13. fejezet

Sziasztok♥♥
Megérkezet a 13. fejezet és már májusban 2-szorra találkozzunk, ami azt jelenti, hogy még 3 szombat és hetente 2 fejezeeet jöön woop-woop.

És ami még azt illeti Jó olvasást!♥
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :D

tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

For You 

Eric szemszöge

Reggel korán felkeltem, de már Dev nem feküdt mellettem. Felkeltem és ki mentem a nappaliba, ahol mindenki pakolgatott.

-Mi van itt? –kérdeztem.

-Pakolj! Megyünk Kansasba! –mondta Dean… azt hiszem.

-Hol van Dev?

-A konyhából a kedvenceket pakolja össze.

-Köszi!

Elindultam a konyha felé. Nem értettem az egészet, hogy miért kell Kansasbe költözni. Olyan messze van, és oké, hogy Dev mondott valamit, de még mindig nem tiszta.

-Szia, Eric! –mosolygott rám.

-Szia! Mi van itt?

-Megyünk

-Azt tudom Kansasbe, de miért?

-Majd a kocsiba elmondom. Annyi dolgot hozz, ami feltétlen szükséges, és hogy a kocsimba elférjen.

-De mehetünk az enyémmel is. –mondtam.

-Aranyos vagy, de hidd el, hogy nem jó ötlet.

-Oké, de ebből, hogy lesz majd zenéd?

-Most nem tudok ezzel foglalkozni. –mosolygott majd szomorúan lenézett.

-El kell mesélned.

-Tudom, de most inkább segíts pakolni.

-Rendben!

Neki fogtam a hálóból pakolni… ruhákat, Dev könyveit és minden mást. Nagyjából olyan délután 4 óra fele a ház üres volt.

-Dev, nézz körül, ne hogy itt maradjon valami! –mondta Anyukája.

-Már megtettem és semmi nem maradt itt. –mondta majd Dean felé fordult.

-Igen?

-Kiara utazhat az impalába? 

-Mi? Nem! Tudod, hogy két szabály van. Nem veszel füvet a Don nevű pasasoktól, és nincs kutya a kocsiba.

-De Dean, ő is ott fog velünk élni.

-A bunkerben nem zavar te is tudod. De a Babymet nem adom.

-Dean? –mondta Sam.

-Jó, de te figyelsz rá.

-Ez az! Te vagy a legjobb. –mondta Dev.

-Ja! Mehetünk?

-Persze! –mondta, majd lekapcsolta a lámpát. –Eric mindened meg van?

-Aha! –bezárta az ajtót, és lementünk.

-Dev, te vezeted a sort vagy én?

-Mehetsz elől Dean, zárok én!

-Rendben, majd vár rád egy kis meglepetés Kansasbe.

-Oké! Na de induljunk! –mondta.

Dev szemszöge

Beültünk a kocsiba.

-Megfognád Batmant?

-Persze! –mosolyogott rám. 

Belegondoltam, hogy megígértem, hogy mindent elmesélek Ericnek az elejétől kezdve, és hát majdnem 24 óra alatt lesz bőven alkalma kérdezgetni.

-Na? –kérdezte. -Elmondod?

-Melyik verziót kéred?

-A hosszabbat.

-1970ben megszületett Anya egy…

-Most te érdekelsz… meg ez a családi valami… ami gondolom nem a szüleidig nyúlik vissza.

-Hát nem!

-De hallgatlak!

-Szóval, 5 éves koromig minden gyönyörű volt, amíg nem közölték anyáék, hogy költözzünk egy másik városba. Szomorú voltam, hogy ott kell hagynom Texast, de megértettem. Apa vezérigazgató, nyilván másik városba van dolga… gondoltam. De nem egy házba mentünk hanem egy lepukkant roncs telepre Bobbyhoz. Csak annyit mondtak, hogy itt kell maradnom egy kis ideig. Egy pár órás duzzogás után összebarátkoztam Bobbyval. Majd egy pár hét után megint költöztünk. De most Johnékhoz, egy motel szobába, de amint megérkeztünk és nekem kipakoltunk Anyaék összepakoltak John bácsival és leléptek.

-Ez már így is megterhelőnek hangzik nem gondolod?

-De és még közel sincs vége.

-Bocsi hallgatlak.

-De ha van kérdésed… hallgatlak.

-Nem nincs!

-Jó. Tehát… én voltam ott az új, ezért gondoltam a kanapén kell aludnom. Éppen feküdtem le, amikor az idősebbik Dean oda lépett hozzám és mondta, hogy feküdjek csak az ágyába, és átölelt. Sam meg hozott nekem csokit a közeli boltból. Meg köszöntem nekik, és csendben aludtam el. Még egy pár hónapig ott voltam, amikor visszatértek és hirtelen kétfelé kellett mennünk.

