14. fejezet

Sziasztok! :D
Megérkezett a 14. fejezet wohoo:3 , és minden fejezettel közelebb vagyunk a nyárhoz, amikor igazán minden befog indulni itt, például kiderül a "titkos" vadászat is. ;)
Na de nem is húzom tovább az időt.

És ami még azt illeti Jó olvasást!♥
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :D

tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

Warrior 

Sam szemszöge

Átmentünk a konyhába, ahol el kell mondanom a szabályokat.

-Hey! Sam Winchester vagyok, az egyik örökös, vagy mi.

-Szabályok? –kérdezte Apa.

-Igen, uram! Szóval, senki nem hagyja el a bunkert este 6 óra után kivéve ha nem Dean, Dev vagy Sam vagy. Szóval ja igen ennyi.

Miután elmondtam ezt kiosztottam egy tájékoztatót, majd ott hagytam mindenkit és bementem a szobámba.

Dean szemszöge

Devvel a garázsba maradtunk, és mint a régi szép időkben ültünk az impalán.

-Dean, én úgy sajnálom, hogy eltűntem, de

-Csh! Dev… ez így volt helyes. És tudod mit neked volt igazad.

-Mi?

-Dev… én nagyon haragudtam rád, amikor ott az éjszaka közepén leléptél. De megértettem, hiszen neked nem ezt kéne csinálnod. Ennél te jobb vagy. 

-Dean! –jött be Apa.

-Igen? –néztem föl.

-Dev egyedül hagynál minket? –kérdezte.

-Dean? –nézett rám.

-Menj csak!

-Rendben!

Apa neki támaszkodott az impalának.

-Igen? –kérdeztem. –Hallgatlak!

-Dean… mikor kezdődött ez az egész?

-Mi?

-Voltam a szobádba…

-Nagyszerű majdnem 30 éves vagyok és te még mindig a szobámban turkálsz.

-Az apád vagyok! És nem rajongok azért ahogy beszélsz velem.

-Bánom is én! –hagytam ott.

-Dean!

-Bocsánat, uram. De fáradt vagyok. –hagytam ott.

Dev szemszöge

Nem mentem túl messzire, mert tudtam, hogy mi lesz abból ha Dean és John összekapnak így mindent hallottam.

-John! –léptem be.

-Devonne?

-Miért kell tönkre tenned Deant? Nem látod, hogy mennyire akar a jó fiad lenni.

-Soha nem volt jó fiam.

-Dean? Ezt most komolyan gondolod?

-Igen!!!

-Ő mindent megtenne ezért a családért. Szó szerint mindent, John!

-Nem érdekel!

-Nem csak katona a fiad! A legjobb vadász, és ha ő nem tartozik a hősök közé akkor én nem vadászok. Nekem ti nem tanítottatok semmit, csak Bobby és a fiaid. Sam és Dean!

-Elég legyen!

-Nem John… nem tudsz még mindent.

-Tudom, hogy a fiam démonokkal is összeállt meg vámpírt mentett. Nekem ez bőven elég, hogy tudjam kikhez és tartozik. Mert hogy az én családomba nem… az biztos!

-Akkor te vagy rossz helyen.

-Jó! Nem tiétek a vadászat. Én viszem végig a csapatot.

-Biztos ez? –kérdeztem meglepődve. –A fiadnak megígérted!

-Nem érdekel!

-Dean megmentett rengetek életet, civileket, vadászokat!

-De rossz úton jár.

-Mi féle rossz úton? Winchester! A saját döntései után megy, és azt csinálja ami a legjobb.

-Dev, Apa elég! –jelent meg Dean.

-Dean?  -néztem rá.

-Köszönöm! –ölelt át.

-Mit? Hogy összevesztem apuddal?

-Azt hogy felnyitottad a szemem. És tudod mit, igen is jó fiad vagyok és sajnálom, hogy te ezt nem így látod!

-John. John. John. Ezt mind hallottuk Deannel, aki neked nem jó fiad. De tudod a sors úgy hozta, hogy én nevelhettem fel ezt a 3 csodálatos embert és nagyszerű vadászt. Akik hősökké váltak. És ha te nem is, én büszke vagyok rájuk! Ismerd meg a fiaid és a keresztlányod. –mondta Bobby.

Majd elmentünk onnan.

Dean szemszöge

A szobámba zenét hallgattam, amikor nyitódott az ajtó.

-Hoztam teát és pitét! –nyitott be Dev. 

-Köszönöm! –nevettem el magam.

Dev leült mellém.

-Menj beljebb!

-Mit tervezel csinálni? –kérdeztem.

-Az unokabátyámmal megnézem a kedvenc filmjét. Aztán meg Sammel kocogunk egyet.

-Ú!

-Nem kérdeztelek! –lökött oldalba.

-Jól van!

Az ágyra tette a laptopot.

-Dev? –néztem rá. –Köszönöm!

-Ne köszönd már! –mosolygott.

-De hogy- hogy jöttél?

-Mindig itt vagyok, ha kellek!

Neki fogtunk filmezni, de Dev a vállamnak dőlve elaludt.

-Devonne? –néztem rá, de csak aludt.

Leállítottam a filmet. Majd óvatosan kiszálltam az ágyból. A laptopot átettem az asztalra, majd lefektettem Devet, és betakartam, majd egy puszit nyomtam a homlokára. Lekapcsoltam a lámpát, és behúztam magam után az ajtót. Ahogy kiléptem a barátja jött velem szembe.

-Dean! Devet nem láttad?

-De! A szobámba alszik.

-Ja rendben köszönöm! –ment el, én meg ki ültem a konyhába a laptoppal dolgozni.