Itt van egy ilyen külön kis fejezet, a tegnapi Nemzetközi Testvérnap alkalmából. "National Siblings Day" :3
Itt egy fejezet csak Deanről és Samről.
Jó olvasást!
xx♥
Let’s
Get Loud
Dean
szemszöge
Miután
Devonne lelépett tőlünk ketten kezdtünk újra vadászni Sammyvel. Kicsit
lelassultak körülütünk a dolgok. Kicsit visszavettünk a pörgésből, és csak
vadásztunk.
-Találtam
egy ügyet. –jött oda Sam és a kezembe adott egy sört.
-Köszi!
Mit találtál?
-Valami
vérfarkas és vámpír keverék.
-Mi
van ezekkel? Szaporodnak? Együtt?
-Elvileg
valami fertőzés.
-Az
remek! Na induljunk! –álltam fel.
Beültünk
az impalába és már indultunk is.
-Na
jó, van egy kis problémánk.
-Mi?
–kérdezte Sam.
-Hát
otthon hagytam a bank kártyákat és pénzt is.
-Én
is! Akkor alszunk a kocsiba. Nézd itt letudsz kanyarodni.
Lekanyarodtunk
és Sam átült a hátsó ülésre.
-Mi
a helyzet?
-Semmi.
-Sammy
fáradt vagy.
-Igen,
de ez a vadászok élete. Előfordul.
-Ja.
-És
veled?
-Tudod,
van egy visszatérő álmom.
-Miről?
-Vezetni
tanulok, már mint nem olyan fiatalon, amikor megtanultam ha nem a vizsgára
készülünk apával. Te és Devonne is ott ül a hátsó ülésen, te könyörögsz egy
körért. Dev, meg énekel hátul azt hiszem valami Jennifer Lopez számot.
-Ja
igen arra emlékszem a Let’s Get Loud-ot énekelte mindig amikor kicsi volt.
-Igen!
És megérkeztünk a családi ház elé… ott vagyunk és kiszállok a kocsiból, és
mindenki átölel. Apa megfogja a vállam és csak annyit mond, hogy büszke vagyok
rád fiam.
-Szép
álom.
-Ja
egészen megnyugtató. Jó éjt!
-Jó
éjt!
Aludtunk
el az üléseken. Reggel fájós háttal keltem.
-Jó
reggelt! –mosolygott rám Sam, valamit iszogatva.
-Hol
a sör?
-Hát,
csak vizet hoztam.
-Oké.
Kell egy benzinkút. –ültem át a kormányhoz és indultam is.
-Dean,
nem hoztál pénzt.
-Azt
a rohadt életbe! Nyomjuk le az ügyet aztán induljunk haza.
-Jó!
–egyezett bele.
Megérkeztünk.
-Kezdjük
azzal, hogy kihallgatjuk az embereket.
-Jó!
–szálltunk ki a kocsiból.
Semmi
érdekeset nem hallottunk. Egészen, addig amíg egy nő be nem ült mögénk a
kocsiba.
-Bocsánat.
De önt nézik! –mondta Samnek.
Sam
kiszállt az autóból és abba a pillanatba leütöttek. Amikor felkeltem a hátsó
ülésen feküdtem megbilincselt kezekkel. Felnéztem és láttam, hogy a drágám
totál kár volt.
-Drágám,
sajnálom! –ekkor a nő leállította a motort és oda jött hozzám.
-Látom
felébredtél. Sajnos az öcséd épp egy csapdába sétál bele.
-Franc!
–közbe próbáltam előkeresni a tolvajkulcsot a zsebemből. Majd szétpattintani a
bilincs zárát. Majd neki estem a nőnek és próbáltam őt kitenni a kocsimból. Nem
akartam bántani. Ami nagyjából sikerült is, majd indultam is. Amíg vissza nem
került a kocsiba és újra megbilincselt, csak most elvette a tolvajkulcsot is.
Nem
hiszem el ezt. Minden egyszerű vadászat mostanában egy rémálommá válik. Mindig
történik valami ami nincs benne a tervbe.
Sam
szemszöge
Meghallottam,
hogy indult az impala.
-Dean!!!
–rohantam a kocsi után. –Dean! Állj már meg! –ekkor megláttam, hogy nem Dean
vezeti. Elkezdtem lőni és eltaláltam a hátsó szélvédőt, ami ki is tört.
Egyszerűen
ez nem létezik. Miért van, hogy minden elromlik körülöttünk kivéve a kettőnk
kapcsolatát Deannel, az most valahogy mindennél erősebb és nem fogom tétlenül
hagyni, hogy a testvéremet elrabolták… és még a kaját is magukkal vitték.
Felhívtam
apát, de szokás szerint ki volt kapcsolva a telefonja. Nagyszerű, még jó, hogy
rád mindig lehet számítani. A következő Bobby volt.
-Szia,
Sam! –vette fel.
-Hey,
Bobby! Merre vagy?
-St.
Louisban. És ti?
-Texasba.
-Valami
lovas rendezvényen?
-Bobby!
Vadászunk.
-Jól
van na! Én azt honnan tudjam. De miért hívtál?
-Azt
hittem közelebb vagy. Dean és én ott hagytuk minden pénzünket és a bankártyákat
is.
-Sammy…
-Csak
Dean hívhat így.
-Jó,
akkor Sam. Deannél a kocsiba mindig van hitelkártya, maximum lenullázta.
-Jó!
Ez evidens. Ha lett volna rajta pénz az első kútnál vett volna pitét.
-Mondjuk.
Igaz! És merre van?
-Elrabolták,
az impalával együtt.
-Srácok,
menjek?
-Nem
kell!
-De
te mit csinálsz?
-Egy
tulpára vadászok.
-Ja!
Sok sikert!
-Köszi!
–tettem le a telefont.
Akkor
ezt egyedül el kell elintéznem.
Rowena
szemszöge
Dean
Winchester a foglyom. Szegénykém azt hittem, hogy valami kis erőtlen nő ült be
mögéjük. Mennyire aranyos.
-Hölgyem?
Álljunk meg és felejtsük el ezt az egészet. És engedjen el.
-Vadász
vagy! A tetoválásod elárulja.
-Letapizott?
-Le!
Mi van abba?
-Semmi.
Ekkor
egy autókanyarodott elénk.
-Szállj
ki! –állt meg egy magas srác. –Szállj ki! –tartotta rám a fegyverét.
-Sammy!
–kiáltott Dean.
Kiszálltam
az impalából, és azonnal eltűntem onnan.
Dean
szemszöge
Sammy
beült mellém a kocsiba.
-Dean,
jól vagy? –fogta meg az arcom.
-Jól!
Csak engedj már el.
-Nyugi!
–vette le rólam.
-Mi
volt ez?
-Egy
régi boszi, ő fertőzött mindenki. De most már eltűnt. Menjünk haza!
-Jó!
Elindultunk
hazafelé. S amint leültünk az ebédlőbe és megnéztünk egy régi klasszikus horrort
a Bárányok Hallgatnatokat. Egy- egy üvegsör és rengeteg kaja kíséretében.