-Ez borzasztó…

-Aztán egy pár évig nem is találkoztunk, már majdnem az érettségi előtt álltam, amikor az iskolába behívattak az igazgatóiba, és mondták, hogy a szüleim lent várnak a kocsival, és hogy menjünk. Ott hagytam mindent és indultunk, akkor Dél-Dakotába mentünk, és ott voltak Deanék is. Azok után soha nem tértem vissza Texasba, Sammel új suliba mentünk, Dean meg megszégyenítő munkákat vállalt, hogy el tudjon minket tartani. Amikor csak tudtunk besegítettünk neki. Ez ment egy évig, közbe persze nyáron a szüleinkkel kutattunk.  Szeptemberben visszamentünk csak mi hárman és befejeztem a középiskolát jeles érettségivel és volt ösztöndíjam is a kiszemelt egyetemre, de  a család közbe szólt. Így hát maradtam!

-Azt mondat, hogy van egy öcséd?

-Ő Bobbyval nőtt fel, és most fog érettségizni. Még nem vadászik, de azt mondta, hogy ha én megtettem, hogy ott hagytam az őrültek házát, ő is ott fogja.

-De mi történt?

-Dean és Sam elkezdett tanítani. De mint minden ezt is gyorsan megjegyeztem.

-Miket?

-Varázslatok, latin szövegek. Meg az első vadászat csodálatos volt, meg minden egy fél évig.

-Mi történt?

Egy csodás őszi nap volt. Volt és egy alakváltóra vadásztunk.

-Dev, gyerünk! –rázott ki az ágyból Dean.

-Kelek! –másztam ki, majd elmentem fürdeni és elkészültem.

Olyan 8 óra körül indultunk, és egy olyan helyre mentünk, amibe Dean biztos volt, hogy itt vannak az eltűnt emberek.

-Csak csendben… és fedezzetek. –mondta Dean, és elindultunk.

Sam jóval lemaradva jött utánunk.

-Mutasd meg mit tudsz Kiscsaj! –mondta és oda adta a tolvajkulcsát.

-Nem okozok csalódást! –pattintottam ki a zárat, majd bementünk.

De ez nem így jött össze… -néztem Ericre.

Dean berontott a házba, és abban a pillanatban neki támadtak. Ahogy megláttam mi történik tüzet nyitottam, de nem voltam elég gyors és Deant nagy erővel neki vágta a falnak…

Sam is befutott ő vette át a fegyvert, én meg odarohantam Deanhez.

-Menj! Szabadítsátok ki őket! –mondta Dean.

-Rendben! –gyorsan elfutottam.

Miután mindenkit kiengedtünk, oda futottunk Deanhez, és együtt emeltük fel.

-Jól vagy? –kérdezte Sam.

-Jól, csak menjünk.

Visszamentünk a szobába és miután elaludtak én megpróbáltam lelépni, de még Dean ébren volt… és kijött utánam.

-Hova mész? –hallottam meg a hangját.

-El innen! Miattam sérültél meg.

-Devonne… ez hülyeség. Azért sérültem meg, mert nem figyeltem. Ez nem a te hibád.

-Dean, kérlek engedd, hogy elmenjek. Nem bírom ezt csinálni.

-Rendben. Csak hív, és tartsuk a kapcsolatot.

-Köszönöm. –ölelt át. –Szia!

-Vigyázz magadra! –engedett el.

-Aztán körbe jártam a világot… és közbe jó sok ügyet egyedül megoldottam, ez volt úgy két éve azóta dolgozok a bárban.  És most ami van… az az, hogy valami nagyot talált John és nem tudják egyedül megoldani… és van Kansasbe egy bunker. Az Egyetemes Bunkere ami egy vadász hely volt, és mivel a dédpapánk Egyetemes volt, így mi vagyunk a leszármazottak.

-Értek mindent! –mondta Eric. –De mikor érünk már oda?

-10 perc! Addig kérdezel valamit? Ha már az egész utat végig beszéltem.

-Lesokkolódtam. Ez borzasztó, hogy nem vagytok ti depressziósak?

-Én azért mert kiléptem, de Sam és Dean gyűlölik magukat, úgy mindenért. És nem tudsz rajtuk segíteni, Sam sporban, Dean meg az alkoholba keresi a vigaszt.

-Nézd megérkeztünk! –álltam be a garázsba.

-Srácok! -szállt ki Dean. –De majd a konyhába a pajeszos haverom elmondja. 

-Az öcséd….

-Igen, az égimeszelő pajeszos öcsém majd elmondja,  az újaknak addig Devvel kipakolunk.