Van több pontom amit szeretnék nektek leírni....
Először is minden Édesanyának Nagyon Boldog Anyák Napját kívánok. ♥
Aztán meg holnaptól érettségi van, és mindenkinek egy nagy kalap ölelést és sok szerencsét küldök a hétre, na meg a szóbelikre is.
És hát elhiszitek, hogy kevesebb mint 2 hónap van vissza a suliból?:O
Ami azt illeti, hogy Júniustól hetente 2 fejezettel jövök.
És ami még azt illeti Jó olvasást!♥
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls :D
tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥
Hero
Dean
szemszöge
Sam még rávett, hogy aludjak még egy kicsit, de
inkább csak szenvedés volt. Nem ment ki a fejemből, amit Apa mondott. Ekkor
meghallottam kintről az impala finom dorombolását.
-Baby!!! –pattantam ki az ágyból.
-Nyugi!!! –jött oda Sam. –Dev vitte el megtankolni!
-Tudod, hogy bárhonnan megismerem…
-Tudom!
-Sziasztok! –jött be Dev.
-Apa hívott? –kérdeztem.
-Igen! Hívott.
-És? –kérdeztem.
-Tied az ügy…
-Dev? Mit csináltál? –kérdezte Sam.
-Azt hiszem magamra szabadítottam John Winch…
-Winchestert. –hallottam meg Apa hangját.
-Apa! –ültem fel. –Mit csinálsz itt?
-Egy lány azt mondta, hogy talán meg kéne ismernem a
fiamat.
-Dev?
-Igen, Dev mondta! –mondta Dev mosolyogva.
-Köszönöm! –léptem oda hozzá, és átöleltem.
-Sajnos Dean, most dolgunk van, de este megnézzünk
együtt valamit.
-Rendben van! Sammy pakoljunk!
-Rendben!
-Addig mi kimegyünk. –mondta Dev.
John
szemszöge
Igaza van Devnek nem ismerem Deant. Hiszen olyan
hamar felnőtt, volt, hogy hetekig vigyázott az öcsére semmi panasz nélkül.
Nyolc évesen már tudod lőni, és rá pár évre vittem magammal vadászni. Miután a
volt feleségem, az édesanyjuk Mary lelépett s egy teljesen másik földrészre
költözött, hogy ne keljen velem még egyszer találkozni. Szörnyen sajnálta a
fiúkat itt hagyni, de nem vihette magával.
-John, mi vett rá, hogy Deanné legyen az ügy?
-Igazad van!
-Mibe?
-Abban, hogy nem ismerem a fiamat.
-De mégis mi vezérelt?
-Az, hogy ez egy közös ügy.
-Ennyire nem érdekel Dean?
-De hogy nem! De ha ez, vagy te nem lennél. Akkor
még most nem lenne programom estére.
-Te tudod! De én bemegyek.
-Dev…
-Igen?
-Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem.
Dev
szemszöge
Bementem Samhez és Deanhez, akik már majdnem kész
voltak.
-Köszönöm! –ölelt át Dean.
-Jaj, ne Dean! Nem csináltam semmit.
-Apa a fiának tekint.
-Dean…
-Tudom, hogy mit akarsz mondani. Érzem rajta de
kérlek ezt a kis időt ne rontsd el.
-Azt akartam mondani, hogy haza megyek Erichez. Majd
gyertek. Hiszen ha már itt vannak, nem küldjük át őket Kansasbe és elférünk!
-Rendben akkor megyünk majd! –mondta Sam.
-Sziasztok! –csuktam be az ajtót.
Eric
szemszöge
Dev mondta, hogy pár napra lesznek vendégeink,
aminek örültem is meg nem. Hiszen nem szokták összeszedni az egész családot,
meg azt is mondta, hogy valamit elmondanak. Kezdek megijedni, hogy mit akarhat
mondani.
-Megjöttek! –szaladt el Dev előttem. –Eric, csinos
vagyok?
-Elképesztően gyönyörű vagy! –mosolyogtam rá.
-Köszönöm! –nyitotta az ajtót.
Ott álltak vagy 7en. Te jó ég!
-Sziasztok! –jöttek be.
Szerencsére még Dev az előtérben bemutatott
mindenkinek.
-Pont jókor jöttetek kész a vacsi.
-Édesem! –jött oda az anyukája és átölelte.
-Sziasztok!
-Dev! –ölelte át őt egy idősebb ember.
-Bobby! –ölelte át szorosan.
Két fiatal srác ölelte át őt egyszerre, és alig
akarták elengedni egymást… ők lehetnek az unokatesói.
