9. fejezet

Sziasztok!
Itt van egy ilyen külön kis fejezet, a tegnapi Nemzetközi Testvérnap alkalmából. "National Siblings Day" :3
Itt egy fejezet csak Deanről és Samről.
Jó olvasást!
xx♥

Let’s Get Loud 

Dean szemszöge

Miután Devonne lelépett tőlünk ketten kezdtünk újra vadászni Sammyvel. Kicsit lelassultak körülütünk a dolgok. Kicsit visszavettünk a pörgésből, és csak vadásztunk.

-Találtam egy ügyet. –jött oda Sam és a kezembe adott egy sört.

-Köszi! Mit találtál?

-Valami vérfarkas és vámpír keverék.

-Mi van ezekkel? Szaporodnak? Együtt?

-Elvileg valami fertőzés.

-Az remek! Na induljunk! –álltam fel.

Beültünk az impalába és már indultunk is.

-Na jó, van egy kis problémánk.

-Mi? –kérdezte Sam.

-Hát otthon hagytam a bank kártyákat és pénzt is.

-Én is! Akkor alszunk a kocsiba. Nézd itt letudsz kanyarodni.

Lekanyarodtunk és Sam átült a hátsó ülésre.

-Mi a helyzet?

-Semmi.

-Sammy fáradt vagy.

-Igen, de ez a vadászok élete. Előfordul.

-Ja.

-És veled?

-Tudod, van egy visszatérő álmom.

-Miről?

-Vezetni tanulok, már mint nem olyan fiatalon, amikor megtanultam ha nem a vizsgára készülünk apával. Te és Devonne is ott ül a hátsó ülésen, te könyörögsz egy körért. Dev, meg énekel hátul azt hiszem valami Jennifer Lopez számot.

-Ja igen arra emlékszem a Let’s Get Loud-ot énekelte mindig amikor kicsi volt.

-Igen! És megérkeztünk a családi ház elé… ott vagyunk és kiszállok a kocsiból, és mindenki átölel. Apa megfogja a vállam és csak annyit mond, hogy büszke vagyok rád fiam.

-Szép álom.

-Ja egészen megnyugtató. Jó éjt!

-Jó éjt! 

Aludtunk el az üléseken. Reggel fájós háttal keltem.

-Jó reggelt! –mosolygott rám Sam, valamit iszogatva.

-Hol a sör?

-Hát, csak vizet hoztam.

-Oké. Kell egy benzinkút. –ültem át a kormányhoz és indultam is.

-Dean, nem hoztál pénzt.

-Azt a rohadt életbe! Nyomjuk le az ügyet aztán induljunk haza.

-Jó! –egyezett bele.

Megérkeztünk.

-Kezdjük azzal, hogy kihallgatjuk az embereket.

-Jó! –szálltunk ki a kocsiból.

Semmi érdekeset nem hallottunk. Egészen, addig amíg egy nő be nem ült mögénk a kocsiba.

-Bocsánat. De önt nézik! –mondta Samnek.

Sam kiszállt az autóból és abba a pillanatba leütöttek. Amikor felkeltem a hátsó ülésen feküdtem megbilincselt kezekkel. Felnéztem és láttam, hogy a drágám totál kár volt.

-Drágám, sajnálom! –ekkor a nő leállította a motort és oda jött hozzám.

-Látom felébredtél. Sajnos az öcséd épp egy csapdába sétál bele.

-Franc! –közbe próbáltam előkeresni a tolvajkulcsot a zsebemből. Majd szétpattintani a bilincs zárát. Majd neki estem a nőnek és próbáltam őt kitenni a kocsimból. Nem akartam bántani. Ami nagyjából sikerült is, majd indultam is. Amíg vissza nem került a kocsiba és újra megbilincselt, csak most elvette a tolvajkulcsot is.  

Nem hiszem el ezt. Minden egyszerű vadászat mostanában egy rémálommá válik. Mindig történik valami ami nincs benne a tervbe.

Sam szemszöge

Meghallottam, hogy indult az impala.

-Dean!!! –rohantam a kocsi után. –Dean! Állj már meg! –ekkor megláttam, hogy nem Dean vezeti. Elkezdtem lőni és eltaláltam a hátsó szélvédőt, ami ki is tört.

Egyszerűen ez nem létezik. Miért van, hogy minden elromlik körülöttünk kivéve a kettőnk kapcsolatát Deannel, az most valahogy mindennél erősebb és nem fogom tétlenül hagyni, hogy a testvéremet elrabolták… és még a kaját is magukkal vitték.

Felhívtam apát, de szokás szerint ki volt kapcsolva a telefonja. Nagyszerű, még jó, hogy rád mindig lehet számítani. A következő Bobby volt.

-Szia, Sam! –vette fel.

-Hey, Bobby! Merre vagy?

-St. Louisban. És ti?

-Texasba.

-Valami lovas rendezvényen?

-Bobby! Vadászunk.

-Jól van na! Én azt honnan tudjam. De miért hívtál?

-Azt hittem közelebb vagy. Dean és én ott hagytuk minden pénzünket és a bankártyákat is.

-Sammy…

-Csak Dean hívhat így.

-Jó, akkor Sam. Deannél a kocsiba mindig van hitelkártya, maximum lenullázta.

-Jó! Ez evidens. Ha lett volna rajta pénz az első kútnál vett volna pitét.

-Mondjuk. Igaz! És merre van?

-Elrabolták, az impalával együtt.

-Srácok, menjek?

-Nem kell!

-De te mit csinálsz?

-Egy tulpára vadászok.

-Ja! Sok sikert!

-Köszi! –tettem le a telefont.

Akkor ezt egyedül el kell elintéznem.

Rowena szemszöge

Dean Winchester a foglyom. Szegénykém azt hittem, hogy valami kis erőtlen nő ült be mögéjük. Mennyire aranyos.

-Hölgyem? Álljunk meg és felejtsük el ezt az egészet. És engedjen el.

-Vadász vagy! A tetoválásod elárulja.

-Letapizott?

-Le! Mi van abba?

-Semmi.

Ekkor egy autókanyarodott elénk.

-Szállj ki! –állt meg egy magas srác. –Szállj ki! –tartotta rám a fegyverét.

-Sammy! –kiáltott Dean.

Kiszálltam az impalából, és azonnal eltűntem onnan.

Dean szemszöge

Sammy beült mellém a kocsiba.

-Dean, jól vagy? –fogta meg az arcom.

-Jól! Csak engedj már el.

-Nyugi! –vette le rólam.

-Mi volt ez?

-Egy régi boszi, ő fertőzött mindenki. De most már eltűnt. Menjünk haza!

-Jó!

Elindultunk hazafelé. S amint leültünk az ebédlőbe és megnéztünk egy régi klasszikus horrort a Bárányok Hallgatnatokat. Egy- egy üvegsör és rengeteg kaja kíséretében.