2016. október 7., péntek

35. fejezet



Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

Tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

Let It Go 

John szemszöge
Dean ott maradt velem a garázsba Bobbyval.
-Hogy képzelted, hogy egyedül elengedted Devet egyedül? –kaptam el az ingjét és megrángattam. –Régen vadászott és szerelmes!
-Uram, Dev a legjobb vadász. Még mindig… bármi is történt ma.
-Nem érdekel! Felelőtlen vagy.
-Apa… 



-Elég legyen! Menj innen.
-Uram?
-Dean, nem.
-De, hiszen Dev lépett és nem lehet a nyoméba mindig.
-Ajtókat zárni kell.
-Mit érek vele? Tudja a kódokat.
-Új kódok.
-Feltöri.
-Kitanította meg ezt neki?
-A csodabogár,
-Ki?
-Sam.
-Dean egyedül szeretnék maradni.
-Megértem. –indult el kifelé.
Dean szemszöge
Tajtékozva hagytam ott Apát.
-Dean… -állt meg velem szembe
-Bobby?
-Igen? Mi történt?
-Gyere beszélgessünk.
-Rendben. –követtem őt a konyhába.
Leültem az asztalhoz Bobby kivett egy doboz sört magának nekem meg egy teát.
-Hé!
-Bocsi, Kölyök.
-Tudom. De mi van Bobby? 

-Apadról van szó.
-Mi van vele?
-Tudod, hogy megmentett?
-Tudom, Bobby… de
-Mit de? Dean, John nem volt túl jó az apaságban, de nagyon szeret titeket. Főleg téged, Dean.
-Engem? Az lehetetlen.
-Dean, ne csináld ezt.
-Mégis mit, Bobby? Azt, hogy nem függök tőle…
-Dean… tudom, hogy milyen jó vagy.
-Bobby… miért nem tudja soha mondani, hogy büszke rám?
-Mert Winchester?
-Nem igaz… én Samnek és és Devnek számtalanszor mondtam, hogy mennyire büszke vagyok rájuk.
-Dean, tudom. De John ő egy másik eset. Nehezebb. Önfejű.
-De még így 30 évesen is fáj.
-Tudom, Dean. De én mindig is itt voltam, és leszek neked. Nektek.
-Köszi, de most megyek lefekszem.
-Rendben. Jó éjt!
Bementem a szobámba és ráfeküdtem az ágyba, majd perceken belül el is nyomott az álom.
Sam szemszöge
Megvártam, amíg mindenki elalszik, majd elindultam a megbeszélt helyre, ahol Selena és Andy várt. Egy fél óra kocsikázás után megérkeztem a találkozóra.
-Sziasztok! –mentem be.
-Késtél! -nézett rám Andy.
-Dean és Bobby sokáig beszélgetek.
-Ja.
-De mit találtatok?
-Ómenek a közeli kis városokba. Főleg itt a közelbe. –mondta Selly.
-Köszönöm. Tudjátok tovább folytatni? Fontos lenne.
-Persze.
-De nem itt.
-Ha nem?
-Velünk a bunkerbe és még Randy meg Molly, Tone meg Rose is. És természetesen Cas is.
-De ő nem vadász. –mondta Andy.
-De a legfőbb segítségünk. -mondta Selena.
-Igaza van. Akkor menjünk!
Összecsukta a laptopot majd a vállukra vették a táskát és beszálltak a kocsimba majd haza indultunk, ahol már mindenki várt rám.
-Sziasztok! –szálltam ki az autóból. –Gyertek be! Várjatok itt. Szólok a bátyámnak.
-Oké! –mondták.
Szívem szerint Devnek is szóltam volna, de most Eric mellett van a helye.  Bementem Deanhez aki a hasán fekve aludt.
-Dean! –ültem mellé és kezdtem bökdösni.
-Mi van?
-Gyere egy kicsit.
-Sammy, nem alszok.
-Fontos lenne.
-Oké. –sóhajtott fel.
Kimentünk az előtérbe.
-Sziasztok. –mondta Dean. -Sam! Te és én a konyhába. Most!
-Oké. –mentem utána.
-Sam, miért vannak itt?
-Segítség kell.
-Segítség? Az jó.  –hagyott ott. –Az csinálsz amit akarsz.
-Oké! –csaptam össze a kezem.
-Srácok… -mentem ki. –Dean rábólintott.
-Ez az! –mondták boldogan.
Megmutattam mindenkinek a szobáját, majd visszabújtam aludni.
Selena szemszöge
Letettem a táskámat a fal mellé és befeküdtem az ágyba. Nem tudom, hogy hogyan csinálják de az ágynemű mindig friss és jó illatú. Jó természetesen mióta Dev itt van azóta nagyobb a tisztaság. De ami fontosabb, hogy John és a két lökött mibe vágta a fejszéjét.
De ez már csak a jövő zenéje, most már nagyon későn van. 

Eric szemszöge
Éjszaka sehogy se bírtam aludni. Hol a párnámat gyűrtem a fejem alá, vagy éppen néztem magam elé a sötétben. Dev kezét fogtam, amire felébredt.
-Kicsim? –nézett rám.
-Nem tudok aludni.
-Miért?
-Ami ma történt az miatt.
-Próbálj meg aludni. –tette a kezét a szívemre, és hozzám bújt.
Becsuktam a szemem és aludtam is. Vagy is aludtam volna, de fura hangokat hallottunk meg egy fél óra múlva.
Dev szemszöge
Fura hangokat hallottam.
-Dev, ez mi? –kérdezte Eric.
-Nem tudom.
-Te vagy a vadász.
-Ilyet még én se hallottam.
-Dev, Eric! Gyertek ki! –szólt Anya.
-Ez mi? –kérdeztem.
-Nem tudom!
-Mi történik? –futott oda Selena.
-Selly!
-Dev! –öleltük meg egymást.
Sam és Dean is megijedve jött ki.
-Védelmet erősítsétek meg! –jelent meg Castiel.
-Mi történik?
-Boci, Mókus és szia Dev! Igaza van a szárnyasnak. Mindent zárjatok le se ki se be. –jelent meg Crowley és az anyja aki boszorkány Rowena.
-De mi ez? –kérdezte John dühösen.
-Abaddon! –mondta Cas.
-Hogy ki?
-A pokol utolsó élő lovagja vette ereje alá a bunkert. –mondta Cas.

2016. október 2., vasárnap

34. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

Tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

 





