15. fejezet

Sziasztok:D
Megérkezett a 15. fejezet, mint ahogy látjátok és tovább kutakodhatunk a vadászok életében ;)
Remélem elnyeri a tetszéseteket, és nem sokára hetente 2 fejezet jön:D
És ami még azt illeti Jó olvasást!♥
És még van egy hely ahova érdemes benézni Supernatural Girls  :D

tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥

Wildfire 

 
Dev szemszöge

Dean szobájába keltem.

-Basszus! Elaludtam! –söpörtem ki a hajat a szememből.

-Dev! Gyere nyomunk van! –nyitott be Sam.

-Mik?

-Ómenek!

-Csináljuk!- szaladtam Sam után.

-Nincs elég fiatal és gyors vadász.

-Johnék?

-Alszanak.

-De Dev… te kit hoznál?

-Eric.

-Nem szeretném, ha civilek vadásznának.

-De Dean…

-Dev… nem, ez túl veszélyes.

-Megvédem! –mondta.

-Dean, itt vannak az ómenek 1 órára se. Bobbyékat nem akarod bevonni, valaki kell negyediknek.

-Cas?

-Mondta, hogy dolga van! –mondta Sam.

-Jó akkor Eric. –adta be a derekát.

-Akkor megyek és felkeltem! –futottam el.

Bementem a szobába és megláttam, hogy Eric a párnámra feküdve alszik.

-Kicsim! –ültem fel az ágyra.

-Igen? –nézett fel Eric álmosan.

-Öltözz?

-Mert?

-Majd útközbe elmondom.

-Rendben! –kelt fel.

Amíg Eric felöltözött mi addig összepakoltunk.

-Mehetünk?  -kérdezte Eric.

-Persze! –mondtuk.

Beültünk az impalába és elindultunk.

-Hova megyünk? –kérdezte Eric.

-Vadászni! –nézett hátra Sam.

-Mi? Nem!

-Ne aggódj! Nem esik bajod! –mondtam.

Eric szemszöge

Teljesen lesokkolódtam, hogy vadászni megyünk. Nem akartam ebbe részt venni. Imádom Devet, de ez nagyon brutális amit ők csinálnak.

-Eric! –nézett rám Dean.

-Ne aggódj! Jó helyen vagy!

-Oké!

-Na figyelj… a puska visszalök.

-Jó rendben.

-Megérkeztünk! –mondta Dean.

-Rendben!

-Dev? –néztem rá.

-Ne aggódj! Rendben lesz!

-Jó! –kiszálltunk.

-Dean, ki merre?

-Sam, Eric…

-Dev, gyere velem!

-Oké!

-Csináljuk! –mondta Sam.

Körbe vettük a házat.

Dean szemszöge

Intettem Devnek a fejemmel és abba a pillanatba berúgta az ajtót, majd hátulról ablak törés hallatszott.

-Samék! –mondta.

Bementünk, és megkerestünk minden démont. 

-Hol van, Eric? –kérdezte Dev.

-Eric! –váltunk szét.

-Eric!

Nem találtam sehol, és Sam is egyedül jött elő.

-Kár volt elhozni! Meg mondtam a civilek csak bajokkal jönnek.

-Dean… nyugi. Dev megtalálja.

-Remélem!

-Srácok! –jött oda Dev. –Megtaláltam.

-Nagyszerű! Tűnjük innen! –mondta Sam.

 Beültünk az impalába és indítottam. Sikeresen és gyorsan megoldottuk ezt is.

Dev szemszöge

Ericet ölelgettem.

-Nagyon ügyes voltál! –mondtam neki.

-Köszönöm! –mosolygott rám.

-Ugye nem ijedtél meg a lövésektől?

-Nem dehogy is! –mosolygott Eric.

-Rendben. Az jó! Nem vagy fáradt?

-Hát nézzünk még egy részt valamiből aztán aludjunk. –mondta.

-Jó rendben?

-És mit szeretnél? –kelt fel.

-Amit te is…

-Akkor jó hangos legyen ugye? –nézett rám, de a szemei feketévé váltak.

-Te nem Eric vagy!

-De jól játszottam nem. –jött közelebb.

-Nem! –gurultam le az ágyról, és hogy egér utat nyerjek magamnak leöntöttem szentelt vízzel.

Majd kirohantam a folyosóra.

-Devonne! –jött utánam.

-Francba! –gyorsítottam.

Nem tudtam eldönteni, hogy Deant ébresszem fel, vagy riadót csináljak, de a piros gomb közelebbinek bizonyosodott. Amint oda értem egyből nyomtam is.

A lámpák lekapcsolódtak a sziréna felszólalt és pirosba úszott minden.

-Dev?! –jött oda John.

-Ericet megszállták!

-Kötődsz hozzá, nem lehetsz itt! –mondta.

-Én fogom belőle kiűzni azt a mocskot! CSAK IS ÉN!!! –kiabáltam.

-Nyugi, te csinálod!  -mondta Sam. –De kapjuk el!

-Rendben!

-Srácok meg van! –jött oda Dean.

Pont a raktárba volt. Mind ahányan voltunk odaszaladtunk.

-Eric! –állt be elé. –Ne bántsd őt! –mondtam.

-Miért mi lesz? –nevetett. –De várj, hagy beszéljen Eric.

-Dev! –nézett fel.

-Ne mondj semmit gyors leszek. Megszállt egy démon, de megoldjuk, csak maradj nyugodt.

-Hogy mi van?

-Eric, nyugodj meg! –mondtuk.

-De szép kis családi, össze jövettel. –mondta.

Mivel nem volt csapdánk, így jobb híján mi álltunk körbe, hogy nehogy eltűnjön és mindenki elmondott egy kisebb részletet. Majd pár perc múlva Eric összeesett.

-Eric! –szaladtunk oda hozzá.

-Dev? –nézett rám.

-Jól vagy?

-Igen.

Felálltunk és visszamentünk a szobánkba.

-Jó voltál, Dev! –ölelt át Dean.

-Tudod, a legjobbtól tanultam. –kacsintottam.

Majd bementem Erichez, aki az ágyon feküdt.

-Ne haragudj! –mondta.

-Kéne? –öleltem át.

-Én hoztam ide egy olyat…

-Meg rajtad kívül még jó páran. Ismerjük azt, hogy ők hogy játszanak, és hogy hogyan kell kivédeni. Szerinted nem elég? És igen Eric, ha velünk lógsz megtörténhet.

-Köszönöm!

-Ne köszönd! Segítünk egymásnak! Család vagyunk…

-De nem tartozok a Winchesterek közé.

-Bobby, és Apa se! –mosolygottam. –A család nem csak a vért jelenti.

-Szeretlek Devonne!

-Szeretlek Eric!

Lefeküdtünk és átöleltük egymást.