Mivel, ma van a Boldogság Napja, gondoltam, hogy hozok nektek egy meglepi fejezetet :D
Boldog Boldogság Napot nektek, és ma van tavasz első napja is, hurrá
éééés a tavaszi szünet vészesen közeleg. :33
és tudjátok ti, hogy hol kell követni ;)
TWITTEREEEN éééééés WATTPADOOON
xx♥
I’m
Happy For You
Dev
szemszöge
Már
majdnem 3 hónapja, hogy leléptem Deanéktől. És azóta semmit nem hallottam fiúk
felől, már abba se voltam biztos, hogy még vadásznak vagy egyáltalán élnek.
Főleg, úgy, hogy hívtam őket és nem vették fel, s vissza sem hívtak. Miközben
ezeken merengtem megérkeztem Dubaiba. Innen már nem lesz könnyű telefonálgatni,
jelenleg nincs pénzem se semmim. Tipikus Winchester családba illő kép. Ha jól
érzed magad lépj le. Gratulálok Dev! Az első utam egy kaszinóba vezetett egy
póker asztalhoz.
-Állj!
–kötöttek belém. -Nő, nem ülhet le pókerezni.
-Mitől
féltek? Hogy mindent megnyerek? Csak azért mert nő vagyok ne ítélkezz,
Bunkókám! –fiúk között nőttem fel, és amikor unatkoztunk pókereztünk. Még a
híres John Winchestert is egymás után 5ször legyőztem.
-Jó!
Rendben! –mondták.
Leültem
a srácok közé, és hát megtörtént amitől féltek… egy ismeretlen lány vitte az
összes pénzt.
-Hogy?
–akadtak ki.
-Nem
szeretem, ha gyengének és ostobának néznek! –hagytam ott őket, és kerestem egy
olcsóbb hotelt, ahol megszállhattam. Nos ez Dubaiba lehetetlenek tűnt, ezért
úgy döntöttem, hogy megkeresem Garthot, aki ideköltözött. Szereztem
információkat, és megkerestem a házát. Majd kopogtam.
-Ki
az? –nyitott ajtót. –Dev?! Te nem lehetsz!
-De
Garth én vagyok az!
-Gyere
be! –mondta.
Beléptem
és egy vödör szentelt vizet kaptam a nyakamba.
-Nem
vagyok démon!
-Fő
a biztonság. –rántott elő egy kést.
-Bízzatok
már meg az emberekbe! –léptem hátrébb.
-Nem!
-Jó,
akkor kérem! –megfogtam a kést. –Látod? Semmi!
-Dev!
–ölelt át.
-Szia!
Lehetne egy nagy kérésem?
-Persze!
–adott egy plédet.
-Nem
fázok! –mosolyogtam.
-Leléptem
világot látni, és mire ide értem, le nullázódtak a hitelkártyáim. Most is
pókeren nyertem. Lakhatnék nálad?
-Persze.
De, hogy hogy leléptél?
-Dean…
megsérült miattam.
-De
Dean egyfolytában megsérül. De gyere csinálok egy teát, és mond el!
-Rendben!
-Mi
történt?
-Alakváltó,és
hát én nyitottam ki a házat, Dean berontott és nem voltam elég gyors. Ő neki a
falnak, beleeresztettem egy tárat, de semmi nem történt. Sam oldotta meg az
ügyet. Én meg csak embernek segítettem.
-M
a mottótok?
-Emberek
menteni, lényekre vadászni, ez a családi vállalkozás.
-Tudod
te! –mosolygott rám.
-Amúgy
nem tudsz valamit a srácokról? Három hónapja nem hallottam felőlük, és kezdtek
aggódni.
-Hát
nem sokat. Engem se hívtak. Azt se tudtam, hogy jössz!
Szétnéztem
a házba és megláttam Dean kését. Felpattantam az asztaltól.
-Ez
Deanné! Hol van? Garth miért hazudsz nekem?
-Miért
hazudnék?
-Azt
mondat, hogy nem tudsz semmit, erre itt van
Dean kése!
-Tényleg
nem tudok róluk sokat, mert előtted egy pár perccel érkeztek meg.
