30. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

Tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

Part Of Me

Sam szemszöge

Csapdába estem. Mert a saját hülyeségem miatt egyedül jöttem be a házba. Elkezdtem kiutat keresni miután hívtam Deant.

-Sam! –jelent meg Crowley.

-Mi ez a szörny hadsereg?

-Szörnyek? Ők a barátaim.

-Barátok?

-Igen, vannak. És elég hatékonyan csináljuk az új hobbinkat.

-Vadászok elkapása? Nagy hobbi.

-Igen. Együtt nyomjuk.

-Nagyszerű. –hátráltam.

Dean szemszöge

Elkezdtünk rohanni a tűzlépcsőn.

-Dev? –néztem hátra.

-Menj! Valamit fent hagytam.

-Dev. –fogtam meg a kezét. –Nem! Nem, engedlek vissza. Felejtsd el.

-Dean, kérlek bízz bennem jó vagyok. És erre nincs időnk.

-Devonne!

-Sajnálom! –tépte ki a kezét a kezemből.

-Devonne! –öleltem át hátulról és úgy vittem le a lépcsőn.

-Jó! Megyek! Csak tegyél le! –mondta.

-Jó!

Letettem és rohantunk tovább. Beültünk az impalába.

-Én vezetek, te kapcsold be a GPS figyelőt Sam telefonjára.

-Rendben!

Megjelent két démon a kocsi mögött.

-Indulj! –mondta Dev.

Egyből nyomtam a gázt.

-Merre? –néztem Devre.

-Keressük meg Samet, aztán lépjünk le innen.

-Oké!

-Meg van a telefonja! –kiáltott fel Dev.

-Remek.

Elindultunk a telefon után. És egy régi elhagyatott házat találtunk.

-Fegyvered? –néztem rá.

-Nálam van! Menjünk!

Kiszálltunk a kocsiból, és próbáltunk bemenni az ajtón, ami zárva volt.

-Nem hiszem el. –mondta.

-Nyugi. Kirúgjuk.

-Tudom!

Devvel kirúgtuk az ajtót, ami mint a régi szép időkben semmi megakadás nélkül kidőlt. Megláttuk Samet egy székhez kötözve.

-Dean, Dev! Állj! Csapda.

-Mi? –ekkor elkaptak minket.

Ketten ugrottak ránk … elszedték tőlünk a késeket.

-Dean… -nézett rám Dev.

-Ne haragudj! –tátogtam.

Rám kacsintott. Majd megfordult és lerúgta magáról a támadóját, s én követtem amit tett. Levágtam Samről a kötelet.

-Apáék, hol vannak? –néztem rá. 

-Bent a szobába Crowleyval.

-Mi? –kérdeztem.

-Fiúk! És Dev! –nyitotta ki az ajtót Crowley. –Gyertek be. 

-Kösz nem! –mondta Sam.

-De hát mi olyan jó cimbik vagyunk.

-Hát, nem! –mondta Dev.

-Engedd el őket.

-Srácok, tűnés! –mondta Rick.

-Apa! Nem megyünk sehova nélkületek.

-Menjetek!

-Nem! –lökte odébb Crowleyt.

Dev szemszöge

Bementem és elvágtam a köteleket.

-A kocsinál találkozzunk. –nyitottam ki az ablakot.

John kiugrott.

-Vigyázz magadra, Kicsim! –mondta Apa. 

-Meglesz! Ne aggódj!

-Tudom hogy ügyes vagy. –ment el ő is.

-NA? –mentem ki. –Hova tűnt?

-Elment! –mondta Dean.

-Ráijesztettem. –mondta Sam.

-Ja! Mehetünk? –kérdezte.

-Persze. Mi van? –mosolygott rám Dean.

-Hiányzik Eric. –mondtam.

-Jó! Ne aggódj! Összepakolunk és megyünk.

-Köszönöm! –öleltem át.

Visszamentünk, s gyorsan összepakoltunk. És már este indultunk is vissza Kansasbe.