd visszamentem és elmondtam a varázslatot.

-Látod… nincs benne semmi, és jobban örülnék,ha Dean rakná össze. Legalább tudom, hogy nem kell tolnom az út felétől.

-Hát jó!

-Majd a mester! –küldött ki minket Dean.

-Na?

-Mit na? –kérdeztem.

-Dean, neked elmondott valamit?

-Nem sok mindnet mondott el… de lelkileg helyre kell őt rántani.

-Kész vagyok! –jött ki Dean olajosan.

-Köszönöm!

-Nincs mit.

-Betettem a cuccaidat.

-Köszönöm.

-Kiara és Batman is ott vár, és ki álltam.

-Köszönöm.

Kimentünk.

-Köszönök mindent… jövök jövő héten is ha nem baj?

-Csak csörög ránk…

-Vagy van egy jobb ötletem… gyertek ti fel hozzám és megismerkedhetek Erickel, meg New Yorkkal jobban és nem csak átrohantok.

-Ti most jártok?

-Még nem tudom, de majd kiderül. De bármi van gyertek… jó!

-Jó megyünk.

-De jó! És jöjjön Cas is.

-Jó!

-Sziasztok! Nagyölelés!

Átöletünk egymást és elindultam. Pár óra kocsikázás után hazaértem.

-Eric… Molly! Megjöttem.

-Molly nincs itt! –jött oda Eric.

-Mi van?

-Összefutottunk és közölte, hogy lelép, mert nem hajlandó velem egy fedél alatt lenni.

-Értem… és veled mi van?

-Jól vagyok.

-Sikerült elintézni?

-Mi?

-Amiért leléptél?

-Ja persze!

-Na akkor jó. Öhm…

-Igen?

-Dev, beszélni szeretnék veled.

-Igen?

-Maradhatnék még pár napig?

-Persze.

-Köszönöm! De lenne itt még valami.

-Igen, és mi?

-Van valami ami megfogott benned.

-Az jó! –tettem le a táskámat. –És mi az?

-Ez! –lépett oda hozzám és megcsókolt.

Eric szemszöge

Egy hete erre a napra vártam, hogy Dev hazaérjen, és az volt a tervem, ha figyel rám elmondom az érzéseimet, ha nem akkor csendben lelépek. De szerencsére érdekelte, hogy mi van velem.

-Wow! Ez gyors volt! –mondta.

-Bocsá…

-Fogd be! Azt mondtam, hogy gyors volt, nem azt, hogy nem tetszett. -csókolt vissza.

Sam szemszöge

-Dev mondott neked valamit rólam? –kérdezte Dean.

-Nem sok mindent. Végül is… ti mindig összetartotok.

-Tartunk, Sammy, tartunk.

-Ti ketten?

-Nem, mi hárman!

-Ja… értem!

-De én most megyek keresek valami…

-Ja valamit! –nevettem.

Dean szemszöge

Bementem a szobámba és elkezdtem híreket olvasgatni, és közbe kerestem a dugi üvegemet… amit sehol nem találtam.

-Dev, kipakolt innen mindent…. köszönöm! –borultam vissza az ágyra.