I’ll Be Good 

Dean szemszöge
Reggel hányingerrel keltem. Szétnéztem a szobába és még mindenki aludt. Felültem az ágyba és csak néztem magam elé. Már megint ittam. Egyszerűen csak csalódást okozok.
-Dean?! –szaladt oda hozzám Devonne.
Ráült az ágyra és szorosan megölelt.
-Jó reggelt! –mosolyogtam rá.
-Neked is. Hogy érzed magad?
-Nem jól. Nagyon sokat ittam. De megyek iszok valamit. –álltam fel.
Egy üveg sörrel tértem vissza.
-Dean? –nézett rám Dev.
-Neked hoztam.
-De én nem iszok.
-Tudom! –tette le. –Ne haragudj. Ezt annyira elcsesztem. Tudod, amíg bent voltam a rehabon mi fordult meg a fejembe.
-Mi?
-Hogy mennyire jó, hogy te vagy nekem.
-Dean… -ölelt át.
-Csináljuk meg a nagy balhét Apának… aztán hagyjuk ezt abba. Sam visszamehet a jogra… te állhatsz megint a csillogásba én meg elvonulok rehabra és újra kezdem Lisával. Castől visszakérem az emlékeit is én meg visszaállok az építő iparba, vagy indítok egy kis autószerelő műhelyet.
-De ha vége kiszállunk ebből örökre?
-Bele fáradtam Dev.  Soha nem szeretem ezt csinálni. Persze jó érzés volt embereket menteni és segíteni rajtuk. De annyiszor kerültünk már húzós helyzetbe, hogy nem éri meg a kockázatot. Talán ha ez sikerül, akkor akár mi is nyugodtan hajthatjuk álomra a fejünket, de ha meg nem, annyi embert mentettünk meg, hogy talán jó lesz a lelki ismeretem.
-De együtt maradunk, ugye?
-Ez nem kérdés! –öleltem át.
-Mi lesz most?
-Hazamegyünk. Keltsél mindenkit.
-Rendben!
Ekkor ránk törték az ajtót ránk a tegnapi fészek életben maradtai. Devet elkapták.
-Meg  vagy! –mondták.
-Devonne! –álltam fel. –Miattam letettek kevesebben anno. Nem a lány miatt.
-Nem is engem intéztél el.
-Ne csináld! –szólalt meg Eric. –Szeretem őt.
-Szereted? Akkor vámpírként is szeretni fogod.
-Mi?
-Hagyjátok őt békén!!! –jött be Crowley
Elengedték Devonnet és leléptek.
-Ez mi volt? –kérdezte Dev. –Crowley mit tervezel?
-Semmi közötök hozzá. -tűnt el.
-Dev. –szaladt oda Eric.
-Jól vagyok.
-Menjünk haza! –mondtam.
Összepakoltunk és indultunk haza. Dev és Eric a forddal ment.
Megérkeztünk a bunkerhez és bementünk.
-Devonne, hol voltatok? –jött oda Apa.
-Devet elrabolták a vámpírok! –mondta Eric.
-Kicsim?! –nézett rá az anyukája.
-Csak benéztem. Nem történt semmi. De most se ti jöttetek, hanem Sam és Dean. Hagyjatok egyedül! –szaladt el.
-Dev! –ment utána Eric.
Dev szemszöge
Beszaladtam a lőterembe, és elvettem Dean egyik fegyverét.
-Dev. –hallottam meg Eric hangját. –Mit akarsz csinálni azzal a fegyverrel?
-Gyakorolni. Nem ment el az eszem. Vadász vagyok.
-Lőhetek veled?
-Azt hittem irtózol a fegyverektől.
-Hát igen. De érted megéri. –csókolt meg.
-Eric? –kérdeztem meglepődve.
-Ne haragudj. Szeretlek! Nem bírom ezt tovább.
-Én is szeretlek. De nem az ott egy levél.
Devonne
Örülök, hogy megtaláltad a levelet, akkor valószínűleg Eric csókolgat ha idenéztél. Hallottam, hogy ha a Johnos balhét megoldjátok kiszálltok… sok sikert hozzá.
Egy kis segítség: 1. nem én állok minden mögött
2. sokkal hatalmasabb mint én
3. a kis barátodat megszállták
Bácsikád Crowley
-Mióta bácsikám?
-Mi van? –lépett oda Eric.
-Crowley! Nem hiszem el. Nem ő áll ez mögött, akkor már értem.
-Én nem!
-Mindegy! Én igen. Most el kell mennem. Ott hagytam Ericet a szobába, de rázártam az ajtót.
-Dean! –rohantam ki szobákhoz. –Dean!
-Dev! –szaladt oda. –Mi van?
-Eric! –hadartam el neki.
-Mi van?
-Olvasd el! –nyomtam a kezébe a papírt.
Dean szemszöge