-Gyertek enni!
-Van pite? –kérdezték.
-Van. –mondta mosolyogva.
Leültünk az asztalhoz, majd a vacsora végén Dev
felállt.
-Öhm! Eric… van még valamit amit nem tudsz rólam,
rólunk…
-És mi? –kérdeztem.
-Vadászok vagyunk! –állt fel az egyik srác.
-Igen? És mikre szarvasokra?
-Nem! Inkább a rémálmaidra. –válaszolt gúnyosan.
-Dean! Elég legyen!- állt fel a másik srác.
-Mert? –feszültek egymásnak.
-Srácok elég legyen! –állt közéjük Dev.
-Nekem ezt most meg kell emésztenem. Dev?
-Megyek! … -Bocsi srácok!
-Vadászok?
-Igen. Ők igen, én már kiléptem, de ők a családom.
-Ühüm.
-De Eric, most vissza kell állnom , mert ezt Dean,
Sam és nélkülem nem tudják megoldani. Eljössz velünk Kansasbe?
-Igen. Hiszen nem tűnik olyan vészesnek. És ha azt
mondod, hogy muszáj én hiszek neked, majd kifaggatok mindenkit.
-Rendben. Köszönöm! –öleltem át.
Lefeküdtünk aludni, de nekem se hogy nem jött álom a
szememre. Mivel foglalkozhatnak? Hogy érti, hogy rémálmokkal? Kikeltem az
ágyból és pont leláttam az utcára, ahol azt hiszem, hogy Dean elég fura
dolgokat csinált. Nem értettem és inkább szóltam Devnek.
-Kicsim?
-Igen? –mosolygott rám.
-Az unokatesód mit csinál lent? –kérdeztem.
Gyorsan kiugrott az ágyból és odaszaladt az
ablakhoz.
-Francba! –szaladt ki a szobából, én meg gyorsan
utána.
-Mi történik? –kérdeztem.
-Sammy! Mit csinált Dean?
-Semmit. Mert?
-Kutyákkal van lent.
-Te jó ég!
-Mi történik? –kérdeztem.
-Csak maradj itt! –mondta Dev. –És csak Sam jön
velem.
-Meg én! –mondta John.
-Meg John!
Rohantak ki.
Sam
szemszöge
Rohantunk le a lépcsőkön.
-Sam, John hátulról! –mondta Dev, és begyorsított.
Mit tehetett Dean, hogy megint ez van? Egyszerűen
nem is értem.
Dean
szemszöge
Csak lejöttem friss levegőt szívni, de pár démon
megjelent és hagyott nekem itt ajándékot, akik láthatatlanok.
-Francba!
-Dean! –halottam meg Dev hangját.
-Maradj ott! –kiáltottam rá.
De ő csak tovább futott, majd előttem meg állt.
-Mit csinálsz? –léptem mellé.
-Maradj ott!
Elkezdtem hátrálni, míg Dev egyre közelebb ment. Meg
láttam Apát és Sammyt és ők is megálltak.
-Dev! –kiáltottak rá.
-Maradjatok csöndben.
Megállt a két kutya orra előtt, akik végre látható
formát öltöttek. Dev leguggolt, és a
kutyák leültek.
-Hogy csinálja? –gondoltam magamba.
-Srácok! Hagyjatok minket békén! –mondta a két
kutyának, akik eltűntek.
Sammékkel egyszerre rohantunk oda Devhez és öleltük
meg.
-Hogy csináltad? –kérdeztem.
-Mázlim volt! –mosolygott.
-De nem játszhatsz mindig a mázlira. Dev ez
veszélyes volt. –mondta Apa.
-Az volt, de itt mi nem az! –mondta mosolyogva.
-Menjetek csak! –mondtam.
Lent maradtam Devvel.
-Köszönöm! –öleltem át.
-Te is megtetted volna!
-De te nem sodortál engem veszélybe. De honnan
értesz hozzájuk?
-Gyakoroltam.
-Kivel?
-Egyedül. Olvastam róluk, és meg lehet őket
szelídíteni.
-Nem semmi vagy!
-Tudom! Na menjünk fel.
Visszamentünk a házba és elmentünk aludni. Dev a
hálóba én meg a kanapén aludtam.
Dev
szemszöge
Amikor beértem a hálóba Eric egyből átölelt.
-Csoda vagy! –mondta.
-Nagyon szeretlek! Bebújtunk az ágyba és úgy
aludtunk el,hogy Eric átölelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése