26. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a következő fejezet, ami remélem fog nektek tetszeni.
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

  

True Colors

Sam szemszöge

Két nap után már jobban voltunk és hazaengedtek minket. Amikor megláttam a bátyámat, hogy hogy össze van törve, oda mentem hozzá, és egyszerűen megöleltem. 

-Sammy! –nézett rám.

-Dean, jól vagy?

-Igen.

-Jó, Dean de ne hazudj!

-Mondd el neki! –jelent meg Dev, és Eric.

-Mit?

-Sammy… ha nincs itt Dev… én…

-Jó fogd be! Értem!

-Vigyázz rám! –mondta Dean könnyes szemekkel.

-Ne aggódj! –öleltük át Devvel.

Visszamentünk a bunkerbe.

Apa odajött és átölelt minket.

-Srácok, mi történt?

-Majd ők elmondják! –hagyott ott minket Dean.

-Srácok, én Deannel akarok beszélni, ha nem baj.

-Nem, menjél! –mondta Dev.

John szemszöge

Bementem Dean után a szobájába.

-Mi a baj? –ültem le az ágyára.

-Apa… egyedül hagynál?

-Nem, Dean! Ezt felejtsd el! Mi történt?

-Miattam sérültek meg.

-Dean, ez nem a te hibád. Ez ha Dev vezeti az egészet nála is megsérülhettetek volna.

-Hm… Dev. –mosolyodott el.

-Mi van Devonne-nal?

Dev szemszöge

Miután Eric elaludt elvonultam egy csendes helyre, ahol órákon át ültem, és gondolkoztam.

-Kicsim? –jött be apa. –Mi történt?

-Semmi!

-Devonne?

-Jó valami történt, ott ami nagyon felkavart.

-De mi?

-Deant, a gyógyszereknél szedtem össze.

-Értem! De legalább időbe ott voltál. Megérezted, és ez csodálatos. Menj és legyél együtt Erickel.

-Mi… most… nem vagyunk együtt.

-Ó! Mi történt?

-Hosszú. De elmennék aludni.

-Jó éjt!

-Jó éjt! –indultam el valami kajáért.

Dean szemszöge

Apa nem ment el úgy, hogy nem mondtam, hogy mi történt.

-Mi van, Devvel?

-Megmentett.

-Mi történt?

-Magamat hibáztattam, és hát találtam gyógyszereket, Dev meg rám talált.

-Fantasztikus lány. De Dean, fiam… higgy magadban, hogy te vagy a legjobb?

-Kopp-kopp! Bejöhetek?

-Persze, Dev! –ment ki apa.

Oda jött hozzám és megöleltem.

-Itt a matrac! –mondta.

-Igen! Számítottam rád. De én alszok ott.

-Jaj, Dean. Szeretlek!

-Én is! Aludjunk. Jó éjt!

-Jó éjt! –Dev lefeküdt és én meg betakartam és a homlokára egy puszit nyomtam, majd lefeküdtem a matracra.

-Hey, Dean…

-Igen?

-Vigyázzunk rád!

-Köszönöm! –mondtam mosolyogva.

Eric szemszöge

Éjszaka, amikor felkeltem egyedül voltam a szobámba. Hol lehet Dev? Felültem és megláttam az ágyon egy cetlit.

Pihend ki magad!

Deannel alszok, reggel találkozzunk.

Szeretlek D.

Megértem, hogy Dean most a legfontosabb, és reggel beszélni akarok majd Deannel, hogy büszke vagyok rá. Most ott kell mellette lennünk. Átfordultam a másik oldalamra, ahol Kiara feküdt. Odabújtam hozzá  és aludtam is tovább.

Dean szemszöge

Éjjel felébredtem és megláttam, ahogy Dev alszik az ágyamon Batmant ölelve. Kicsit jobban éreztem már magam, hogy ők itt vannak és segítenek. Annyira hálás vagyok. Felkeltem és újra töltöttem Dev vizes poharát és betakartam, majd egy puszit nyomtam a homlokára, és Batmanre is ráhúztam a kis takaróját. Lefeküdtem a matracra és tovább aludtam. 

25.fejezet

Sziasztok! :D
Tudoom, hogy csütörtök van és semmi okom nem volt késni, de hát nem vagyok a hátáridők embere. :D
Denagyon jó olvasást kívánok és szombaton találkozzunk :D
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :

tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

   

Warrior 

Dev szemszöge

Hátra néztem, Eric csukott szemekkel feküdt Sammy meg borzaszóan vérzett. Oldalra néztem és megláttam Dean  arcát. A könnycseppek csak úgy záporoztak le az arcán. Hirtelen elfogott valami különös félelem. Ilyet még soha nem éreztem ez előtt. Hirtelen, mintha … mintha tudtam volna, hogy mi fog történi. Előre hajoltam és egy hirtelen mozdulattal… tiszta egyenes úton mentünk, amikor magam felé rántottam a kormányt. A fekete impala lecsúszott az útról.

-Dev? –kérdezte értetlenül és joggal dühösen az idősebbik Winchester.

-Démonok! –szálltam ki a kocsiból.

-Okos! –hallottam meg Crowley hangját.

-Azt mondtam, ha még egyszer meglátlak a családom közelében…

-Tudom! Nyugi! Csak kérem vissza a késem.

-Felejtsd el. –ültünk be a kocsiba, és Dean gázt adott.

-Sammy, Eric! –itt vagyunk. – A balesetin. –kipattantunk a kocsiból és felsegítettük őket.

-Gyertek! –mondtam.

Bementünk és Ericet és Samet is egyből lefektették.

-Hölgyem? Önökkel történt valami? –kérdezték.

-A bordáim. –mondta Dean.

-Jó jöjjön?

-Hölgyem?

-Csak a lábamat húztam meg. Jól vagyok!

-Rendben! –hagytak ott.

Leültem egy padra és csak magam elé néztem. Hol kimentem az utcára. Vagy csak a csempét számolgattam. Sehogy nem volt jó. Legalább Deanhez szeretnék bemenni. Az sem érdekelne, ha alszik csak ott akarok lenni mind a hármuknál egyszerre. Szeretem ezeket az őrülteket. Őszintén… mindennél jobban. Még most is, hogy ebbe belekevertek. De csak hálás lehetetek nekik tulajdon képen Sam és Dean nevelt fel. Az ő vállukon sírtam ki magam minden után. Első szakítás. Első szerelem. A vadászatok után. Amikor Anyaék vadásztak hozzájuk vittem bemutatni a barátomat. És csak most jutott eszembe, hogy hülyeség volt idejönni… hiszen körözik őket… de felnéztem a fejem fölé, hogy csak vadászoknak. Megnyugodtam. Itt tudják, hogy csak segítünk és nem bántunk senkit.

-Hölgyem? –hallottam meg egy ismerős hangot.

-Emily?

-Dev? Szia! –jött oda. –Figyelj, Dean felébredt. Sam jobban van és Eric alszik!

-Köszönöm! –álltam fel.

Bementem Deanhez, aki feküdt. 

-Szia. –léptem be hozzá.

-Dev! Sajnálom.

-Dean!Ne! Ne tedd!

-Jól van! Menj nézd meg Sammyt, kérlek!

-Jó! –hagytam ott.

Bementem Samhez.

-Dev! –mosolygott rám.

-Hogy vagy? –ültem le mellé.

-Jobban! Összevarrták a sebet és minden tök jó.

-Az remek.

-Dean?

-Eltört pár bordája, de jól van.

-Eric?

-Még nem voltam nála.

-És te?

-Jól vagyok! Csak a bokámat húztam meg.

-Tudsz járni?

-Persze! –mosolyogtam rá.

-Mész fel Erichez is? –kérdezte.

-Mi? Nem hiszem, hogy szeretne látni.

-Hidd el, hogy igen.

-Szerinted szívesen látna?

-Biztos!

-Hát, akkor megnézem. Köszönöm! –pusziltam meg Sam arcát.

-Menj csak!

Sam szemszöge

Miután Dev elment megpróbáltam elaludni, de Dean jött be. 

-Sammy! –jött oda hozzám.

-Dean, hogy vagy?

-Jobban. És te?

-Jól vagyok, csak pihennék.

-Egyedül hagyjalak?

-Mi? Nem! Beszélgessünk.

Dean visszaült és elkezdtünk beszélgetni.

Eric szemszöge

Amikor felébredtem nagyon fájt mindenem. Se hogy nem volt jó. Fájt a hátam, de leginkább az amit tettem ma reggel. Hogy lehettem ennyire hülye. Devonne Love-val voltam együtt aki félig Winchester, és ismerem a családját. Mindenkijét. Az életét. Az, hogy ki Ő. Vadász, énekesnő… és ott hagyott mindent, hogy normális élete legyen. De ő ízig-vérig vadász, hős. És én nem tudtam félre tenni az egómat, hogy egyedül hagyott egy biztonságos helyen. És belementem Dean játékába tapasztalatlanul, hülyén. Az egészet helyre akarom hozni és otthon lenni Devvel. Ketten… együtt

Ekkor nyitódott az ajtó. Devonne jött be rajta.

-Szia! –csukta be az ajtót és leült mellém.

-Szia! –fogtam meg a kezét. –Devonne! Szeretlek! –ültem fel, és megcsókoltam. 

-Eric?

-Ne haragudj! Hülyeséget csináltam reggel.

-Eric… nagyon rosszul esett. Teperj utánam. Aztán beszélgetünk! –csókolt meg.

-Rendben! –mosolyogtam rá.

-Kicsit itt maradsz velem?

-Persze! –fogta meg a kezem.

Dev szemszöge

Eric kezét fogtam, amikor azt vettem észre, hogy szuszog.

-Aludj csak Kincsem! –pusziltam meg a homlokát, és készítettem neki az ágy mellé egy kis vizet. Majd ott hagytam.

Elmentem Dean szobájához de ott senkit nem találtam.

-Elnézést! –léptem oda egy lányhoz. –Bocsi, de nem láttad azt a srácok, aki így nézz ki? –vettem elő a telefonomat, hogy képet mutassak.

–De! –mondta. –Arra ment? –mutatott a gyógyszer raktár felé.

-Köszi! -hagytam ott.

Dean szemszöge

Egy gyógyszeres szekrény előtt álltam. Talán nyugtatók voltak előttem. Nem is tudom.  A szekrény ajtaját szétfeszegettem.  Ez nem olyan fájdalom amit már megszoktam… itt most mindenki megsebesült a hülyeségem miatt. Menjünk vadászni, mert az mindig olyan jó ötlet! Rántottam ki a szekrényből sok mindent. Eric, Sam és Dev is miattam sérült meg. Méreg vagyok mindenkire nézve. Nem tudom ezt már csinálni.

-Dean! –rontott be Dev.

Eldobtam mindent és oda mentem hozzá. Szorosan magamhoz öleltem.

-Dean! Vettél be valamit? –fogta meg a kezem.

-Nem.

-Biztos! –fogta meg az arcom.

-Igen, Dev biztos!

-Ne csináld ezt velem még egyszer! –ölelt meg. –Megígéred?

-Meg, Dev!  Megígérem. Ne haragudj!

-Nem haragszom, csak megijesztettél. Szeretlek Dean!

-Köszönöm Dev! Szeretlek!

-Visszamenjünk?

-Aha. –mondtam.

Visszamentünk a szobába, ahol lefeküdtem és Devonne  betakart.

-Aludj egyet!

-Az lesz.

-Jó pihenést! –mondta Dev. –Megnézem Ericet.

-Itt maradsz amíg elalszom. Vagy tudod mit… mint régen amikor gyerekek voltunk és úgy próbáltál megnyugtatni, hogy énekeltél. Énekelsz nekem. Mondjuk amit Anya énekelt nekem.

-A Hey Jude-ot?

-A kedvenc dala és mindig eszembe jut róla.

-Rendben.

Kicsit gyerekes és fura volt kimondani, de Anya mindentől megvédett amíg el nem válltak és Apával maradtunk. Akkor még nem féltem semmitől, most meg az unokahúgom mentett meg. Kell valami amibe tudok kapaszkodni.

Dev elkezdett énekelni halkan, és én lassan elaludtam.

Dev szemszöge

Már este volt olyan 8 óra körül , amikor Dean elaludt. Benéztem Samhez, aki szintén már aludt. Már csak Eric volt akit délutántól nem láttam. Bementem hozzá, és leültem a székre,  ahol végre le tudtam rúgni magamról a cipőimet és betudtam kötni a bokám, ami még mindig fájt.

-Dev? –kelt fel Eric.

-Jaj, ne haragudj! Nem akartalak felkelteni.

-Semmi baj. Gyere, bújj ide mellém!

Befeküdtem Eric mellé, aki szorosan magához ölelt.

-Dev? –suttogta a fülembe. –Több esélyem van már?

-Jól csinálod!

-Az jó! Köszönöm! Szeretlek, jó éjt.

-Szeretlek! Jó éjt! –fordultam felé.