Elvettem a lapot és átöltem Devet.
-Nyugi! Mindent rendbe lehet hozni. –suttogtam.
-Ezt nem hiszem. Olvasd már!
-Jójó!
Elkezdtem olvasni és teljesen ledöbbentem.
-Hol van Eric?
-A fegyvereknél.
-Jó. Beszélek vele, te maradj itt.
-Nem, Dean… nem! Veszélyes és nem akarom, hogy bajod essen vagy akár Ericnek. Ugye tudod, hogy mennyire szeretjük egymást.
-Tudom. Ne aggódj. Nem fogom bántani. Dev vadász vagyok, nem egy hidegvérű gyilkos.
-De a pecsét?
-Már nincs rajtam. Nem működik rajtam már az az átok. Kincsem… nyugalom. 
-Jó, de megyek veled.
Hátra mentünk és megláttuk Ericet. Csak ült a földön és nézett maga elé.
-Maradj itt. –mondta Dev.
-Nem gondolod? Megyek veled.
-Jó!
Bementünk Erichez.
-Srácok?! –mosolygott ránk.
Erre Dev leöntötte szentelt vízzel, erre Eric felordított. Majdvörös szemmel nézet ránk vissza.
-Olyan kényelmes! –mosolyodott el.
-Crowley! –rontott neki Dev, de elkaptam és megfordultam vele.
-Devonne nyugi! Ne bosszantsd fel!
 -Jó!
Dev leült az egyik székre.
-Kérlek, engedd el! Crowley… ne okozz Devnek fájdalmat. Hiszen te is szereted őt.
-Igen szeretem. De nem érdekel. Egy újabb test.
-Ő nem csak egy test. Az unokahúgom barátja. Kérlek!
-Nem! –indult felém és egy éles tárgyat vett a kezébe.
Ekkor jelent meg.
-Eric?
-Ő Crowley! –mondta Dev.
-Srácok, kéne egy kis segítség. –mondtam.
-Engedd el őt Crowley! –ordított rá Dev és közbe a kezébe szorongatta a kést.
-Mert mi lesz?
-Kérlek… engedd el őt. Olvastam mindent Crowley. Segítünk! Csak engedd el őt. 

-Midenben? Dean, Sam, John?
-Te mit keresel itt? –kérdezte apa meglepetten.
-Barátokat! Meg egy kis segítséget. Ha segítettek nem esik baja Ericnek.
-Nem! –mondta határozottan és Devre emelte a szemét.
-John! Ericről van szó. Nem mondok neki nemet. 
-Biztos vagy benne?
-Igen. Ő is tart valamitől és segítséget kér tőlünk. Segítsünk! Dean, Sam velem vagytok?
-Természetesen! –mondta Dean és átölelt.
 -Hát jó! –Eric kinyitotta a száját és gomoly füstbe távozott Crowley.
-Eric! –szaladt oda Dev, hogy elkapja.
Eric szemszöge
-Már megint? –néztem Devre.
-Igen. –puszilta meg a homlokomat. –Mi most elmegyünk aludni.
-Várj segítek! –jött oda Sam.
-Bent találkozzunk.
Dev szemszöge
-Köszönöm! –öleltem át könnyes szemekkel Deant.
-Menj… legyél nagyon nagyon szerelmes és legalább legyél boldog.
-Szeretlek Dean.
-Én is Manó!
Elindultam a hálóba de Sammy jött velem szembe.
-Szeretlek. –öleltem át.
-Én is Kincs! De most menj Erichez.
-Rendben.
Beszaladtam a hálóba, ahol Eric üldögélt az ágyon.
-Jól vagy?
-Persze. De hála annak, hogy ott voltatok. Feküdjünk le.
-Rendben.
Befeküdtünk az ágyba és Eric magához ölelt.
-Jó éjt! –nyomta az ajkait a homlokomra.
-Jó éjt!

2016. szeptember 24., szombat

33. fejezet



Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

Tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

 
 

Catch Me

Dev szemszöge
A farakások mögött lapultunk.
-Dean… Dev hoztam meglepetést. –mondta az egyikük. -Szólalj meg!
-Dev! –hallotam meg Eric hangját. 

