11. fejezet

Sziaszok!
Megérkezett a következő fejezet, ami már azt jelenti, hogy már csak 1 hetet kell arra várni, hogy hetente két fejezet jöjjön. 
Jó olvasást :D

És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :D

tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

Boomerang 

Dev szemszöge

Nem sokára éjfél. Gyorsan kiszaladtam és felhívtam Deant.

-Igen? –vette fel álmosan.

-Szia, Dev vagyok.

-Szia! Indulok érted.

-De nem kell ha fáradt vagy!

-De megyek!

-Köszönöm!

Visszamentem a pultba.

-Dev…- jött oda David.

-Igen?

-Miért vagy még mindig itt? Menj öltözz és menj haza!

-Miért?

-Látom, hogy szerelmes vagy.

-Ennyire látszik? -kérdeztem.

-Igen!

-Köszönöm! –öleltem át.

-Szia! –mondta.

-Szia! –futottam ki.

-És Dev!

-Igen?

-Holnap szabadnapod van!

-Köszönöm! –mentem vissza és átöleltem.

-De szerdán várlak!

-Rendben! Köszönöm! Szia!

Gyorsan beszaladtam az öltözőbe és összekapkodtam a cuccaimat.  Pont mire kiértem Dean állt a parkolóba.

-Szia Dev!

-Dean! Szia! Köszönöm!

-Nincs mit! Gyorsan haza viszlek aztán megyek aludni.

-Aludhatsz nálam!

-Nem kell! Aranyos vagy!

-Biztos?

-Teljesen!

Dean haza vitt.

-Köszönöm! –adtam két puszit és átöleltem.

-Nincs mit! –mosolygott rám.

Kiszálltam és elköszöntünk. Felmentem a lakásomba és benyitottam.

-Eric! –mentem a hálóba, de üres volt.

Megláttam, hogy a nappaliba megy a tv, és gyorsan átmentem… megláttam, ahogy Eric összegömbölyödve alszik a kanapén.

-Eric! –guggoltam oda mellé. –Eric… -simogattam meg az arcát.

-Igen? –ült fel.

-Hogy hogy itt alszol?

-Leültem tv-t nézni.

-Bejössz a hálóba? –pusziltam meg az arcát.

-Megyek!

Fürdés után, amíg Eric is végzett vittem be két pohár vizet a hálóba… ránéztem a telefonokra és feltettem őket tölteni, majd lekapcsoltam a tv-t és bezártam az ajtót.

-Itt vagyok! –mondta Eric.

-De jó! –öleltem át.

-Melyik oldalon alszol? –kérdezte.

-Mindegy! 

Bebújtunk az ágyba és odabújtam Erichez.

-Kényelmes? –kérdeztem.

-Igen.- motyogta álmosan, majd egy puszit nyomott a homlokomra. –Jó éjt Hercegnő!

-Neked is!

Dean szemszöge

Hihetetlenül sok dolog történt azóta, hogy Dev kilépett tőlünk. Szinte olyan volt, mintha a „lányom” repült volna ki a családi fészekből. Miután Anya elhagyott minket Apa beletemetkezett a munkába. Dev szüleivel s Bobbyval. Volt mindig hol lennünk meg egy helyen jártuk ki az iskolát. Emlékszem, amikor szakított az első barátjával és az én vállamon sírta ki magát. Én vagyok a nagy tesó Samnek és Devnek, s a segítség mindenbe. De ez most mind rajtam csattan. Két kiváló vadászt rettenetesen féltek… hiszen annyira jók és ha csak egy valamit elnéznek az maga a balszerencse… Miközben elvoltam a gondolataimmal egyszer csak megszólalt a telefon. 

„Apa” írta ki… lehúzódtam az útról és felvettem.

-Szia Dean! –szólt bele.

-Apa… mi a baj?

-Dél-Dakotába vagyunk és kell a segítség egy vadászatban. Nem bírunk ezzel a valamivel hárman… kellettek ti is és hívtam Bobbyt.

-Apa gyertek a régi családi házhoz és onnan elmegyünk valahova.

-Rendben. Köszönöm, fiam. És ti hogy vagytok?

-Jól. De Apa ugye tudod?

-Igen! Tudom, hogy Dev már nem vadászik és valószínűleg már alszik… majd reggel felhívom és megkérem, hogy álljon vissza.

-Olyan mint mi… segíteni fog.

-Tudom, Dean ő a legjobb.

Köszönöm Apa mindig is csak jó katonának tekintettél, nem mint fiadként… mindig is Sam volt a kedvenc… annyira fáj. 