24. fejezet

Sziasztok!
Tudom, hogy kedd van és iszonyatosan sajnálom, hogy nem volt se szombaton se... értitek a lényeget :D
Most, hogy itt a nyár... itt a nagy takarítás is és lassan másfél hete festünk meg pakolgattunk, de itt a fejezet meg az új blog az Every Thing NOT What It Seems is íródik és bővül folyamatosan és hát nem is húzom tovább a dolgokat
Jó olvasást♥
És remélem tetszeni fog :D
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :D

tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

   

Highway To Hell 

Dev szemszöge

Deannek elment a józan esze. Ericet vadászni vinni, nem jó ötlet.

-Devonne!  Indulunk! –kopogtatott be Dean.

-Felveszem a kabátom és megyek.

-Jó!

Felvettem a kabátom, de még berohantam a szobámba és az ágyam alól kivettem a fegyveremet és rohantam Deanekhez. Megláttam Ericet.

-Én vezetek! –vettem ki Dean kezéből a kulcsot, majd Sammel beültünk előre.

-Hát ez nagyszerű lesz. –jegyezte meg Sam.

-Megtennéd, hogy befogod? –fordultam felé.

-Dev… -szólalt meg Eric.

-Inkább ne! –hallottam meg Deant.

-Mi van? –válaszoltam ingerülten.

-Mi bajod van?

-Hm, hogy itt vadászgatsz.

-Hát jó. –nézett ki az ablakon.

Annyira szerelmes vagyok, de ez most nem mutatathatom ki. Utálnom kell őt, mert ha nem tenném túlságosan is a szeretettem irányítaná minden tettemet felé. Nem is értettem z az egész nagy közös utazást, hiszen Dean nem engedd be ide senkit. Ez privát és veszélyes. Nem akar senkit bántani, és Crowleyhoz megyünk…. nem teszik ez nekem. Féltem Ericet, hogy mi lesz ebből.

-Dev, megjöttünk! –mondta Dean.

-De nem is itt van!

-Sétálunk! –mondta Sam.

-Mi van? –akadt ki Eric.

-Sétálunk!

-Hát jó! –egyezett bele.

Elkezdünk sétálni és egy jó pár mérföld után megérkeztünk.

-Csak óvatosan! –mondta Dean. –Eric, tudsz lőni?

-Azt, hiszem. –mondta meglepődve.

Bementünk a házba, ahol az öregedő pokol királya ült. 

-Kedveseim! –fordult meg a székével.

-Crowley! –lépett elém Dean.

Dean szemszöge  

Ránéztem Devre, aki egy pillanatra megtorpant. Rámosolyogtam.

-Hm! Devonne! Milyen jó látni….

-Crowley! –rántotta elő a fegyverét.

-Nem kellenek ide játékok! –hajította neki Devet a falnak.

-Dev!

-Álljatok meg! –vette el Dev fegyverét, és Samre célzott.

-Crowley, ne!

-Hm! Orosz rulett. –szedte ki a tárat és csak egy golyót rakott vissza.

-Crowley, ne! –ült fel Dev.

-Mert! Ebbe se volt semmi! Jöjjön a következő. –célzott Samre, de abba már volt töltény és eltalálta Sammyt. És Erickel meg kitörte az ablakot.

-Ha még egyszer találkozzunk, megöllek!!!!

-Rendben! –tűnt el.

-Devonne! Dev? –rohantam oda hozzá. -Feltudsz állni?

-Fel!

-Gyere! Segítek! –húztam fel.

-Köszönöm! Megyek Ericért! –ment el.

-Sammy! –térdeltem mellé. Ránéztem a sebre és nagyon csúnya volt. –Fájni fog! De ki kell vennem a golyót. Ne haragudj! 

-Csak csináld már!

Lefertőtlenítettem a kezem és elkezdtem keresni a töltényt. Sammy ordított.

-Ne haragudj! Ki viszlek innen!

-Megígéred?

-Meg, Dev tud járni.

-Ha Eric jobban megsérült vigyétek őt.

-Felejtsd el! Oké!

-Srácok! Eric nincs túl jól! –jött be Devonne.

-Basszus! Rátudsz állni a lábadra?

-Rá! Hát fáj, de megoldom.

-Jó, hát én viszem Sammyt, te meg Ericet menni fog?

-Persze! Megoldjuk!

Felsegíttetem Sammyt, Dev meg Ericet.

-Mehetünk? –néztünk össze.

-Persze!

Elindultunk az impala felé, kétszer annyi idő alatt értünk vissza. Beültettük őket az autóba.

-Srácok, jól vagytok? –nézett hátra Dev.

-Igen! Csak menjetek már! –mondta Eric.

-Mindjárt ott vagyunk! Tartsatok ki! –mondtam könnyes szemekkel.