-Dean! -néztem fel.
-Meg ne!
-De Eric!
-Tudom… de várj!
-Dean, ebből baj lesz! –ugrottam elő.
-Devonne!
-Itt vagyok! Engedjétek el.
-Dev, ne! –jött ki Sam is.
-Sajnálom srácok! Kérlek szépen, engedd el őt. Ő csak egy civil nem is ismerem… sőt senki csak mi vagyunk 3-an akik ellenségek.
-Ja persze! –szegezte Eric nyakának a kését.
-Kérlek! Engedd el! Oda adom a fegyverem. –dobtam el a kést a kezemből. 

-Rendben! –ekkor Dean támadta meg hátulról.
-Dev! –nézett rám Eric.
-Vérzik a nyakad! Bántottak?
-Nem… tudom! –nézett rám.
-Keressünk egy motelt és ott lepihennünk. –mondta Sam.
-Rendben.
Az első motelnél leálltunk. Eric és Sam kiszállt.
-Srácok?
-Pillanat. –mondtam.
-Akkor kiveszek egy szobát.
-Rendben.
-Dean? –néztem rá.
-Nem szabadott volna megtörténie ennek. Nem kellett volna, hogy elengedjelek.
-Dean…
-Hagyj mondjam végig…
-Jó!
-Dev, te mindig is kiváló… komolyan fantasztikus vadász voltál. De mindent végig kelet nézned… azt a mumusos melót is,
-Dean. Rossz vadászat volt… nagyon is. De sokszor történt már ilyen. Mindig megoldottuk és meg is fogjuk. Hiszen ez a mi dolgunk.
-Igazad van… de én most elmennék egy kicsit furikázni.
-Erre semmi szükség. Pihenjünk le.
-Te hogy vagy?
-Megijjedtem. De jól. Dean, nem voltam arra felkészülve, hogy Eric lesz a fegyver ellenem… és hamar fedtem fel magam.
-De jó voltál.
-Ez nem igaz.
-De igaz.
-De Dean… ha nem jöttél volna. Istenem… Dean… köszönöm, hogy vagy nekem.
-Devonne…. –ölelt magához. –De viszont elmegyek furikázok egyet és aztán jövök.
-Rendben. Vigyázz magadra!
-Ti is! –kiszálltam a kocsiból, s Dean elhajtott.
Dean szemszöge
Dev is kiszállt a kocsimból és elindultam, hogy autókázok egyet… de már a 3. kocsma mellett elhaladva újra feltámadt bennem  a volt szokásom. Inni akartam. És be is mentem  abba kocsmába.
-Két erőset! –kértem a pultos lánytól.
-Két erőset? Inkább egy beszélgetésre lenne szükséged.
-Jó lesz a két erős. Köszi.
-Hát, te tudod.
-Igen! –odahozta az italokat és egymás után lenyomtam, majd kértem egy újabb kört s egy újabbat. Egészen addig amíg be nem rúgtam megint.
-Most már beszélgetünk? –ült le mellém a pultos lány. –Leila!
-Dean!
-Mi kikészített ki?
-Az FBI-nál dolgozom és a társaimnak volt egy nagyon húzós helyzetük, ami miattam keletkezett. És lelki ismeretfurdalásom van… én vagyok a hibás.
Beszélgetünk és egyszer csak ráborultam az asztalra.
Leila szemszöge