-Mi?
-Szia,
Devonne! –lépett elő Dean.
-Dean!
Sam! –öleltem át őket.
-Szia!
–mondták egyszerre.
-Te
repültél? –néztem Deanre.
-Ne
tud meg… -mondta.
-Sam?
-Végig
picsogta az utat. –mondta Sam.
-De,
hogy-hogy itt?
-Hát
nem gondolod, hogy dubait kihagynánk! –nevettek.
–Repülő?
-Ez
övön aluli volt! –mondta Dean.
-Na
menjetek szórakozni! –mondta.
-A-a!
Nem gondolod, hogy itthon hagyunk? –néztünk rá Garthra.
-De!
Semmi de!
-Jó!
–adta be a derekát.
-De
jó!
Dean
szemszöge
Lementünk
a partra.
-Na
milyen? –kérdezte Dev.
-Gyere
vissza. –néztem rá.
-Nem
lehet.
-Miattam?
Azért mert megsérültem?
Dev
csak rám nézett.
-Nem
vehetsz mindent ennyire fel. Sokkal jobban is megsérülhettem volna, és akkor
nektek marad Sammel, hogy ne adjátok fel.
-Dean!
-Gyere
igyunk meg valamit. –mondtam.
-Gyertek!
álltunk fel, és kiáltott Dev.
Odaértünk
és rendeltünk, éppen vettem volna elő a kártyámat, amikor Dev mondta, hogy ő
majd fizet.
-Mivel?
-Nyertem
pókeren.
-Hogy
játszottál? –kérdeztem nevetve.
-Ahogy
tanítottál. Mindenkin átláttam.
-Büszke
vagyok.
Dev
fizetett és leültünk enni.
-Srácok,
mi nem jó ott? –mutatott Garth egy emberre.
-Füstölög
a napon? –nézte Sam.
-Igen.
Ekkor
elkapott egy embert és eltűnt.
-Mióta
vadásznak a vámpírok nappal? –kérdeztem.
Szétnéztem
és láttam, hogy Dev máris utána eredt.
-Devonne!
Szerintetek normális?
-Ugyan
ezt megcsináltad, amikor ennyi idős voltál, mert Apa megsebesült. –mondta Sam.
-Utána!
–kezdtünk el futni.
Mikor
odaértünk, csak Devonnet lehetet hallani.
-Engedj
el!
-Engedd
el a lányt! –léptem elé.
Erre
a vámpír a fogait Devonne-nak szegezte.
-Engedd
el! –dobtam oda Devonne elé egy kést.
Ügyesen
felvette és a vámpírra fogta.
-Nem
árthat!
-Szerintem
igen! –mondta Dev, és a karjába vágta, amitől el engedte.
Sam
és Garth hátulról elkapta.
-Megharapott?
–néztem rám.
-Nem!
-Jól
van! De úgy is sötétedik menjünk pihenjünk le.
A
többiek beleegyeztek és visszamentünk Garth házához. Este sört iszogatunk és
pitét ettünk, meg beszélgettünk. Olyan boldog voltam, hogy Dev még mindig
ennyire belevaló és tudja, hogy mit kell csinálnia.
Sam
szemszöge
Furcsa
végig nézni, hogy a bátyád és az unokahúgod, hogy követi el ugyan azt a
hülyeséget. És te mind a kettőnél ott vagy, és segítesz nekik. Nem kéne nekünk
ezt csinálni, de ez a családi vállalkozás, és csak hárman vagyunk olyan jók,
hogy tovább vigyük.
-Na
menjünk aludni!
-De
srácok, csak egy szobám van 3 ággyal.
-Az
pont jó! –mondta Dean.
Felmentünk
a szobába.
-Enyém
a középső ágy! –mondta Dev.
-Enyém
az ajtó melletti! –mondta Dean.
-Hurrá
az ablak! –mondtam.
Lefeküdtünk
aludni.
-Jó
éjt! –mondta Dev.
-Jó
éjt Köcsög! És Dev! –mondta Dean.
-Jó
éjt Dev, és Ribi. –mondtam.
