De itt van a 18. fejezet, amihez jó olvasást kívánok♥
Worth
It
Dean
szemszöge
Reggel amikor felkeltem, rettenetesen fájt a fejem.
-Jó reggelt! –jött be Sammy.
-Szia! –ültem fel.
-Jobban vagy?
-Ha az, hogy forog a világ, meg szétrobban a fejem
az jó? Akkor minden a legnagyobb rendben. De miket csináltam tegnap?
-Kioktattál mindenkit.
-Nem hangzik túl jól. Sammy… tegnap Dev mondott
valami kijózanító helyet.
-Igen?
-Igaza van. Nagyon sokat iszok és ez mindenkinek
rossz.
-De Dean, ha
nem akarsz bemenni… akkor nem kell.
-De kell! Sammy kell. –néztem rá.
-Benne vagy a családi megbeszélésbe?
-Csak szeretnék lelépni, nem akarok csalódást
okozni… senkinek.
-Dean, mindenki tud róla. Plusz itt voltam veled
egész éjjel és mindent elmondtál. Az első vadászatodról és, hogy mibe sodortad
magatokat. De megmentettél mindenkit. Kérlek, ne légy dühös, de nem okolhatod
magad. Ugyan ezt mondtad Devnek is, anno.
-De akkor már felnőttek voltatok. És akkor nem
tudtalak volna egyedül felnevelni benneteket.
-Mindenedet feláldoztad ezért a családért.
-Hogy érted?
-Lisa, Ben… a normális élet. Hiszen ez az amire
vágsz.
-Igen ez, de fontosak vagytok.
Ekkor Dev nyitott be hozzám. Rá néztem és láttam,
hogy könnyes a szeme.
-Dean!
-Devonne! –álltam fel.
Odaszaladt hozzám és megölelt.
-Hogy döntöttél?
-Beleegyezek.
-Tényleg?
-Dev, nem akarok már másokat bántani,azzal, hogy
elviselhetetlen vagyok. És talán újra meg kéne ismernem Lisat.
-Cas, megtudja oldani, hogy emlékezzen.
-Tudom. De jelentsétek be, én meg addig
összepakolok.
-Itt maradjak veled? –kérdezte Dev.
-Szükségtelen! De köszönöm!
-Rendben, akkor összehívom a gyűlést. –mondta Sammy.
-Segítek. –ment utána Dev.
Pár perc múlva szólt Sam, hogy menjek. Kimentem a
nappaliba. De végig azon gondolkodtam, hogy napi egy pohártól, hogy juthattam
el addig, hogy a szobám tele van üres sörös üvegekkel.
-Dean… -jött oda hozzám Apa.
-Igen? –néztem rá.
-Büszke vagyok rád, fiam.
-Ja, persze!
-Nem komolyan, Dean. Örülök, hogy beismerted, hogy
segítségre van szükséged. És van ilyen vadászoknak is, szóval ott mesélhetsz a
csajokról… az élményeidről, és hallhatsz újakat… új trükköket. Hallhatsz
mindenről!
-És van jobb. –jött oda Dev.
-Mi?
-Csak az alkohol tilos, minden más szabad.
-Mi?
-Nem érted?!
-Ja! Meg van! Oké, Devonne! –nevettem.
-Na, ez az én Deanem.
-Na jó! -álltam fel egy székre. –Bejelenteni valóm
van… Tudjátok, meg gyűlt a gondom az itallal, és a tegnapi nálam is elvette a
sulykot, meg Dev is piszkált vele, így úgy döntöttem, hogy egy pár hétre
elmegyek, egy alkohol nélküli helyre vadászoknak. Dev, tudja, hogy hol van, úgy
hogy majd várlak benneteket, és most csak Devet és Sammyt kérem meg, hogy
jöjjenek velem.
Mindenkit átöleltem, és elindultunk. Most
kivételesen Sammy vezetett.
-Dean, nyugi! –kezdte masszírozni a nyakam.
-Jó! Megpróbálok.
Pár óra kocsikázás után megérkeztünk.
-Itt vagyunk! –szállt ki Devonne.
-Igen. Bejöttök velem?
-Mi van? Csak nem félsz? –kérdezte Sam.
-Nem dehogy is!
Bementünk és egy kedves lány fogadott minket.
-Dean, ugye? –nézett rám. –Sziasztok! –nézett
Samékre.
-Igen, és te?
-Tone.
-Szép neved van.
-Köszönöm!
-Te is vadásztál?
-Igen, de meguntam inkább ide jöttem a szüleimnek
segíteni, és imádom. Sok mindent tudtam meg itt. A te történeteidet is szívesen
végig hallgatom.
-Rendben! Köszi.
-Na de menj Dean, jobbra, mi meg Devékkel letesszük
a táskáidat.
-Rendben. Köszi! –mondtam.
Elindultam, és az első ajtóban egy kedves lány
mosolygott rám.
-Dean Winchester? –kérdezte.
-Igen!
-Gyere be, és foglalj helyet.
Bementem.
-Jennifer vagyok! –ült le velem szembe. –Mesélj
magadról.
-Rendben. A nevem Dean Winchester. Vízöntő vagyok.
Szeretem a naplementét, hosszú sétákat a tengerparton és a vidám lányokat...
-Dean… komolyan?
-Ez teljesen komoly, ja
és szerintem imádni való vagyok.
-Te mindig ilyen nehéz
esett vagy?
-De ez nem nehéz
esettség, ez vagyok én.
-Miért iszol?
-Hm!Amiért mindenki… túl
sok munka, az anyám lelépett, amikor 4 éves voltam. Apám vadászott egy
folytában Devonne szüleivel. Én neveltem fel mindkettőjüket, persze
segítséggel. Bobbyval, akinél mindig volt mit enni, és gyakorolhatunk is.
-Singer?
-Igen, Bobby Singer.
-Na, de mesélj még.
-Volt egy két rosszul
elsült ügy is, de ez vele jár.
-Figyelj Dean! Mivel itt
mindenki vadász, így tudom, hogy nem kérhettem, hogy hónapokig pihenjetek. Két
hetet kérek, és rendben leszel, nagyon kemény napok lesznek, de meg éri.
-Mint például?
-Ismerős a
harmadnaposság?
-Mi?
-Hát akik ma jönnek
azokkal leülünk és berúgunk, de úgy, hogy utána nem akartok a piára nézni,
rendben?
-Öhm, azt hiszem, de ez
nem leszoktató? És után lehet még inni?
-De csak nincsenek
hónapjaitok. Régen úgy kezdték, mindenki kivétel nélkül mindenki lelépet, és
persze a célunk a csökkentés nem a megvonás, hiszen tudjuk, ezt pia nélkül nem
csinálható.
-Van benne valami!
–mondtam.
-Na de menj.. és pihenj.
Megkerestem a szobát,
ahol Sammy és Dev várt.
-Mennyi?
-2 hét, és mehetek, de
azt mondta, hogy kemény lesz.
-Nyilván, azért még is
csak két hét kevesebb piával, és pia nélkül. Na de megyünk. Majd jövünk
valamikor! –mondta Sammy.
-Majd hívj!
-Ti is amint hazaértetek!
Szia Sammy. Szeretlek Dev!
-Tudom! Na szia! –hagytak
ott.
Becsukták az ajtót, és
ott maradtam egyedül. Lefeküdtem az ágyra és elaludtam.
