16. fejezet

Sziasztok!
Megérkezett a 16. fejezet már csak alig 2 hét van az iskolából:3
Remélem elnyeri ez is a tetszéseteket.
És ami még azt illeti Jó olvasást!♥
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :D

tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

Because Of You 

John szemszöge

Nem is értem, hogy mi ütött ezekbe… egyedül ilyemkor vadászni.

-Uram! –jelent meg Dean, az ajtóba.

-Apa…  -néztem rá.

-Apa, kerestél… - ült le mellém.

-Dean, fiam… egy civilt vittél vadászni? Démonokra?

-Azt hittem, hogy nem lesz baj! Tudom, hogy felelőtlenség volt, de Devet nem akartam egyedül hagyni.

-Én ezt megértem! De Dean… veszélybe sodortad.

-Tudom… és nem csak Ericet, de Devet is. Őt meg aztán végképp nem akartam, egy démon ide bejutott. Nem is hiszem el!

-Tudom, Dean! Valamit még mondanom kell…

-Igen?

-Nem akartalak megbántani a garázsba.

-Felejtsük el.

-Dean, nem! Nagyon csúnyán viselkedtem, azzal az emberrel aki mindig ott volt. Dev lelépett. Sam fő sulira ment és te csak csendben ott álltál mögöttem. Mindent feladtál ezért a fura családért. Köszönöm!

-Jaj, Apa! Ne már!

-Mit ne már Dean? Egy önző alak vagyok… nem azt néztem, hogy nektek mi a jó, ha nem hogy vadásszak. Legalább 15 helyre jártatok iskolába. Milyen Apa lehettem a szemetekbe?

-Jó! Nézz ránk! Önállóak lettük. A keresztlányod a színpadra készül. Én egyedül vezetek, Sam meg felveszi a zokniját egyedül.

-Dean. –nevettem el magam. 

Mindig ott találtak egymáson fogást az öcsével, ahol csak tudtak. Ha éppen Dean keze volt bekötve Sam azzal húzta a bátyát, ha Sammel volt valami Dean inkább segített neki, de minden másba belekötött.

-Te neveltél minket ilyenné. Köszönjük.

-Ne köszönd…

-Na de én megyek Apa! Jó éjt!

-Jó éjt, Dean! 

Dean kiment a szobából és egyedül maradtam. Kicsit még pakolgattam, aztán elindultam a bunkerbe sétálni. Benyitottam a szobákba és végig néztem, hogy a gyerekek hogy alszanak.

Először is Devékhez nyitottam be. Akik összebújva aludtak… Dev a barátjához volt bújva teljesen, a srác meg szorosan ölelte. Ezek után tovább mentem majd Samhez nyitottam be. Aki az ágy közepén feküdt és a karja ki volt nyújtva. Olyan megterhelt volt Sam arca, és a szokásához híven az órájába aludt. 

Dean az ajtó felé fordulva aludt az oldalán. Ott álltam az ajtóba és csak néztem az idősebbik fiamat, hogy hogyan alszik. 

-John! –hallottam meg Dev hangját.

-Igen? -néztem rá.

-Ne haragudj, hogy olyan csúnyán beszéltem veled….

-Megérdemeltem.

-Hogy mi van?

-Gyere menjünk odébb. –húztam be Dean ajtaját.

Kiültünk a konyhába és Dev bontott egy-egy  sört.

-Sör?

-Még valamennyire vadász vagyok, és hát minél inkább Winchester.

-Tudom, Dev! Köszönöm.

-Mit?

-Felnyitottad a szemem.

-Mivel?

-Amit mondtál Deanről. Igazad van, a fiam egy kiváló vadász.

-Mi változtatta meg a véleményedet?

-Amit ma láttam, hogy Ericet, hogy fogta meg, és tudta mi van benne, de nem támadott.

-Nem csak ettől nagyszerű vadász. Ő attól, nagyszerű, hogy ő Dean.

-Tudom, Dev… és ez nyilván való.

-Wow! Le vagyok nyűgözve. –jelent meg Bobby. –Dev és John beszélget. –ült le közénk.

-Ritka! –nevettem.

-Na de fiúk én megyek aludni! –állt fel Dev.

-Jó éjt! –mondtuk.

-Jó éjt!

Bobby szemszöge 

Kimentem Johnhoz sörözni.

-Bobby . –nézett rám. –Ne tud meg, hogy milyen nehéz volt ott hagyni nálad a fiúkat.

-El tudom képzelni, ne aggódj! –mondtam.

-Fiúk! –jött ki Dev apukája Roy.  –Nem tudtok aludni? –kérdezte és leült mellénk.

-Csak beszélgetünk a srácokról.

-Ne is mondd, mekkorák már. El sem hiszem, hogy Dean idén már 30 éves lesz. Hogy repül az idő.

-Igen. A bátrak.

-Megkéne őket lepni azzal, hogy fizetjük az egységük tetoválását. Úgy is szeretik, ha van rajtuk valami. –mondta Roy.

-Igaz! –koccintottuk.

-Sziasztok! –jött ki Katy Roy felesége.

-Szia!

-Miért isztok ilyenkor?

-Hát beszélgetünk! –mondtam.

-Férfiak! Jó beszélgetést, majd várlak Szívem! –ment el.

Még egy olyan jó másfél órát beszélgetünk.

-Akkor mikor mondjuk el az ötletet? –kérdezte John.

-Majd! –mondta Roy. –Mármint még a héten.

-Rendben! Na jó éjt! –ment el John.

Egy darabig egyfelé mentünk Roy-jal, de odaértem a szobámhoz és elköszöntem tőle.

Sam szemszöge

Az éjszaka közepén felkeltem és csak ültem az ágyamon. Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal. Elkezdtem zenét hallgatni hátha arra majd elalszom. Megterhelő volt a mai nap. Felkeltem inkább és elsétáltam Deanhez, aki szintén ült az ágyon.

-Hát te? –nézett fel.

-Nem tudok aludni! –ültem le mellé.

-Nem vagy egyedül. Mi nyomja a lelked?

-A mai nap. És neked?

-Beszéltem Apával… bocsánatot kért.

-Tipikus! –nevettem el magam.

-Sam, Dean! –jött oda Dev.

-Csak nem, nem tudsz aludni?

-De. Beszéltem John-nal és bocsánatot kért.

-Nem értem, hogy mi van az öreggel. –mondtam.

-És ma meg kért, hogy Apának szólítsam.

-Hát vannak ilyen napjai. –mondta Dev. –Na de megyek megpróbálok aludni! Jó éjt! –ölelt át minket.

-Én is megyek! Jó éjt, Dean!

-Neked is, Sam! –mondta.