-Igen Apa. Ő a legjobb! Ez nem is kérdés.

-Dean, ne vedd magadra.

-Soha nem vettem magamra!

-Rendben, akkor nem sokára. Szia!

-Szia! –dobtam el a telefont.

Szétnéztem és megláttam egy kocsmát nem olyan messze innen. Elgurultam odáig a kocsival majd bementem. Leültem a pulthoz és majd kértem pár kör tequilát.

Sam szemszöge

Hajnali 3körül felébredtem és nem találtam Deant sehol. Felkeltem az ágyból és elsétáltam az ablakig kinéztem és ott nem láttam az impalát.

-Basszus Dean! –öltöztem fel. És elindultam szétnézni a közeli kocsmákba.

-Elnézést nem látta a bátyámat?  -mentem be az utolsó kocsmába. 

-De. –mondta pultos lány. –Ott alszik! –mutatott egy padra, ahol Dean feküdt.

-Köszi! Mennyivel tartozik?

-Hagyad nagyon ki volt  a ház állja.

-Mi? Nem! Dehogy is!  -fizettem.

Odamentem Deanhez.

-Dean! –ráztam fel őt. –Mi történt?

-Hát leginkább tequlia.

-Gyere menjünk! –állítottam fel és megtámasztottam.

-Apa azt mondta, hogy vadásznunk kell velük meg, hogy én mennyire rossz vagyok. Csak arra vagyok jó, hogy fedezzek, mint mindig. Sammy… én semmit nem érek.

-Dean ez hülyeség! Fejezd be. Ha te nem lennél jó, mi Devvel se tudnánk semmit erről. Nálad jobb tesót nem is kívánhatunk. Most visszamegyünk a szállodába és alszol. Rendben?

-Rendben.

Beültettem Deant az autóba és indultunk is, miután visszaértünk besegítettem őt az ágyra, majd nagy nehezen leszedtem róla a cipőjét és a kabátját, majd úgy takartam be.

Majd én is lefeküdtem.

-Jó éjt! Dean… -feküdtem le.

Reggel egyből hívtam Devet. Nagyon aggódtam Deanért.

-Jó reggelt! –szólt bele álmosan és halkan Dev.

-Szia!

-Sam, mi a baj?

-Dean tegnap leitta magát.

-Sam volt már ilyen és még lesz is ilyen. Deanről van szó!

-Tudom!

-Ne aggódj miatta!

-Rendben!

-De most megyek vissza Eric mellé. Puszi! Szia!

-Szia!

Dev szemszöge

Éppen, hogy letettem a telefont, erre megint csörgött.

-Nem Sam… nem lesz baja!!!

-Dev?

-John! Miért keresel?

-Van egy kis ügy amibe kell a segítségetek Sammel és Dean meg lesz a tartalék. Te vagy a legjobb!

-John egy valamit mondanék neked…

-Mit?

-Ismerd meg a legjobb vadászt ebbe a családba…

-De hát ismerem! Te vagy az!

-Tévedsz! Ismerd meg Dean Winchestert!

-Deant?

-Dean a legjobb. Vita lezárva! És ha szeretnéd megyek, de most az egyszer én játszok hátul és te beállsz mellém mindenkivel.

-Hogy érted?

-Az ügy a fiaidé.

-Nem!

-De! És Dean adja az utasításokat.

-Dev megőrültél?

-Inkább te ha nem látod milyen csodás ember az idősebbik fiad. És ha ezt így eldöntötted, vagy eldöntöttétek csörögj rám. Vannak még feltételeim. Szia! –tettem le a telefont.

-Mi a baj? –ölelt át Eric hátulról.

-Felébredtél?

-Szomjas voltam.

-Ja!

-Baj van?

-Nem, dehogy is!

-Akkor visszafekszünk?

-Aha!

Visszabújtunk az ágyba.

-Eric? –néztem rá.

-Igen, Szívem?

-Nem haladunk mi egy kicsit gyorsan?

-Hát, de! De ettől vagyunk különlegesek, és esetleg elhívhatlak holnap randizni délután?

-Öhm! Igen! –mosolyogtam. –Az remek lenne! 

Dean szemszöge

Fejfájással és hányingerrel ébredtem. Borzasztó volt. De eszembe jutott, hogy tegnap mit mondott Apa. Felültem az ágyba és gondoltam, hogy elmegyek kocsikázni egy kicsit, de ekkor Sam állt be elém.

-Nem mész sehova! Feküdj le!

-Jó! -adtam be a derekam és visszafeküdtem.

Sam betakart és pillanatokon belül már aludtam is.