Dean elaludt a bárpultnál, és nekem zárnom kéne így hát jobb ötlet híján átkutattam a zsebeit és felhívtam a telefonján a legutolsó hívott számot.
Dev
Egy nagyon kedves hanggal rendelkező lány vette fel.
-Szia, Dean! Merre vagy?
-Szia, Leila vagyok. Gondolom te vagy Dev.
-Szia. Igen, Dev vagyok! Mi van Deannel?
-Jól van csak elaludt a bárpultnál. És zárnom kéne.
-Megyek érte. Melyik kocsmába dolgozol?
-Leila’s.
-Megyek. Köszi.
Dev szemszöge
-Megyek Deanért. -csókoltam meg Ericet és egy puszit nyomtam Sam arcára.
-De mivel?
-Tolvaj kulcs és egy kocsi.
-Hívok egy taxit  ne lopj!
-Csak kölcsön veszem.
-Ne légy Winchester!
-Nyugi! –hagytam ott.
Végül is hívtam egy taxit, hiszen az impalát is haza kell hozni.
Elindultam Deanért. Már megint az alkohol. Csak az alkohol. Nem hiszem, hogy ez a járható út.
Megérkeztem a Leila’s- hoz.
-Szia! Devonne Love! –mentem be.
-Leila Richmond. Barátod?
-Nem unokatesóm. Köszönöm, hogy figyeltél rá.
-Ugyan.
-De nincs benne a munkaköri leírásodba.
-Ezt nem tudják mások csak
-Aki pultos volt. Üdv a klubban. De aki szimpatikus volt arra figyeltem. Most például az egyik ilyen estémmel alkotok egy párt.
-De az FBI?
-Tizennyolc voltam és kellett a pénz.
-Oh!
-De biztos fáradt vagy, úgyhogy felkeltem és megyünk.
-Rendben. Addig átöltözök.
-Rendben! Dean! –ráztam meg a karját. –Dean! Gyerünk!
-Igen? –nézett fel.
-Menjünk haza.
-Rendben! –támaszkodott fel.

-Héj! Sziasztok! -jött oda Leila.
-Leila, megadod a számod? Holnap Dean felfog hívni és megköszöni, amit érte tettél.
-Jaj…
-De fontos! Már egyszer volt rehabon, de ez nem jó hír, hogy ivott.
-Nem tudtam!
-Nem neked kellett ráfigyelned… ő nem tud magára.
-Itt a számom!
-Köszi! Holnap jelentkezik.
-Rendben! Sziasztok!
-Szia! –tettem be Deant az impalába.
És elindultunk a motelba vissza.
Sam szemszöge
Eric elment fürdeni én meg csak ültem a széken amikor szaladt be Dev szétázva, hogy segítsek.
Mind a hárman bőrig áztunk az ajtótól az impaláig akkora zivator volt.
Deant leültettük az ágyra és amíg kerestem neki ruhákat, Dev áttörölgette. Segítettem neki felöltözni, amíg Dev ellátta Eric sérüléseit.
-Jó éjt, Szívem! –takarta be Ericet és egy puszit adott a hátára. –Jó éjt Dean! –puszilta meg az arcát.
-Dev, beszélhetnénk?
-Persze!
Kiültünk a kocsiba.
-Igen? –nézett rám.
-Tudod, én igazából nagyon féltem Deant és ez az egészet egy buta ötletnek tartom. Beállni apáékhoz? Deanek pihenésre van szüksége és ránk. Nem a stresszes vadászatra.
-Igazad van. Nem ez jár neki. Meg ahogy John bánik vele. Ő egy olyan szeretetre méltó, okos, bölcs, segítő kész ember és erőn felül nagyszerű vadász.
-Nem tudom azon se túl tenni magamamit múltkor mondott nekem Apa Deanről.
-Mi volt az?
-Dean remek ember, de a bátyád egy fegyver… már nem vadász hidegvérrel ront neki a dolgoknak.
-Sok minden történt velünk, Sam. Mi is változtunk. Nem csak ő! Dean nem egy hidegvérű gyilkos. Láttam őt.. láttam a szemét reggel. Megviselte. De nagyon fáradt vagyok… úgy hogy menjünk aludni.
-Rendben!
Bementünk majd gyors fürdés után Devonne Eric mellé feküdt. Én meg a kanapéra.
Eric szemszöge
Dev lefeküdt én meg oda bújtam hozzá.
-Rendben vagy?
-Igen. -mondtam.
-Jó éjt! –csókoltam meg.
-Jó éjt!